Connect with us
Hirdetés

Kosárlabda

“Egészen a Dísz térig hajtottunk be, ahol már pezsgőkkel és tűzijátékkal vártak minket”

Trepák Zoltán emlékezett vissza a 2010-es zalaegerszegi duplázásra.

  •   



:

:

A Zalaegerszeg 2010-es sikerszériájában egyetlen olyan magyar játékos volt, aki nem volt hazai nevelés. Trepák Zoltán azonban csupaszív játékával hamar kivívta a szurkolók szeretetét. Az egykori centerrel a ztekosar.hu készített interjút.

– Elég jól emlékszem arra az áprilisi napra, kemény dió volt az Albacomp. A palánk alatt George Banks NBA-draftos játékossal kellett harcolnom, ami nem volt egyszerű. Bizonyára emlékeznek rá szurkolóink, elég hosszú nemzetközi karrierrel a háta mögött került Magyarországra. Eléggé leszívott ez a mérkőzés, szegény Polster Peti nagyon sokat foglalkozott velem, hogy másnapra jó állapotba hozzon, de nem igazán ment, nagyon elfáradtam.

Ennek ellenére a döntőben 100%-al dobott, még két tripla is belefért…

– Hát, jó edzőim és csapattársaim voltak. Sokszor üres dobásokig játszottak rám a társak és nem volt nehéz dolgom… Kámi, Gáspi és Chad kettő-kettői élményszámba mentek akkoriban, elég látványos volt támadószempontból az a döntő.

A legerősebb szezonja volt a 2009-2010-es (10,6 pont, 15,3 VAL) – mennyire volt különleges ez az egerszegi duplázás?

– A Völgyi-Patonay edzőpárostól olyan bizalmat kaptam, ami nagyon sokat jelentett: első számú center lehettem. A bronzszezonban Srdjan Helbich cseréje voltam, aztán 2009 őszén előreléptem, ezzel párhuzamosan pedig Tóth Ádám is léphetett egyet feljebb. Ketten vittük végig az ötös posztot, ami úgy tűnik, jó döntésnek bizonyult.

Ádám kiemelte, hogy sokat tanult öntől, rutinrókától, s mennyit jelentett számára, hogy egy magyar centerrel edzett nap mint nap és nem egy légióssal… Milyen volt ő, mik az emlékei vele kapcsolatban?

– Az első évben még utánpótlás korosztályból érkezett, az aranyévben viszont már részese volt a meccseknek. Harcos volt, ment a lepattanókért – csakúgy, mint most, mert követem a karrierjét – megbízható volt a palánk alatt. A kupadöntőn nagyon kijött neki a lépés. Jó volt vele dolgozni edzéseken és meccseken egyaránt.

Hogy emlékszik a kupa megnyerése utáni fiesztára?

– Emlékszem, hogy a busszal egészen a Dísz térig hajtottunk be, ahol már pezsgőkkel és tűzijátékkal vártak minket a szurkolók. Gáspi és Kámi vágták le a hálót Fehérváron, nagyon megérdemelték mindketten. Mondjuk igazából tíz háló kellett volna ebben az évben, mindenki megérdemelt volna egyet a pályára lépők közül!

Zsuzsival, feleségével nagy közönségkedvencek voltak Egerszegen. Milyen volt ez egerszegi időszak számukra?

– Zsuzsi az OTP-ben dolgozott, nagyon jól éreztük magunkat, az egyik legszebb két évünk volt a Zalában töltött időszak. A meglepetésbronz a Falco ellen nagyon sokat jelentett, a második év pedig tényleg extra volt a 22-0-ás sikerszériával, ami azóta is utánozhatatlan – ráadásul már a teljes vezetőség sem volt elég, hogy elfogyjon annyi feles…  Remélem az őszi ünneplés alkalmával is lesznek vállalkozók ennek a régi szép hagyománynak a felelevenítésére. Szenzációs volt ez a két év, a 2008-as 9. helyet követően érkezett a Völgyi-Patonay-Gazsi trió egy olyan koncepcióval, ami nagyon feküdt ennek a csapatnak és kiváló eredményeket hoztunk ebben a két évben.

Mik az emlékei az amerikai játékosokról?

– Mérkőzések után gyakran összejártunk, emlékszem voltak nálunk közös karaoke-partik. Xboxon énekeltek a srácok, a bronzérmes gárdából Michael Jones és párja fantasztikusak voltak, ők vitték a prímet, Srdjan Helbich kicsit kevésbé volt tehetséges énekes… Louis és Calvin is nagyon szerettek szerepelni, Calvin még iskolai Ki Mit Tud-on is fellépett.

Hogy emlékszik a vezetőségre?

-Most már, hogy Dunaharasztiban én is belelátok a háttérmunkába, tudom értékelni, mennyi munka lehetett a csapat mögött. A pálinka-sztori kapcsán nagyon jól emlékszem Szilágyi Lászlóra, aki a tizedik győzelmünk után már nagyon kínálgatta nekünk is a VIP-szobában a pálinkákat…

Továbbra is a pálya szélén maradt, a kosárlabda tölti ki a mindennapjait, sőt még játszik is.

– Az NB II Közép B-csoportban még pattogtatok, igen, ráadásul hibátlanul vezettük a bajnokságot a lefújás előtt. Egy ideje azonban én is „átálltam a sötét oldalra“, azaz már kis táblával a kezemben igyekszem okosítani a csapataimat. Hosszútávú terveim között szerepel az edzősködés, hiszen ehhez értek és ebben szeretném kamatoztatni a megszerzett tapasztalataimat. Igyekszem a volt edzőimtől tanulni és átvenni a jó dolgokat, s ezáltal kialakítani az edzői filozófiám, s átadni a gyerekeknek és a felnőtt játékosaimnak is minél többet. Nagyon megtetszett ez a szakma, ami azonban rengeteg időt vesz el a családtól délutánonként és esténként, az edzések, a felkészülés és a mérkőzések miatt is. Lassan két éve Dunaharasztiban élünk, kislányom ide jár iskolába, megszerettük ezt a kisvárost.

Fotó: ztekosar.hu

  •   
1 Hozzászólás

1
Szólj hozzá!

Kérlek regisztrálj / jelentkezz be a hozzászóláshoz
1 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
1 Comment authors
Mivanmivan Recent comment authors
Mivanmivan
Olvasó

Nem volt egy kimahasló tehetség, de hozzáállásával, alázatosságával és jó személyisegével volt ő nagyon hasznos és szerethető játékos. Örülők, hogy Szolnokon is játszott pát szezont.

Legfrissebb

Hírek

Facebook

Hirdetés