Connect with us
Hirdetés

Kosárlabda

Eb-történelem: Az Ivkovics-korszak és a 2017-es Európa-bajnokság

Szép emlékek.



:

:

Ha 1955 a csúcs, 1999 pedig a visszatérés éve a magyar férfi kosárlabdázás és az Európa-bajnokság kapcsolatában, akkor hogyan jellemezhetnénk férfi csapatunk elmúlt 10 évét? Talán a stabilitás lenne erre a legjobb szó, amit az elmúlt évtizedben bemutatott folyamatos fejlődés mellett az is mutat, hogy 53 éve, 1967 után 1969-ben történt meg utoljára, hogy zsinórban két Európa-bajnokságon is részt vehettünk. Az 1999-es kontinenstorna utáni időszakra és legutóbbi Eb-szereplésünkre tekintünk most vissza.

Egy újabb évtized magyar Eb-részvétel nélkül

Az 1999-es Eb után joggal bizakodhattunk, hogy jön majd a folytatás, hiszen alig kaptunk ki csoportellenfeleinktől az előző évezred utolsó Európa-bajnokságán, és nemzetközi szinten is nagyon magasan jegyzett magasembereink voltak. Nem is hiányzott sok a 2000-es évek első felében, de az újabb kontinenstorna még igen sokáig váratott magára.

A 2001-es Eb selejtezőjében Horvátországhoz mérve nem volt esélyünk, de a másik kijutó Lettország mögött mindössze egy meccsel maradtunk el – pedig úgy kezdtük a sorozatot, hogy idegenben vertük a letteket, de végül ez sem volt elég, még az angolok is megelőztek minket. Két évre rá a franciák és újfent a lettek mögött lettünk csoportharmadikok, a 2005-ös Eb előtt pedig a németek és az ukránok mögött végeztünk harmadikként. Az új rendszer miatt mentünk a pótselejtezőre, amit megnyertünk a portugálokat és a svédeket megelőzve, így Szerbiában Csehország és Izrael ellen dönthettük el, hogy ki jut ki az Európa-bajnokságra. Csehországot legyőzte a többek között Gulyás Róbert, Dávid Kornél, Németh István és Báder Márton fémjelezte csapatunk, de az izraeliektől kikaptunk, így ők mehettek az Eb-re. A 16 csapatos Európa-bajnoksághoz ennél közelebb ezután már nem jutottunk.

A 2007-es és a 2009-es Eb-kvalifikációk végén nem a kijutás, hanem az A divízióban maradás volt számunkra a tét, szerencsére mindkét alkalommal megoldottuk. A kispadon közben Mészáros Lajost 2001-ben Varga Mátyás váltotta, majd Zsoldos András, Meszlényi Róbert és egy rövid ideig Sztojan Ivkovics is megfordult a szövetségi kapitányi “székben” – utóbbi a 2007-es Eb selejtezőjében tartotta bent a mieinket. Ivkovicsot újra Mészáros Lajos követte 2008-tól, de a 2009-es Európa-bajnokság után a 2011-es megmérettetésről is lemaradtunk, hiába a több esély. A 2010. augusztusi selejtezők során csoportunk ötödik helyén végeztünk Nagy-Britannia, Macedónia, Bosznia-Hercegovina és Ukrajna mögött, így hiába emelte fel a FIBA szeptemberben 24-re az Eb-indulók számát, mi pont kimaradtunk. A finnek és a portugálok ellen vívtuk a pótselejtezőt a csoportötödikek csatájában, ahonnan háromból két gárda még csatlakozott a kibővített Eb-mezőnyhöz, de mindkét csapattól kikaptunk itthon és idegenben is, így nem sikerült a kvalifikáció az ekkor már többek között Hanga Ádám, Lóránt Péter és Keller Ákos által fémjelzett együttesünknek.

