Déri Csaba szerint mindkét elődöntő elhúzódhat akár öt meccsig is

Megkezdődnek az elődöntők a férfi élvonalban. Állandó szakértőnk, Déri Csaba szerint mindkét párharc elhúzódhat akár öt mérkőzésig is.

– A Magyar Kupa előtt is ezzel kezdtem, de most is gratulálni szeretnék a kosárlabda összes résztvevőjének, hogy eddig eljutottunk. Megemlíteném az MKOSZ-t, a klubokak, azoknak az egészségügyi és szakmai stábjaikat. Külön kiemelném a légiósokat, akik karantén körülmények között kellett, hogy éljenek, idegen földön. A közönségnek pedig ahhoz gratulálok, hogy türelmesek voltak és hála istennek visszatérhetnek, mert aki igazán szereti a kosárlabdát, annak valószínűleg nagyon hiányoztak a közeli élmények. Higgyék el nekem, hogy a játékosok és a csapatok is szurkolók előtt szeretnek játszani. Gratulálok mind a négy csapatnak ahhoz, hogy bejutottak az elődöntőbe, hiszen a magyar bajnokság a térség egyik legerősebb pontvadászata. Aki bejut a legjobb négybe, az megérdemli a dicséretet. Egyetlen egy együttest sajnálok, aki nem tudta megmutatni a valós tudását és a benne rejlő potenciált, ez az Alba Fehérvár. Kívánok mindenkinek szerencsét, mind a négy csapatból kinézem azt, hogy bajnokságot, érmet nyerjen. Fussák ki azt, amit az egész évben csináltak.

Azt kérném a szövetségtől, akik felelősek a játékvezetői küldésért, hogy a legjobb, legkipróbáltabb bírókat küldjék a mérkőzésekre. Ki merem mondani, hogy körülbelül tizenöt nemzetközi szinten is számbavehető játékvezetőnk van, ne óvatoskodjanak a küldésért felelősek, tegyék oda őket bátran, mert bármilyen feladatot meg tudnak oldani, nem fogják zavarni egymást, elfér a pályán három jó bíró.

Szolnoki Olajbányász – DEAC: Az én tapasztalataim szerint a legszerencsésebb forgatókönyv az, hogy ha valaki 3-1-gyel jut tovább, ugyanis ilyenkor nincs túl nagy szünete. A Szolnok most játékból várhatja a folytatást, de mégis volt annyi idejük, hogy felkészüljenek és regenerálódjanak. A DEAC még szerdán este ki-ki meccset játszott az Albával. Nekik nem nagyon volt idejük frissülni, de nyilván kihasználták a rendelkezésre álló időt. Összegezve; két külön scenarióból érkezik a két csapat. Két, teljesen más felfogású együttesről van szó. A Debrecen egy spanyol stílusú kosárlabdát játszik a szervezett és a szabad elemek keverékével. Nagyon látványos, ugyanakkor rizikós kosárlabdára képesek. Izgalmas, hogy ki vannak téve a külső dobásuk sikerességére. Egy felgyorsított, sok kockázatot vállaló védekezésük van, ezzel az ellenfél támadásait is be tudják gyorsítani, így magasabb támadás számú mérkőzéseket játszanak. Nekem tetszik amit csinálnak. Érdekes, hogy van egy domináns centerük Tóth Ádám személyében, aki bárki ellen bármit meg tud oldani, akár nemzetközi szinten is. Ő olyan típusú magasember, akit ha megjátszanak, akkor mindenképpen megpróbálja befejezni az akciót. Néha a kipasszai és a továbbontásai késnek, de az ilyen meghatározó játékosoknál ez benne van a játékban. A másik centerük Molnár Márton a támadólepattanókban jó. Neki kevesebb önálló akciója van, nála a shallow játékok utáni elzárás-leválások a meghatározóak, utóbbit egyébként a Real Madrid csinálja nagyon szépen. Moody, Guyton, Moore, Hines és Drenovac is képes szériát dobni. Mint említettem, ki vannak téve a külső dobásaiknak, láthattuk, hogy milyen meccset játszottak, amikor ment nekik – például a Körmend ellen a Magyar Kupában -, de a Falco ellen láthattuk azt is, amikor nem ment nekik. Jó támadójátéka van a Debrecennek, de a Szolnoknak megvan erre a válasza. A Szolnok mindenre fel szokott készülni és erre két nappal több ideje is volt, mint a DEAC-nak. A védekezésük rendkívül szervezett. Az Olajbányásznak hosszabbak a játékai és ez nagyon meg tudja dolgoztatni az ellenfél védelmét. Ami szerintem fontos; náluk rengeteg labda meg be a Cakarunnak és a Suboticnak. Ezek a döntő különbségek, hogy amíg Tóth Ádám meg akarja oldani mindenáron az akciókat, addig Cakarun és Subotic sokszor keresi a külső játékosokat. Erre van 4-5 4-5 kidolgozott támadási variációjuk. Ezekből relatíve tiszta helyzeteik vannak. A másik tipikus dolga a Szolnoknak a felső és az oldalsó elzárások után a leválások, rövid leválások és azoknak a tovább bontása. Különösen erősek a rövid leválásaik, azokból a továbbpasszok. Ők képesek belehajszolni az ellenfelet egy alacsonyabb támadás számú mérkőzésbe és akkor már mindjárt nem a Debrecen ritmusában zajlik a meccs. Az, hogy a közönség visszajöhet és a Szolnok a pályaválasztó, az mindenképpen az Olajbányásznak előny. Mindent összevetve én egy 3-2-es szolnoki győzelmet várok, egyértelműen tényezőnek érzem a közönség visszatérését is, hiszen a Debrecennek még nincs meg az a hazai pályája. Hozzá kell tenni, hogy itt bármi lehet. Az én meglátásom szerint a Falcónak és a DEAC-nak van a legjobb játékosanyaga, a Szolnokot pedig a legszervezettebb csapatnak tartom. Izgalmas elődöntőt várok.

