Élete mérkőzését játszotta Szolnokon

Remekül kezdte a szezont a Szolnokot idegenben kerek 20 ponttal legyőző Alba Fehérvár. A Körmenden nevelkedő, korábban Sopronban és Kecskeméten is megforduló 25 éves center, Molnár Márton a 6-os mezben kosarazva 6/6-os mezőnymutatóval elért 12 pontja mellé 6 lepattanót is szerezve segítette új csapatát. A hunbasket.hu készített vele interjút.

(X) Fogadj a Premier League legjobb mérkőzéseire kockázatmentesen 20 000 forintig!

– Mondhatjuk, hogy életed mérkőzését játszottad?

– Úgy gondolom, igen. – felelte Molnár. – Pár éve, még a Sopron játékosaként a Kaposvár elleni bronzcsatában, idegenben, jórészt a hosszabbításban sikerült 10 pontot hozzátenni a sikerhez, miután jó labdákat kaptam – az a meccs is felejthetetlen marad nekem. Első centerünk, Filip Barovics sérült volt, eleve nem játszhatott, Trepák Zoli pedig fejsérülést szenvedett, így kerülhetett sor a játékomra a ráadásban. Szintén soproni színekben az Európa-kupában a Benfica otthonában dobtam tizenhat pontot, ám ott simán kikaptunk.

– Először dolgozol külföldi edzővel. Nagyon más a felfogás, nagy a különbség a hazai és a spanyol módszer között?

– Inkább úgy fogalmaznék, van, amiben más. Az Albánál most a spanyol stáb nagy figyelmet fordít az egyéni képzésre, aminek nagyon örülök. Korábban is gyakran maradtam a teremben edzések után gyakorolni, ezt most nem a saját elképzeléseim szerint, hanem jóval tudatosabban tehetem. Emellett, ahogy látom, jóval aprólékosabbak, alaposabbak bizonyos dolgokban a spanyolok. Ha valami nem úgy megy, vagy nem sikerül elsőre vagy másodikra az edzésen, elmagyarázzák, mi a cél, honnan hová szeretnénk eljutni. Azért hozzátenném, korábbi edzőimnek is sokat köszönhetek abban, hogy idáig eljutottam.

– Csorvási Milán személyében egy rutinos hazai centerrel küzdesz, harcolsz az ötös posztért a csapatodban. Vele milyen a kapcsolatod?

– Milánt korábban csak ellenfélként ismertem, személyesen eddig nem. Egy nagyon tapasztalt, remek mentalitású embert ismertem meg a személyében. Nem is nevezném harcnak, küzdelemnek kettőnk kapcsolatát, inkább azt mondanám, próbáljuk egymást inspirálni, motiválni, és ebből a csapat profitálhat. Abban, hogy sikerült így kezdenem a szezont, neki is jelentős szerepe volt tanácsaival, valamint ahogy az edzéseken dolgozott velem, “nyüstölt”. Örült, hogy nekem jól ment, ahogy én is fogok, ha neki lesznek jó meccsei.

– Ez a remek kezdés, hogy egy húszassal tudtatok nyerni Szolnokon, mennyire volt váratlan, meglepő nektek?

– Jók lehetünk, de ez még csak az első meccs volt. Úgy látom, mind játéktudás, mind pedig mentalitás szempontjából jó légiósaink vannak. Az edzőmeccseken – a leggyengébb éppen a Sopron ellen volt ott, a Krasznai-kupán – elkövetett hibákat elemeztük, s próbáltuk javítani. Szolnokon úgy tűnt, sikerült, de túl messzemenő következtetéseket azért nem szabad levonni ebből.

– Már a válogatottban is átestél a tűzkeresztségen. Milyen érzés volt, és mit jelent ez pályafutásod szempontjából?

– Annak idején, körmendi kisgyerekként tudva, hogy a Fodor-fivérek, Németh Isti és Trummer Rudi válogatottak, nekem álmom volt, hogy oda eljuthassak. Ez az álmom valóra vált. Eddig egyetlen alkalommal, a litvánok elleni vb-selejtezőn kerültem be a szűk meccskeretbe, és az utolsó két percben pályára is léphettem. Felemelő érzés volt! Azért is dolgozom keményen nap, mint nap, hogy ezt újra átélhessem – lehetőleg minél többször.

Kiemelt fotó: olajofficial.hu