2012-ben Rátgéber László került a kispadra, a 2013-as Eb selejtezőjében viszont nem volt esélyünk a horvátok és az ukránok mögött, és még Ausztria is megelőzött minket, csoportunk negyedik helyén zártunk. Az 1999-es Európa-bajnokság után többször is közel voltunk a Top16-ba jutáshoz, aztán jött még a “régi rendszerben” a kiesés elleni küzdelem, majd két 24 csapatos Eb, nélkülünk…

Az első biztató jelek és a régóta várt selejtező-siker

2013-ban visszaült a kapitányi “székbe” Sztojan Ivkovics, és mint ismert, azóta is ő vezeti a férfi válogatottat. A 2015-ös Európa-bajnokság előselejtezője Fehéroroszország és Szlovákia ellen még nem sikerült, a selejtező viszont annál inkább. A kifejezetten erős összeállítású Grúzia és Csehország is megszenvedett a mieinkkel, a portugálok nem okoztak gondot, így újfent igen közel kerültünk az Eb-hez. Ugyanúgy 4-2-vel végeztünk a csoportban, mint a grúzok és a csehek – utóbbiak mindössze három ponttal voltak jobbak a körbeverés kosárarányában, így épphogy lemaradtunk az Eb-ről, amelyet először rendeztek négy országban. Nagyon közel voltunk a célunkhoz, fájó volt, hogy végül mégis távol kellett maradnunk az Európa-bajnokságtól. Ha két ponttal többel verjük Csehországot az utolsó selejtezőn a Tiszaligetben… Összességében nézve azonban a 15 pontos csehek elleni siker és az egész selejtező nagyszerű teljesítmény volt a korábbi évek eredményeihez képest, az egyre egységesebbé váló csapat pedig tovább tudott építkezni ebből a sorozatból.

A jó szereplésnek köszönhetően jobb kalapba kerültünk a 2015-ös kontinenstorna selejtezőjének sorsolása előtt. Az előző sorsolást még a negyedik kalapból vártuk, papíron három erősebb ellenfelet kaptunk, itt viszont már a második kalapból elviekben csak egy erősebb csapattal kellett szembenéznünk. A csoportelsők mellett hétből négy csoportmásodik is kijutott a kontinenstornára, így az esélyeink drasztikusan javultak. Macedónia, Nagy-Britannia és Luxemburg lettek az ellenfeleink, az viszont gyorsan kiderült a 2016. augusztus 31. és szeptember 17. között rendezett selejtezők során, hogy nem az első kalapból kikerülő macedónok a csoport legerősebb tagjai.

A mieink nagyon magabiztosan verték Kecskeméten a Ben Gordonnal felálló Nagy-Britanniát a 32 pontig és 7 lepattanóig jutó Hanga Ádám, a 24 pontos és 5 gólpasszos Vojvoda Dávid, valamint a 19 pontot és 6 pattanót összegyűjtő Eilingsfeld János vezetésével (96-77). Simán nyertünk Luxemburg ellen is Sopronban (89-64) – nem volt kérdés a sikerünk, miután 32-15-re nyertük az első negyedet, és végig irányítottuk a találkozót leginkább a rendkívül hatékony Keller Ákos (15 pont, 8 pattanó, 4 szerzett labda), a sokoldalú Perl Zoltán (12 pont, 10 pattanó, 6 gólpassz) és Vojvoda segítségével. Ezt követően jött aztán a két vízválasztónak gondolt idegenbeli találkozó előbb Macedóniában, majd Londonban.

A macedónok ellen sokáig nagyon szoros volt az összecsapás. A negyedik negyednek még döntetlen állással mentünk neki, majd a Wittmann-Vojvoda-Hanga trió vezetésével a felvonás felére 10 ponttal megléptünk (55-65). A hazaiak nagy hajrába kezdtek, az utolsó két perc előtt visszajöttek három pontra (64-67), de jött Vojvoda, aki három támadásból gyorsan dobott 8 pontot bő egy perc alatt, amivel eldöntötte a mérkőzés sorsát (66-76). Úgy utazhattunk Angliába, hogy tudtuk, egy siker lényegében el is döntené a sorsunkat (ezúttal pozitív irányba). A brit mérkőzés 23. percében 50-38 volt az állás a hazaiaknak, ott viszont sikerült váltanunk, eleinte elsősorban védekezésben. Sokáig futottunk a vendéglátók után, de a harmadik negyed végén a Vojvoda-Hanga-Ferencz Csaba-Eilingsfeld négyes megfordította a találkozót (61-65), majd Fepu a negyedik negyed elején is folytatta. A britek nem adták fel, fordítottak, 5 perccel a vége előtt vezettek (71-70), de Tóth Ádám, majd Perl és Hanga révén futottunk egy 10-0-t, ami végleg eldöntötte a meccset (80-88).

