Déri Csaba: A magyar kosárlabdának minden nemzetközi sikerre nagy szüksége van

Állandó szakértőnk a bajnokság kezdete előtt elárulta véleményét a szabályváltozásokról, a magyar válogatottak szerepléséről és jövőjéről, valamint átnézte, hogy a csapatok erősítései hogyan sikerültek a nyáron.

A tavalyi bajnokságról

Az előző bajnokság közepes szinten kiegyensúlyozott volt, magas izgalmi faktorral. A 26. fordulóra is maradtak ki-ki mérkőzések, akkor dőltek el a rájátszás mezőnyének kérdései. A szakma többségének véleménye egyértelmű az U23-as szabállyal kapcsolatban, amely még életben volt az öt légiós mellett. A négy év, amikor ez érvényben volt, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, sőt kontraproduktív volt, hiszen alanyi jogon és nem a tehetség és az elvégzett munka által kaptak lehetőséget, játékperceket a fiatal játékosok. Az idei bajnokságban az MKOSZ döntése alapján négy légióssal vághatnak neki a csapatok, a terv pedig, hogy jövőre két hazai játékos legyen a pályán. A tavalyi szezonból rengeteg mérkőzést láttam, izgalmas volt ugyan, de gyengébb, mint az előzőek, főleg a COVID előtti idények voltak színvonalában jóval magasabbak. Én magam egyértelműen az öt légiós, abból négy a pályán szabály mellett vagyok, emellett az utánpótlás nevelés határozott reformja mentén képzelném el a férfi szakág fejlesztését. Sajnos a következő években határozott színvonalbeli csökkenést vizionálok, az utánpótlásunk hatékonysága elégtelen ehhez az új szabályrendszerhez, kevés minőségi magyar játékost látok, piros és zöld csoportos játékosokat nevelünk futószalagon, ez nem elég egy versenyképes premierligának a feltöltéséhez. Fontos még, hogy a TAO előnyeit sokkal jobban kéne a képzésben kamatoztatni – különösen a magasemeberek nevelésében -, ha drasztikus eredményeket sikerülne elérni a következő 5-6 évben ebben, akkor lehetne gondolkodni ilyen típusú szabályok bevezetésén, félek attól, hogy ha ez nem sikerül, akkor a magyar kosárlabda a média és a szurkolók kiemelt figyelmét nem tudja megtartani. Jelenleg kegyelmi állapotban van a sportág, nagyon sokan járnak meccsre, a média foglalkozik vele, de ezt fenn is kéne tartani.

A magyar válogatottak jelenlegi helyzetéről

Nagyon sokan kérdeztek a felnőtt válogatott helyzetéről, valamint az utánpótlásról. A felnőtteknek ugyan a februári ablak nem sikerült jól, de most a következő két törökök elleni mérkőzések, illetve a jövő februári Izland elleni hazai és az olaszok elleni idegenbeli találkozókon úgy érzem, ha a csapat a legjobb tudása szerint teljesít, képes arra, hogy kijusson a 2025-ös Európa-bajnokságra. Utána viszont nagyon nehéz éveket vizionálok, az utánpótlás nevelésünk, nem tudja pótolni a most idősödő aranygenerációt, ami aggasztó.

Az up-válogatottak a B divízióban szerepeltek, ami ki kell mondani, fényévekre van az A-tól, nagyon sok mérkőzést láttam, a mieink összes találkozóját, szinte behozhatatlan a különbség a két liga között. Stabilizáltuk a helyünket a B-ben, de egyértelműen esett a divízió színvonala, minden játékosnak és stáboknak viszont gratulálok a munkájához, enélkül nem tudnánk előbbre lépni. Szerintem hosszabb idő kell ahhoz, hogy egy válogatottunk a feljutás reális esélyével utazzon ki egy kontinensviadalra. Határozott javulást várok, ami elindult és ez lehet a légiósok számának csökkentésének az alapja, nagy tömegben kellenek ütőképes fiatalok.