Falco-Vulcano Energia KC Szombathely – Naturtex-SZTE-Szedeák: Érdekesség, hogy két olyan edző ül a kispadokon, akik bajnoki aranyhoz segítették a sárga-feketéket. Itt is kiemelném, hogy az, hogy visszajön a közönség, a pályaelőny így felértékelődik. A Falcónak van négy ereje teljében lévő, maximális fizikai állapotban lévő jó formában kosárlabdázó magyar válogatott játékosa. Nekem különösen értékes a két szombathelyi nevelésű kosaras, Váradi Benedek és Perl Zoltán, akik már-már olyan ikonná válhatnak, mint Gráczer György, vagy Kálmán László. Érdekesség, hogy pont utóbbi – amikor vezetőedző volt – előbb Perl Zoliból, aztán Váradi Benedekből csinált csapatkapitányt és kezdő játékost, tizenkilenc évesen. Az ilyen típusú játékosok kineveléséért dicséret illeti a Falco utánpótlását és Kálmán Lászlót is. Ehhez azért még pár évet azért kell játszaniuk a sárga-fekete mezben. A Szombathelynek a magyar anyaga a fő ereje. Bruinsmát erős, Baracot hasznos játékosnak tartom és Anderson is jó irányító, ha egészséges. Szerintem 7-8 emberes rotációval fog dolgozni a Falco, amelyet már három éve ugyanaz a tréner irányít. Emblematikus támadó és védőjátékuk van, kidolgozottan, rendkívül okosan csinálják meg ezeket. Úgy jutottak be az elődöntőbe, hogy a Körmend ellen olyan 60-70%-át adták ki a valós tudásuknak és így is magabiztosan hozták a meccseket. Tudtak most már edzeni az utóbbi hetekben, frissen, kipihenten, felkészülten kezdhetik meg az elődöntőket. Az egyik oldalon egy nagy hozzáadott edzői érték van, én Gasper Okornt tartom a legjobb edzőnek. Két különböző, de rendkívül eredményes edzői stílusnak a harca lesz ez. Okorn kontrollált játéka néz szembe a Szeged csupaszív, sokszor szabad elemet tartalmazó kosárlabdájával szemben. Érdekes, hogy a Szedeáknak is nyolcemberes rotációja lesz. Ha ez nem is olyan szintű játékosanyag, nekik is megvan a nyolc emberük. A vendégeknek az idén pont a szabadságukban volt az erejük. Láthattuk, hogy Govens az Albában és a Falcóban – legalábbis az utolsó évében – nem tudta már azt a szintet hozni. Szekulovics a legnagyobb szabadságot adta meg neki, pontosan tudja, hogyan kell játszatni és hogy mennyit kell pihentetni, az irányító pedig lubickol ebben a rendszerben. Ha nagyon erősen védekeznek rajta, akkor képes arra, hogy kiosszon 8-10 gólpasszt. Mellette van a Dzeletovics, aki szintén veszélyes, Dickey a lepattanókirály, Brown pedig a védekezésnek a kulcsa. Utóbbi egy szürke eminenciás, de szerintem ő az egyik legértékesebb légiós a magyar mezőnyben. A Szeged egy váltásos védekezést alkalmaz, ahol a négy magyar játékos és Brown folyamatosan elvégzi a piszkos munkát. Állandóan Dzeletovics marad a gyűrű alatt. Ezt hívják transfer defense-nek. Gyakorlatilag nagyon kevésszer tudják kihasználni ellenük a missmatch szituációkat. A két csapatnak láttam mindkét korábbi egymás elleni meccsét. Az szegedi találkozón a Falco oktatófilm szerűen játszott a szegedi védekezés ellen, míg a szombathelyi összecsapáson azért idő kellett ahhoz, hogy megtalálják a Szedeák ellenszerét. Én ezen a párharcon is 3-2-re tippelek, de ez lehet akár 3-0 is a Falco javára. A Szombathelynek megvan minden tudása ahhoz, hogy az ellenfele gyengepontjait megtalálja. Mindkét párharcon hazai győzelmet várok.