Ezután a két siker után már az Eb kapujában voltunk, hiszen két fordulóval a sorozat a vége előtt még nem kaptunk ki, két riválisunknak pedig már 2-2 veresége volt, a briteket ráadásul oda-vissza vertük. Az ötödik játéknapon, 2016. szeptember 14-én Nagy-Britannia fél órával korábban lépett pályára Macedóniában, mint mi Luxemburgban, a britek kiütéses sikere pedig azt jelentette, hogy a mieink matematikailag is biztosan csoportelsők, így kijutottak az Európa-bajnokságra. Hanga Ádámék azért legyőzték Luxemburgot (65-68), majd egy örömünnep közepette Macedóniát is Szolnokon (63-61).

Rendkívül magabiztos teljesítményünk, egy 6-0-val megvívott selejtező-sorozat után büszkén mondhattuk ki: 1999 óta először, 18 év után újra Európa-bajnokságon szerepelhet a magyar férfi kosárlabda-válogatott a 2017-es tornán.

A kolozsvári Eb-láz és az “isztam-buli”

Ivkovics sosem titkolta, hogy a kemény munkát és az egységet díjazza, így nem volt meglepő, hogy a 2017-es Európa-bajnokságra lényegében az a csapat utazott ki, amely kivívta a szereplés jogát. A selejtezőkhöz képest magas posztokon volt változás Rosco Allen és Karahodzsics Kemal érkezésével, ők ketten csatlakoztak a Hanga Ádám, Vojvoda Dávid, Perl Zoltán, Keller Ákos, Wittmann Krisztián, Eilingsfeld János, Tóth Norbert, Kovács Péter, Ferencz Csaba, Ruják András sorhoz – ezzel a 12 emberrel vágtunk neki a tornának.

Az Eb-nek négy nemzet, Finnország, Izrael, Törökország és Románia adott otthont. A románok 2016. november 3-án minket választottak a csoportjukba – ez nekünk több szurkolót, nekik pedig éppen ezért több bevételt jelentett. A sorsolást a negyedik kalapból vártuk, és végül Spanyolországot (1. kalap), Csehországot (2), Horvátországot (3) és Montenegrót (5) kaptuk Románia (6) mellett. A C csoport mérkőzéseire Kolozsváron került sor 2017. szeptember 1. és 7. között.

Szeptember 1-jén a horvátokkal kezdtünk, és Dario Saric ide, Bojan Bogdanovic oda, három negyed után egy ponttal még vezettünk. Az utolsó negyed nem sikerült, vereség lett a vége (58-67), de 30 percig nagyon biztató játékot mutattunk. Az egy nappal későbbi, Montenegró elleni 48-72 egy sokkal simább meccs volt, és nem csak a végeredmény alapján. Ezen a ponton talán sokan féltették is a csapatot, hogy mi lesz a továbbiakban, azt azonban lehetett tudni, hogy Csehország és Románia ellen lesz a legnagyobb sanszunk majd, Ivkovics pedig ennek megfelelően készítette fel övéit.

Egy nap pihenő után, szeptember 4-én Csehország volt az ellenfelünk, és a két nappal korábbi mérkőzésnek nyoma sem volt. Vojvoda a 19. másodpercben szerzett vezetést a mieinknek, a hátralévő 39 perc 41 másodpercben pedig végig nálunk volt az előny, de még hogy… A 4. perc elején, 11-2-nél kértek időt a csehek, de hiába: nem volt olyan pillanata a meccsnek ezt követően, amikor 6 pontnál közelebb kerültek volna hozzánk. Rettenetesen szervezett csapatjátékkal, hatalmasat védekezve, a 31 pontig, valamint 8-8 lepattanóig és gólpasszig jutó, magyar felnőtt válogatottként legjobb teljesítményét produkáló Hanga vezetésével végig kézben tartottuk a meccset, és végül 85-73-ra vertük Satoransky-ékat. 48 év után nyertünk újra mérkőzést Európa-bajnokságon, indulhatott a fieszta… egyelőre a lelátón.

