Bajnokság
“Egy rátermett edző szépen tudja szinkronizálni a magyarok és a légiósok perceit”
Déri Csaba az öt légiósos szabályt képviselte, de gratulál az MKOSZ-nek és az elnökségnek.

:
:
Ősztől új légiós-szabályt vezet be az MKOSZ a férfi bajnokságban, a 2018/19-es szezontól maximum négy nem hazai nevelésű játékos lehet a pályán.
A BB1.hu megkérdezte a hírről állandó szakértőjét, a Dombóvár, a Nyíregyháza, a Körmend, a Falco és a BC Mures korábbi vezetőedzőjét, az MBK Ruzomberok és a BC Sepsi női csapataival bajnoki és kupaezüstöt nyerő szakembert, Déri Csabát:
– Nagyon sok fórumon elmondtam már, hogy milyen jó a magyar bajnokság, amely a Közép-európai térség legerősebb pontvadászata. Irigyek is ránk a szomszédok. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a magyar játékosokban nincs meg a vállalkozó szellem, hogy felvállalják a légiós életet, ellentétben a délszláv térséggel, ahol, aki már valamit is letesz az asztalra – talán sokszor túl korán is – elmegy külföldre. Ennek persze én, mint Magyarországon élő ember rendkívül örülök, mert látok itthon Vojvodát, Benkét, Váradit, Perlt és láthattam Keller Ákost is. Nyilván tudom azt is, hogy ez nem egyszerű, a légiósélet nehézségekkel is jár, hiszen én, aki hét évet dolgoztam külföldön, tudom, hogy a külföldiekkel mindig kritikusabbak, de ezzel mi is így vagyunk idehaza.
Így is nagyon kevés az igazán bevethető használható magyar, szerintem maga Sztojan Ivkovics is boldog lenne, ha tizenkettő nemzetközi paramétereknek megfelelő, sztenderd magyar játékosa lenne. Hangsúlyozom, tizennégy csapatos A-csoportról beszélünk…
Elmondtam a véleményemet hivatalos fórumokon is erről, illetve a BB1 hasábjain is, hogy az öt légiósos szabály nagyon kiegyensúlyozott, minden szempontból versenyképes bajnokságot eredményezett. Ettől függetlenül az „öt légiósból négy lehet a pályán” szabály részemről abszolút elfogadható, sőt egy rátermett edző szépen tudja szinkronizálni a magyarok és a légiósok perceit. Bár én nem ezt, hanem az öt légiósos szabályt képviseltem, de gratulálok az MKOSZ-nek és az elnökségnek, illetve üdvözlöm, és tisztelettel elfogadom.
Annyit tennék hozzá, hogy remélem, a magyar játékosok és az ügynökök ezt a monopolhelyzetet, amibe most kerülnek, nem használják fel extrém módon a klubok ellen, és valahogy az arany középutat eltalálják. Romániában láttam, illetve Lengyelországban dolgozó edzőktől hallottam, hogy ott azzal a szabállyal, hogy két hazai nevelésű játékosnak a pályán kell lennie, teljesen visszaéltek, borzasztó szituációkat szült.
Ez egy nagyon kemény dolog, én rábíznám a játékok becsületére, akik most kaptak egy nagyon nagy lehetőséget, mutassák meg még jobban, igazolják, hogy ez a szabály értük van. Tudom, hogy jót akar az MKOSZ és az elnökség, alapvetően pozitív a dolog.
Van ennek egy kultúrája, lehet rosszul is használni, de nagyon pozitívan is ki lehet használni. Erőt, egészséget és becsületes, korrekt hozzáállást kívánok mindenkinek ehhez.
Déri ezt követően az U23-as szabályról is elmondta a véleményét (a 2020/2021-es szezontól az alapszakaszban az első félidőben egy 23 évnél fiatalabb magyarnak a pályán kell lennie a mérkőzéseken):
– Ez a szabály számomra derült égből villámcsapás. Teljesen meg vagyok lepődve, értetlenül állok előtte. Én az utóbbi öt évben végig néztem az U20-as bajnokságot, az összes országos döntőt, illetve követtem a B-csoportban szereplő fiú utánpótlás válogatottjainkat, amelyek Luxemburggal, Koszovóval és Albániával vannak egy szinten. A feljutás halvány esélye nélkül, általában a mezőny második felében végeznek, például olyan országoktól is kikapunk, mint Ausztria – nem lebecsülve a szomszédainkat.
