Déri Csaba – Alapszakasz-értékelő 2025/26

A válogatott jó kezekben van

A férfi válogatott esetében azzal kezdeném, hogy Sztojan Ivkovics fantasztikus sikereket ért el – két Eb-kijutással – szövetségi kapitányként. Úgy érzem, az ő idejében kihozta a maximumot a keret adta lehetőségekből. A hosszú ciklus után Gasper Okorn egy lépcsőzetes építkezésbe kezdett, s pozitív jelek már annak ellenére is látszódtak, hogy nem jutottunk ki az Eb-re. Az őszi két mérkőzés, a finnek és a belgák elleni győzelmek, majd a franciák elleni két mérkőzés abszolút meggyőztek arról, hogy jó kezekben van a csapat, és elindult a fiatalítás folyamata. Nate Reuvers fantasztikus szezont fut az Euroligában, ő nagyon hiányzott a csapatból – ahogy Benke, Vojvoda, Tanoh Dez és Pallai is -, Golomán György pedig hősiesen, sérülése ellenére vállalta a játékot.

Kép: Bálizs Zsuzsa

Minden esély megvan arra, hogy a vb-selejtezős csoportunkból továbbjutunk, ebben az esetben pedig a stratégiai nyugalom érdekében Gasper Okornnal és a stábjával hosszabbítanék a 2029-es Európa-bajnokságig, s a még drasztikusabb fiatalítást tűzném ki célul – természetesen a kijutás mellett.

Azt gondolom viszont, hogy a jelenlegi bajnokság színvonala nem segíti a szövetségi kapitány munkáját. Nem tartom jónak az adminisztrációs szabályozásokat, az U23-as szabály teljesen zsákutca volt, én úgy látom, a „kétmagyaros” verzió sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ebből a szempontból a dzsungel törvényében hiszek, nem az útlevél, nem az életkor a fontos, hanem a minőség.

A franciák elleni szombathelyi mérkőzés összefoglalója:

Az utánpótlás-nevelés sikertelensége önmagában elég ahhoz, hogy gyengüljön évről évre a színvonal, ezért nem tartom jónak, ha ebbe mesterségesen még belenyúlnak. Azt gondolom, az elmúlt 16 év a beruházások és az infrastruktúra terén egy aranykort teremtett a magyar sportban, s bár a fejlesztésekre valóban szükség volt, viszont az akadémiai rendszerünk és a TAO-s pénzek ellenőrizetlen elköltése óriási kárt tett a kosárlabdának. A hölgyeknél jobb a helyzet, mint a férfiaknál – legalábbis a legmagasabb szinten –, minden válogatottunk „A” divízióban szerepel, és vannak Euroligás csapataink. Itt az akadémiai képzés is sikeresebb, szeretném megragadni az alkalmat, és gratulálni Rátkai Eszternek ahhoz, hogy kiválasztásra került a WNBA draftján a napokban.

A női válogatott már az olimpiai kijutást is 100%-osan megérdemelte volna – itt gratulálok utólag az általam nagyon tisztelt Székely Norbertnek, aki emberfeletti munkát végez jelenleg is –, egy fatális pechsorozat végül végzetesnek bizonyult a spanyolok ellen. Völgyi Péter most feltette az i-re a pontot: az Eb-re nem jutott ki, ami hatalmas pofon volt, de a szövetség türelmes volt, s az élet végül ezt a döntést igazolta, fantasztikus eredmény, hogy a válogatott 28 évet követően kijutott a világbajnokságra.

Gratulálok emellett még a 3×3-as női válogatott és Jakab Máté sikeréhez is!

A bajnokság színvonala azonban sajnos itt is romlik, a férfi szakágban még megvan a közönség, erre úgy kellene vigyázni, mint egy üveg vízre a sivatagban. Itt is változásokat kell eszközölni, hogy erősebb legyen a bajnokság.

Utánpótlásnevelés a kluboknál

Azt gondolom, székelyesen szólva vissza kellene adni az ollót is és a vásznat is a klubok kezébe – tőkésíteni őket az utánpótlás-neveléshez –, az akadémiai rendszer – mely nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket – kiszakítja megszokott közegéből a gyerekeket. Egy körmendi vagy egy szombathelyi gyerek kezdjen ott kosarazni, akarjon az MTE és a Falco játékosa lenni, a szurkolók pedig kapják meg a helyi legendákat, akik közülük kerültek ki. Ez persze vonatkozik minden másik városra is, a lokálpatriotizmus vitte előre korábban az utánpótlás-nevelés szekerét.