Egy napra rá ugyanis a házigazda románok ellen kellett pályára lépnünk, Csehország Montenegró elleni veresége után abban a tudatban, hogy ha legyőzzük Romániát, akkor nemcsak egy újabb találkozót nyerünk meg, hanem ezzel együtt tovább is jutunk a legjobb 16 közé, az isztambuli egyenes kieséses szakaszra. A románok nem adták könnyen magukat, az első negyed jelentős részében még vezettek is, majd a harmadik felvonás során többször is megszorongattak minket. 2017. szeptember 5-én azonban nem lehetett legyőzni a magyar válogatottat, amely fergeteges hangulat közepette, az első játékrész legvégétől kezdve végig vezetve verte ellenfelét (71-80), ezzel a nyolcaddöntőbe jutott – jöhetett az “isztam-buli”! Aki ott volt, sosem felejti azt az estét Kolozsváron…

Spanyolország ellen már teljesen felszabadultan léphettünk pályára, ami meg is látszódott. Bár 12 ponttal elvesztettük az első negyedet, a második felvonást lehoztuk egálra, a harmadik negyed végén és a negyedik felvonás elején pedig egy nagy sorozatot produkáltunk. A 28. percben 57-33-ra vezettek már Gasolék, amikor úgy hihették, eldőlt a meccs. Jöttek azonban Perl, Eilingsfeld és Vojvoda hármasai, Perl ziccere, majd a záró 10 perc elején Ruják, Vojvoda és Ferencz triplái, és egy bő négy perc alatt bemutatott 20-3-as futással máris csak 5 pont volt a különbség (55-60). A végén simán nyert Spanyolország (64-87), de erre a négy percre így is jó szívvel emlékezhetünk vissza.

Isztambulban, az egyenes kieséses szakaszban Szerbiát kaptuk a nyolcaddöntőben. Déli szomszédunk egy 16-3-mal kezdett, de szépen rendeztük a sorainkat, visszajöttünk a meccsbe, és ezután a teljes első félidőben 4-8 pont körül volt csak a hátrányunk. A fordulás után 18 pont volt a legnagyobb különbség a két csapat között, de a tartásunk végig megvolt, visszajöttünk 10-en belülre, és végül mindössze 86-78-ra kaptunk ki a későbbi ezüstérmestől. Perl 22 pontot szórt, Ferencz pedig újabb 4 triplával jelentkezett, csapatunk pedig a 15. helyen zárta az Eb-t.

“Mi ezen az Európa-bajnokságon megmutattuk, hogy nem az számít, hogy ki mit nyilatkozik, nem az számít, hogy ki mekkora celeb, hanem a valós teljesítmény, és a csendes, szerény viselkedés, valamint az akarat a döntő. Ez nagyon messzire vitte el ezt a társaságot. Azt nem mondhatom, hogy a világbajnokságra való kijutás reális vagy nem reális, mert a mi életünk nem e szerint zajlik. Amit ez a csapat másfél hét alatt művelt, az sem volt reális.” – fogalmazott a szövetségi kapitány, Sztojan Ivkovics a Szerbia elleni mérkőzés után.

Az biztos, hogy a kolozsvári és isztambuli Európa-bajnoki élmények minden érintett számára örökké emlékezetesek, legyen szó játékosról, stábtagról vagy szurkolóról. 18 év után újra kijutottunk a kontinenstornára, 48 év után újra mérkőzést nyertünk az Eb-n, aztán pedig Románia ellen tovább is jutottunk a csoportból. Két győzelmet is arattunk, és világelit ellen láthattuk a mieinket, méghozzá derekasan helytállni. Sok minden változott ezután az Eb után akár a sportágat nézzük, akár az egész világot, de a magyar férfi kosárlabda-válogatott lendületben maradt. Hogy hogyan sikerült 53 év után újra kijutni egymást követő két Európa-bajnokságra? Az a következő részből kiderül…

Forrás: MKOSZ

2 hozzászólás

2
Szólj hozzá!

Kérlek regisztrálj / jelentkezz be a hozzászóláshoz
2 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
2 Comment authors
LÚZERfepuRekettyés Recent comment authors
LÚZERfepu
Olvasó

hajrá magyarok!!!!

Rekettyés
Olvasó

Én ott ültem a lelátón Kolozsváron minden meccsen. Soha nem fogom elfelejteni azt a pár napot. A magyar B-közép olyan szinten tolta a szurkolást, hogy néha a könnyeim is kicsordultak, pedig egyáltalán nem vagyok egy “turbómagyar”. A csapatról meg csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni. Az életem egyik legmeghatározóbb sportélménye volt Kolozsvár.

Legfrissebb

Hírek

Facebook

Hirdetés