:
:
A Zalaegerszegi csapat közleményét változtatás nélkül közöljük.
Életének 89. évében elhunyt a Zalaegerszegért-díjas Panácz Antal, aki egyike volt annak a generációnak, akik a zalaegerszegi kosárlabda alapjait megteremtették. Játékosként, edzőként, testnevelőtanárként sok ezer fiatallal ismertette és szerettette meg a kosárlabdasportot. Városunk polgármestere, Balaicz Zoltán is megemlékezett közösségi oldalán Panácz Antalról.
Panácz Antal Szegeden született 1935. augusztus 24-én. Családjával 1940-ben költöztek Zalaegerszegre. 1954-ben érettségizett, majd Pécsen szerzett tanári diplomát. Már az iskolás évei alatt megszerette a kosárlabdát. 1953-ban, a ruhagyári csapatban kezdte pályafutását, később ez alkotta a ZTE vázát.
A diploma megszerzése után a Dózsa-iskolában kezdett tanítani és a ZTE kosárlabdacsapatában is örömmel fogadták a Pécsen klasszissá érő játékost. Közel húsz évig volt a ZTE meghatározó tagja, két évig játékos edzője is. Gyors, ponterős bedobóként nagy hasznára volt csapatának. Egyedülálló módon, a sportág zalai legjobbjai a magasabb osztály reményében egy csapatba tömörültek. Elérték céljukat, bejuttatták a csapatot az NB II-be.
Huszonnégy évet töltött játékosként a pályán, 42 évesen egy ZTE–Építők helyi rangadón búcsúzott el a játéktól. Visszavonulása után a ZTE edzője volt öt évig, majd az utánpótlás nevelésében alkotott maradandót. A Hamburger (majd a jogutód Landorhegyi) iskola testnevelőjeként több ezer gyerekkel szerettette meg a sportot. Nevelőedzője volt, olyan későbbi NB I-es kosárlabdázóknak, mint Ivánkovics István, Bodrogi Csaba, Bencze Tamás, Gáll Tamás és Kámán Tamás. Kortársaival lerakták a város kosárlabda sportjának alapjait, játékosként és edzőként is országos elismertségre tett szert. Tanítványai beírták a nevüket a magyar és a zalai kosárlabda aranykönyvébe is.
A város közéletében is szerepet vállalt és 1997-2010-ig önkormányzati képviselőként dolgozott. A városért, a landorhegyi városrészért, a közösségért, a sportért és az iskolájáért végzett munkáját Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata Zalaegerszegért Díjjal ismerte el.
Egy legendával, egy kiváló és nagyszerű emberrel lett szerényebb Zalaegerszeg!
1983. körül, osztályfőnöki óra, táskaellenőrzés:
“Apám, a Kiss! Teljesen le vagyok döbbenve! Az osztályfőnöke Szofit szív, ő meg Milde Sortét!”
A Milde Sorte természetesen elkobzásra került…
Tanár úr, nagy tisztelettel és szeretettel búcsúzunk!
Ég Önnel, Tóni bá! Köszönünk mindent!
Isten veled, Tóni’bá!
Nyugodjék békében.
Számomra ő elsősorban a nemes ellenfél Landorhegyi karizmatikus edzője volt.
Az utolsó bekezdésben szerintem “szegényebb”-et akartak írni, a “szerény”, “szerényebb” az én olvasatomban pozitív jelző.