Az Akadémiák persze sokakon segítenek, aki nehezebb körülmények között jönnek ki, vagy akik készen állnak erre, de szerintem elborult ebben az esetben az egyensúly.

Rájátszás

NHSZ-Szolnoki Olajbányász

A Szolnok, mint bajnok, csodálatos alapszakaszt produkált, folytatta azt a tündérmesét, melyet anno Oliver Vidin megénekelt, emellett ráadásul továbbjutott a Bajnokok Ligájában a csoportjából úgy, hogy Miskolcon játszotta a hazai mérkőzéseit. A Trieste ellen egyértelműen egy drasztikus bírói hiba okozta a magyar bajnok vesztét, pedig az első miskolci vereség után Olaszországban sikerült abszolút meggyőzően nyerni, ami hatalmas szó volt.

Kép: Bálizs Zsuzsa

Az Olaj azóta megnyerte a Magyar Kupát is, jelenleg ők a favoritok minden szinten a közvélemény számára. Vedran Bosnic fantasztikus munkát végez a csapat élén, Brady Skeens és Somogyi Ádám is egészen magas színvonalon játszik, utóbbi a válogatott húzóembere is, élete formájában játszik.

A Trieste elleni harmadik mérkőzés összefoglalója:

Falco-Vulcano Energia KC Szombathely

A Falco tavalyi szezonja a döntőig tökéletes volt, azóta viszont rengeteg hullámhegyet és völgyet élt meg a klub és annak szurkolói. A csapat második lett az alapszakaszban és a Magyar Kupában is, a magyar kosárlabdázás számára pedig ők is fantasztikus büszkeséget szereztek azzal, hogy a legjobb négyig meneteltek a FIBA Europe Cupban. A Bilbao ellen különösen tetszett, hogy tanult a csapat az első mérkőzésen elkövetett hibákból – csatlakozom Milos Konakovhoz –, s esélye volt egy óriási bravúrra idegenben.

Szakértőnk szerint Konakov jó munkát végzett eddig, de Szombathelyen csak a bajnoki cím siker. /Fotó: Bálizs Zsuzsa

Itt volt minden: gyenge játékkal megnyert mérkőzések, meglepő vereségek, légióscserék. Most azonban abból a szempontból bízom a Falcóban, hogy komoly párharcot játszhatnak esetlegesen a Szolnokkal – amennyiben mindkét csapat érvényesíti a papírformát –, hiszen mindhárom idei egymás elleni összecsapás élményszámba ment, a végletekig kiélezett találkozók voltak. Én Milos Konakovot jó edzőnek tartom, de nagy a tét számára, mert Szombathelyen a bajnoki cím a cél. Én képesnek tartom erre a sárga-feketéket, még ha nem is a legfőbb esélyesnek.

A Bilbao elleni második mérkőzés összefoglalója:

Kometa-KVGY Kaposvári KK

Szeretnék gratulálni a kaposvári vezetőségnek: két éve hatalmas csapás érte őket a kieséssel, majd nemcsak azonnal megnyerték a Piros csoportot, de arra a keretre tökéletesen tudtak építeni, nem kellett folyamatosan cserélgetni a légiósokat. A konzisztencia pedig aranyat – ebben az esetben alapszakaszbeli harmadik helyet – ért nekik. Gratulálok természetesen Braniszlav Dzunicsnak – aki az edzők szavazatai alapján az Év edzője lett – ehhez a teljesítményhez. Filipovity Péter valósággal berobbant a bajnokságba, mielőbbi gyógyulást kívánok neki!

“Gratulálok Braniszlav Dzunicsnak az Év Edzője elismeréshez” /Kép: Bálizs Zsuzsa

Atomerőmű SE

A Paks tavaly fantasztikus szezont csinált, harmadik lett a bajnokságban és a kupában is, Kosztasz Flevarakisz végül távozott. Alekszandar Joncsevszki nem találta a közös hangot a kerettel – pedig az megint minőségire sikeredett –, nem működött a kémia sem a csapatban, sem a játékosok és az edző között. Gulyás Róberték időben léptek, visszahozták Paksra a görög sikeredzőt, illetve Dein Edwint is, amivel stabilizálódott az ASE.