A csapatok átigazolásainak értékelése

A bajnok csapatunk, a Falco, tavaly hármas célt tűzött ki, hogy megnyeri a bajnokságot és a kupát, valamint a BL-ben továbbjut, ebből végül az első jött össze, a kupában a Szeged ellen maradt alul, a BL-ben pedig nagyon nehéz csoportba került és bár mindent megtett, nem volt elég. Az idén a Váradi, Perl, Keller, Pongó, Bognár, Kovács, Sövegjártó összeállítású magyar mag mellé, négy nagyon komoly légióst sikerült igazolni, a Falcónak irigylésre méltó játékosanyaga van, a Milos Konakov által irányított edzői stáb nagyszerű keretet kapott. Azt gondolom, mivel a BL-ben egy árnyalatnyival gyengébb csoportba került a csapat, mind a három cél teljesíthető. A válogatott sikerének is egyik letéteményese lehet a szombathelyi gárda, kirakatcsapat, kívánom, hogy minden céljuk sikerüljön.

Ami a tavalyi második Szolnokot illeti, szerintem objektív okok miatt gyengült a keret. Egyrészt egy légióst veszített, tavaly öt remek képességű kosarasa volt ezen a téren az Olajnak, a szabályváltoztatás ezt egyből keresztülhúzta. Az általam sokra tartott Pongó Máté, valamint Révész Ádám távozott, őket Krnjajski Boris és Peringer Balázs hivatott pótolni, mindkettejüknek össze kell szedniük magukat, hogy tudják az ő szintjüket hozni. Az U23-as szabály alatt Lukács és Pallai kiemelkedő játékosok voltak, idén nagyon komoly teher hárul rájuk, kíváncsi vagyok a Rudnerrel kiegészülő magyar magra. Természetesen ettől függetlenül négybe várok őket.

Ahogy a tavalyi bronzérmes Albát is, a vezetőség nagyon megerősítette a keretet Zubillaga stábja számára, Vojvoda és Kass mellé érkezett Filipovity, Krivacevic és Németh is, illetve azt gondolom, hogy a légiósok terén is komolyan invesztáltak új játékosokba. Ennek idő kell, hogy összeálljon, én a tegnapi vereség ellenére még azt gondolom, hogy hazai pályán lehet esélye a továbbjutásra az Albának, nagyon szurkolok nekik, mert a magyar kosárlabdának minden nemzetközi sikerre nagy szüksége van. Ha mindenki a legjobbját nyújtja ez meglehet és a Europe Cupban is jók lehetnek a főtáblán, valamint a bajnokságban is kiugró eredményt várok.

Azt gondolom jár a gratuláció a ZTE számára, hiszen a legutóbbi két évben sikerült megkaparintaniuk a negyedik helyet. Tóth Ádám és Keller Iván mellé még érkeztek a Zollner által jól ismert Takács ikrek, Sitku Marci, valamint maradt Szalay Domonkos is, bevethető magyar játékosaik vannak és azt gondolom a játékos piacon is jól válogattak. Elképzelhetőnek tartom, hogy akár megismételje ez elmúlt évek jó teljesítményét, biztató dolgokat láttam tőlük az elmúlt hetekben.

A Honvéd két éve újonc volt, tavaly a második évben már ötödik helyen végzett az A csoportban, ami elismerésre méltó eredmény. Maradt az irányvonal, az akadémiai fiatalok mellé rutinos magyarokat hoztak, új légiósok érkeztek, meglátjuk őket, hogyan sikerült kiválasztani. A tavalyi évek és a fejlődési tendenciák alapján egyértelműen elképzelhetőnek tartom, hogy a Honvéd teljesítse a kitűzött célját.

