Derrick Woods: Nem kell kongatni a vészharangokat, de muszáj javulnunk

Derrick Woods a nyáron igazolt Paksra, még ha jogi akadályok miatt egy ideig kérdéses is volt, hogy maradhat-e. A 26 éves, 102 kg-os és 203 cm-es négyes-ötös posztos játékos az egyetemi évek után a profi karrierjét Argentínában kezdte meg, majd Dániában, Kanadában, Mexikóban, Izraelben és Észtországban is szerepelt, legutóbb a Rapla csapatánál, ahol 20 tétmérkőzésen lépett pályára, 10.7 pontot és 5.5 lepattanót átlagolt.

Kezdjük a nyilvánvaló kérdéssel, hogy érzed magad Pakson és Magyarországon?

Szeretem Paksot, egy kisváros, igaz nem annyira, mint az előző állomáshelyem. Csendes hely, jól érzem magam, kezdem felfedezni a boltokat és nincs messze Budapest sem. Tetszik a nyugalom és az emberek kedvesek, egyelőre csak pozitív dolgokat tudok mesélni az itteni élményeimről.

Mi volt a döntő faktor, ami miatt Paksra igazoltál?

Talán azt tudnám kiemelni, hogy nagyszerű beszélgetéseket folytattunk a vezetőkkel és az edzőkkel a tárgyalási időszak során. Sokat jelentett, hogy Csirke Ferenc külön felkeresett, ez általában nem jellemző a vezetőedzőkre, de elmagyarázta, hogy mik az elvárásai, hogyan látja a helyem a rendszerében, mely segített beleképzelnem magam a csapatba. Az ügynökségemmel is egyeztettem, végül úgy találtam, hogy más csapatok érdeklődései ellenére ez számomra most a legjobb döntés.

Mik voltak az elvárásaid a ligával kapcsolatban és mik az első tapasztalataid?

Hallottam már sok helyről, hogy a magyar egy fizikális bajnokság és stílusa eltér a többi első osztályú bajnokságtól. Nem csalódtam egyáltalán ezt két forduló után nyugodtan állíthatom, nagyon nehéz nyerni ebben a ligában és magas a színvonal. Keményen dolgozom én is és a csapat is, hogy fejlődjünk és jó eredményeket érjünk el, célunk, hogy megmutassuk a potenciált, ami bennünk van. Élvezem összességében itt a játékot.

Nagy célokkal vágtatok neki a bajnokságnak, egyelőre sok minden hátráltat titeket – főleg a sérülések -, mi az amiben javulnotok kell az egészségen kívül, hogy sínre kerüljön a csapat?

Igen rengeteg sérülés hátráltat minket, három kezdő kaliberű játékosunk hiányzik. Új játékost is igazoltunk, nem könnyű neki sem felvenni a fonalat egyből – még ha ismeri is a bajnokságot – és a keretnek sem kialakítani a megfelelő kémiát. Govensszel nagyot nyertünk, rutinos, de még idő kell, hogy összeálljunk. Még csak két mérkőzés ment el a bajnokságból, nem kell kongatni a vészharangokat, dolgoznunk kell keményen, jobban dobnunk, koncentrálnunk és védekeznünk, de hiszem, hogy ez a csapat képes lesz elérni a kitűzött célokat. Légiósokként mindig nagyok az elvárások felénk, mi pedig mindent megteszünk azért, hogy az ASE sikeres legyen.

Most a Pécs következik, amely újonc és szintén nyeretlen. Mi lesz a kulcs a győzelemhez?

Kemény mérkőzés lesz és mindent bele kell adnunk, maximális koncentrációval. Felkészültünk az erősségeikből, védekezésben a magasembereiket kell komfortzónán kívül helyeznünk, ha ez sikerül, akkor a támadójátékunk is beindul. Ez egy újabb lehetőség, hogy fejlődjünk és a pályán mindent beleadva megszerezzük az első győzelmünket. Nem fogják ezt ingyen adni, de utálunk veszíteni, ha a tervet követve kosárlabdázunk, jó esélyünk van nyerni.

Mik azok az eredmények egyéni- vagy csapatszinten, amivel elégedett lennél az év végén?

Csapatként természetesen szeretnénk az első négyben végezni, ehhez 0-2 után az kell, hogy felvegyük a ritmust és győzelmi sorozatokat tegyünk össze. Nem szeretnénk csalódást okozni a szurkolóknak és a vezetőknek a szereplésünkkel, hiszem, hogy ezt elérhetjük ezt, nyilván kell, hogy egészségesek legyünk. Egyénileg szeretném ebből minél jobban kivenni a részem.