Ezt a szabályt semmi nem indokolja, ezt egy adminisztratív intézkedésnek tartom. Nem a probléma gyökerét, az edzőképzést, vagy az akadémiák auditálását akarjuk ezzel megoldani, ez nem segíti a játékosok fejlődését. Az edzőknek és a fiatal játékosoknak sokkal többet kellene dolgozniuk, nagyobb alázattal és jobb minőséggel. Ebben is érzem a jó szándékot az MKOSZ részéről, de a klubokkal nem történt meg az egyeztetés, nem volt például szavazás róla.
A B-csoportos klubok vezetői panaszkodnak, mert azzal, hogy egy U20-as játékosnak a pályán kell lennie, vállalhatatlan fizetéseket kénytelenek kiadni. Itt már 16-19 éves játékosok menedzserrel, szülővel, ügyvéddel érkeznek a tárgyalásokra. Olyan szituációk elé állhatnak a klubok, amik méltatlan helyzetet eredményeznek. Egyszerűen mi erre nem vagyunk felkészülve, hogy jövő nyártól ezt bevezessük. Ha mostantól ki lenne jelölve célként, talán három év múlva esetleg be lehetne vezetni, de most még nagyon korai.
Ez drasztikus minőségromlást eredményezne az A-csoport színvonalában. A sport talán már az egyetlen olyan dolog, ahol azért még a dzsungel törvénye él, miszerint győzzön a jobbik, a tehetség úgyis utat tör magának. Nekem most nincs jó érzésem ezzel kapcsolatban.
Gyakorlatilag képtelen a magyar utánpótlás-nevelés évente egy nemzetközi sztenderdeknek megfelelő, topjátékost felmutatni. Ez az én szégyenem is, hiszen most én is ott dolgozom. Hogyan akarunk tehát egy ilyen szabályt bevezetni? Mindenkinek azon kellene elgondolkodnia a saját területén, a saját városában, hogyan tudná javítani az utánpótlás helyzetén, de nem az adminisztratív módot tartom jónak.
Volt már arra is példa hazánkban, hogy a köztársasági elnök visszaküldte a parlamentnek megfontolásra az egyik törvényt. Szerintem mi is gondoljuk végig, sok idő van még jövő nyárig, várjuk meg, hogy az utánpótlás válogatottak egyáltalán mit csinálnak a nyáron, igazolják-e a döntés jogosságát.
A nőkhöz hasonlítani a férfi mezőnyt nem jó példa. Egyrészt a női kosárlabda a világ kosárlabdájának nagyon kicsi szelete, még ha Magyarországon mindig is nagyon komolyan vették, mindig is különleges bánásmódot érdemelt. Abszolút el is ismerem az edzők eredményeit, gratulálok hozzá, de mégiscsak van egy másik sportági jellege. Én is dolgoztam benne, amire végtelenül büszke is vagyok. A nagy pénz azonban, a nagy üzlet világszinten több százszorosa a férfiaknál, a nagy érdeklődésről pedig ne is beszéljünk.
Egyébként női vonalon sem vált be teljesen az U23-as szabály, de van létjogosultsága. A férfi vonal azonban egy másik világ, értsük meg. Ezáltal sok esetben félképzett, vállalhatatlan tudású és rossz hozzáállású játékosok ajándékként kapják meg a lehetőséget, nem pedig kiharcolják. Én ezt alamizsnának érzem. Családok életét, emberek egzisztenciáját, több ezer szurkoló szórakozását ronthatják el vele. Én is csak jobb kosárlabdát szeretnék, azért is mondom el az őszinte véleményemet.
fotó: Nyugat.hu

A 23 éves korhatár szerintem kezdésnek jó,de el kellene érni idővel a 21 évet. Addigra már játékosnak kell lennie az illetőnek,ha a tehetség szorgalommal és alázattal párosul.A képzést kellene megreformálni. Heti 9 edzés, 1 mérkőzés, összeegyeztetve az iskolával,7-8 éves koruktól.Profi szakemberek kellenek melléjük,a legjobbak.
Ez sajnos így igaz…
Mindig ez a legegyszerűbb. Adminisztratív úton hozunk egy döntést, az hogy jó vagy rossz, lényegtelen…. a lényeg, hogy lehessen róla beszélni, megvitatni, koncepciókat felállítani…. esetleg még egy adhoc bizottságot is létrehozni….és elterelni a figyelmet a lényegről: 1. Arról, hogy az utánpótlásunk a béke segge alatt…kifut a Benke/Perl/Váradi generáció és nem lesz senki… Arról, hogy nincsenek jó edzőink, az egész edzőképzést új alapokra kellene helyezni… 2. Arról, hogyan nyúlják le a közpénzt… hogyan használják fel a tao-s pénzeket teljesen szabálytalanul…milyen jól élnek egyesek ebben a posványban, amit élsportnak nevezünk. 3. És arról, hogy ezek ott fenn nagyon jól tudják, hogy a… Olvass tovább »
Bravó