Mielőtt belevágunk az NKA Pécs nyarába, szeretnék külön gratulálni Csirke Ferencnek az év edzője díjához! A csapat ereje és az irányvonal megmaradt, Feri személye garancia a komoly színvonalú munkára, Aleksa Brbaklics mellett Vaszilij Bacsovics az új fiú, aki igazi hiányposztra érkezett, ettől szerkezete lett a keretnek, a nyolcba jutás egyáltalán nem lepne meg, de a tavalyi eredmény megismétlése sem lepne meg.

A Sopron is a nyolcban végzett tavaly, Gasper Potocnik maradt az együttesnél, új a légiósállomány, finomítottak a magyar magon Kucsera és Takács érkezésével, a szlovén egy keményen, precízen dolgozó edző, lehet, hogy lesznek buktatók a bajnokság elején, de amikor összeáll a történet, akkor ismét ott lehetnek a legjobb nyolc mezőnyében, szerintem jelenleg ezt lehet kitűzni reális célként.

A DEAC nem bízott semmit a véletlenre, Mócsán mellé olyan játékosokat igazoltak, akik ismert, kipróbált kosarasok. Pongó Máté egy nagyon stabil, szerintem válogatott szintű játékos, Garamvölgyi egy megbízható katona a palánk alatt, a fiatalokat is megtartották, ahogy Williamsont és Drenovacot is, emellett pedig Danilo Osztojics Zalaegerszegről érkezett két nagyon stabil szezonnal a háta mögött, Kyan Anderson pedig a Falcóval bajnokságot nyert már hazánkban. Az edzői stáb és a filozófia maradt, az előző két évben az utolsó pillanatokban biztosították helyüket a legjobb nyolcban, hasonlóra számítok tőlük idén is.

Az Oroszlány az alapszakasz utolsó percében maradt le a rájátszásról, de nem volt messze egy olyan forgatókönyvtől, amely alapján a hatodik helyen végzett volna. Tavaly az öt légiós alapozott a csapat, az edzőváltás után Váradi Kornél miután átvette a Marshall-botot stabilizálódott a teljesítményük. Az edző maradt, erős a légiósállomány, sok energiát fektettek a magyar anyag fejlesztésébe, illetve érkezett egy reménység Csuti Kornél személyében, akitől kiugrást várok.

A Paks az elmúlt három évben a playoutban szerepelt, láthatóan idén mindent megtettek, hogy ez ne forduljon elő. Kosztasz Flevarakisz egy tapasztalt szakember, nem csak európai, de magyar szinten is. Válogatott alapember jött, Benke Szilárd, Révész Ádám, Halmai Dániel és a meglévő keret mellé négy komoly szintű légiós érkezett. Az előszezon alapján már látszanak a stabilitás jelei, én nem tudom elképzelni, hogy ne jussanak nyolcba, sőt az sem lepne meg, ha a négybe is odaérnének.

Körmenden teljesen megváltozott a szakmai stáb, egy a válogatott mellett nemzetközi tapasztalatokat is szerző Forray Gábor kapta meg a kispadot. Az értékek megtartása mellett – Ferencz, Durázi, Doktor, Kiss Matyi – az év egyik legnagyobb kiugrását Kiss Benedektől várom, ár/érték arányban remek légiósokat szerződtettek, az előszezon alapján pedig egy egységes csapat várható Körmenden, amit az eredmények is mutattak, sok mérkőzést nyertek karakteres játékkal. Mindezek oda vezethetnek, hogy sikerül javítani a tavalyi kisiklást és rájátszásba jutni. Egy biztos, a szurkolókon semmi sem fog múlni, tudom, hogy idén is igazi katlant varázsolnak a körmendi csarnokból.

A Szedeák, a Kecskemét és az újonc PVSK szerintem a jelenlegi állapotukban a három legfőbb kiesőjelölt. Az én olvasatomban három részre osztanám a bajnokságot, a Falco külön kategória, de az Alba és a Szolnok tartozik még az elejéhez, ezt a hármat leghátulra, míg a másik nyolc csapatot mind esélyesnek tartom arra, hogy a legjobb nyolcban végezzen, ez a személyes véleményem, ez nyilván még változhat a szezon folyamán.