Voltak nehéz pillanataik, de parádés tavaszi hadjárattal pontokra voltak attól, hogy harmadik helyen végezzenek. Ennek ellenére így is siker, hogy hazai pályán kezdhetnek a playoffban. Én kétesélyesnek érzem az Alba elleni párharcot, a többiben szerintem az első három helyezett megy tovább. A forma és a pályaelőny a Paks mellett szól, de az Alba képes lehet továbbjutni.

Alba Fehérvár

Ezzel a lendülettel megyünk is a fehérváriakra, akik az év elején egy spanyol vonal mellett tették le a voksukat Alejandro Zubillagával, Lluis Rierával és Carlos Vallejóval. A felkészülés nem sikerült jól, és hamar rossz spirálba került az Alba. Bár Oliver Vidin a szlovák válogatottal is dolgozik, az új seprű ennek ellenére jól sepert a márciusi ablakig. Ott valami megtört, alsóházi csapatok verték meg az Albát, mint a Körmend, a Zalaegerszeg, az NKA Pécs vagy az Oroszlány – ezek nem kalkulált vereségek voltak, pedig Balássi Imre és Simon Balázs biztosította a légiósok cseréjét is az új vezető számára.

A Vidin által remekül ismert Jovanovics a rémálomszerű szombathelyi időszaka után remekül kezdett, de az ő formája is megbicsaklott az elmúlt két fordulóban. Sztarovlah pedig egy igazi role player, kíváncsi vagyok, mennyire tud ez a keret összeállni a rájátszásra. A forma aggasztó.

DEAC

A Debrecen egy izgalmas csapat, egy teljesen felépített utánpótlással rendelkezik, az U23-as gárda ráadásul a Piros csoportban vitézkedik. Ismét elérték a céljukat azzal, hogy bejutottak a legjobb nyolcba. Ők globálisan gondolkodnak, az utánpótlásra nagy hangsúlyt fektetnek, ehhez adott minden, ebből a szempontból csúcsévet zártak. Nagyon tisztelem azt a munkát, amit végeznek, ez egy izgalmas projekt.

A DEAC kicsit hektikus, végül hatodik lett, volt esélye a legjobb négyre is. Hazai pályán kiválóan szerepeltek (10–3), idegenben már nem annyira (5–8). Voltak olyan vereségeik, például a Szolnok vagy a Honvéd ellen, ahol semmi esélyük nem volt, váratlanul könnyen kaptak ki. A Kaposvár elleni párharcban én a KKK-t tartom esélyesebbnek, egyszerűen több és nagyobb energiát érzek a somogyiakban. Szoros párharc lesz, de szerintem Dzunicsék jutnak tovább.

Endo-Plus Service Honvéd

A Honvéd tavaly rengeteg sérüléssel bajlódott, nem tudtak bejutni a legjobb nyolcba, idén viszont hetedikek lettek, nagy győzelmeket arattak, és a Magyar Kupában is ott voltak a Final Fourban. Óriási munkát végzett a szakmai stáb és a vezetőség, az igazolások is jól sikerültek, kevés változást kellett eszközölni a keretben. Emellett számomra nagyon szimpatikusan, szigorú elvek mentén, harcosan, komoly védekezéssel nehezítették az ellenfelek dolgát. Gratulálok Zlatko Jovanovicnak és Fodor Mártonnak.

Azt gondolom, a Falco most más szint. Arra képesnek tartom a Honvédot, hogy megnehezítse a szombathelyiek dolgát egy-egy meccsen. Hosszú évek óta szimpatikusan építkezik a fővárosi alakulat, ami figyelemre méltó.

Sopron KC

Gasper Potocnik a harmadik szezonját kezdte meg a nyáron Sopronban, ő nem árult zsákbamacskát, tudtuk, hogy milyen munkában, milyen edzésmódszerekben hisz. A Sopron alapcélja teljesült a nyolcba jutással, a felkészülés és a bajnokság eleje remekül sikerült, aztán érezhetően feszültség alakult ki a csapat és az edző között. A szlovén esetében korábban is volt már ilyen. A drasztikus visszaesés edzőváltáshoz vezetett, szerencséjükre annyi győzelmet összekapartak, hogy becsúsztak nyolcadikként.

Nehéz helyzetben vannak: Flasár és Nelson sérült, Sherman sem 100%-os, Patton apai örömök elé néz. Azt gondolom, jelenleg nem kérdés, hogy a Szolnok abszolválja ezt a párharcot, itt szerintem nincs esély a meglepetésre.

Playout

Egis Körmend

A tavalyi csapatra komoly rálátásom volt. Akkor nehéz anyagi körülmények között, kevés pénzből egy extra szezont produkált a klub. Ez volt a Bebes-éra utolsó éve, kiválóan sikerült az edző- és a légiósválasztás, folyamatosan teltház előtt mentek a meccsek, melynek eredménye egy hatodik hely és egy MK-ezüst lett. Jár az elismerés Gál Lászlónak, égett a keze alatt a munka. Új vezetőség alakult, régi-új: egy általam mélyen tisztelt ügyvezető, Zsebe Ferenc vette át a stafétát. Kialakult egy támogatói kör a csapat mögött, akik lényegesen jobb anyagi feltételeket tudnak biztosítani.

“A körmendi csapat legnagyobb értéke a közönsége”

A légiós- és edzőkeringő végül 9. helyet és playoutot eredményezett a csapat számára. Azt gondolom, hamar meglesz annyi győzelem, hogy a bennmaradás pár hét múlva már matematikailag is biztos legyen, viszont újraszervezés kell. A közönség lényegesen többet érdemel.

NKA Universitas Pécs

Körmendi bravúrral kezdte a szezont az NKA, majd kilenc vereség következett. Nem meglepő módon a válogatott szünetben edzőváltás mellett döntött a vezetőség: Bojan Szalatics helyett az a Sebastjan Krasovec érkezett. Légióscserék által sikerült stabilizálni a szereplést. A vezetőségnek és a vezetőedzőnek gratulálok, komoly mélységekből mászott ki a csapat az idén, de ez a rájátszáshoz kevés volt.

Láttunk fiatal játékosokat, akik nagyobb szerepet kaptak, kiemelném Lukácsi Gábort. Azt gondolom, nekik sem lesz nehézségük a kieséssel kapcsolatban.

Zalakerámia ZTE KK

Az elmúlt három évben negyedik helyen végzett a ZTE, ez a szezonjuk azonban nem sikerült jól. Koncepcióváltásra van szükség egyértelműen, őket mindemellett érzékenyen érintette a magyarszabály és a sérülések is. Ez már közelebb van a veszélyzónához, nekik élesen kell kezdeniük ahhoz, hogy ne kelljen izgulni a végén.

Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét

A Kecskemét öt légióssal, a honosított Karahodzsiccsal és a legendás Wittmann Krisztiánnal azt gondolom, hét nagyon magas minőségű játékossal rendelkezik, hazai pályán pedig kifejezetten erősen szerepel. Nagyon tisztelem a kecskeméti klubot, Sztojan Ivkovicsot is. Voltak komoly mérkőzéseik, hatalmas leolvadásaik, nem értem, hogy miért nem tudtak kiegyensúlyozottabbak lenni, stabil hátterük ellenére. Szerintem magabiztosan maradnak bent.

MVM-OSE Lions

Az oroszlányi eseményeket jól ismerem, ennyi szerencsétlenség, sérülés és egyéb probléma történt ezzel a csapattal, ami szinte példátlan. Forray Gábor tavaly nagy sikert ért el a Körmenddel, és az év edzője lett. Jó feltételek mellett stabilan dolgozik a stáb – a klubvezetés csillagos ötöst érdemel –, nem volt soha pánik, csak rend és fegyelem. Rudi Williams érkezése óta stabilabb lett lényegesen az Oroszlány, sok egylabdás meccs ment el nekik. Kemény harc lesz a bennmaradásért.

SZTE-Szedeák

A Szeged két remek győzelemmel kezdte a szezont a Paks és a Kaposvár ellen, aztán rengeteg sérülés hátráltatta őket, légióst is kellett cserélni. Nagy érvágás számukra, hogy Vuk Vulikics személyében elvesztették az első számú irányítójukat, a támadójátékuk motorját, nehéz helyzetből várják a playoutot. Mindenképp kiemelném Cseh Botondot, aki fantasztikus szezont futott, a csapat viszont hektikusan szerepel. Kíváncsian várom, hogy mire lesznek képesek az alsóházban, velük is minden hátráltató tényező megesett az évben, ami megeshetett.