A palánkon túl
Delmonte Madison “bejelentkezett” a Körmend kispadjára
Atlantában él a korábbi közönségkedvenc.
:
:
Delmonte Madison a pályafutásából a legtöbb időt Magyarországon töltötte. Profi magyar karrierjét Körmenden kezdte és a budapesti MAFC-nál fejezte be. Közben voltak kitérői: egy szezon erejéig a svájci Fribourg Olympics együttesénél játszott, utána egy rövid ideig Jordániában, Ammanban kosarazott.
A korábbi fantasztikus kosarast a Vas Népe szólaltatta meg.
Amikor Magyarországra gondolok, a mai napig boldogság tölt el. Nagy szerencsének tartom, hogy az Egyesült Államokon kívül itt élhettem a legtöbbet, ráadásul fiatal éveimben. Az meg igazi áldás, hogy van még egy hely a világon, amelyet a mostani mellett otthonomnak hívhatok. Ez a hely egyértelműen Körmend. Szerettem ott játszani, értékeltem az emberek kosárlabda iránti tiszteletét. És imádtam csatába menni a csapatommal a piros-fekete mezt viselve. Van úgy, hogy elalvás előtt eszembe jut a város, a helyiek szeretete és a felém áradó rengeteg jóság. Remélem, hogy egy nap még eljutok ebbe a nagyszerű városba.
– mondta a kosaras, aki tizennégy éve vonult vissza az aktív játéktól.
Robert Shannonnal is dolgozott
– 2006-ban döntöttem el, hogy visszavonulok, úgy éreztem, hogy a testem már nem ugyanaz. Harminchárom éves voltam akkor. Úgy határoztam, hazatérek az Egyesült Államokba és megszerzem pedagógus mesterdiplomámat, ami sikerült is. Összességében abszolút elégedett vagyok az életemmel, mindennel, ami történt. Sikeresnek érzem a kosárlabda-karrieremet, világot láttam és tanultam is. Talán azt sajnálom, hogy nem építettem ki több barátságot. Ha fiatal lennék, erre nagy hangsúlyt fektetnék, mert a barátok igazi értékek, bárhol éljenek is a nagyvilágban. Ezt én kevésbé tudtam akkoriban. Az aktív éveim után egy ideig a kosárlabda mellett maradtam. Egyik jó barátommal, Robert Shannonnal – akinek neve ismerősen csenghet a magyar kosárlabdabarátok számára –, egy Nike által szponzorált, tinédzserekből álló elit utazó csapatot edzettünk. Mellette gyógypedagógusként dolgoztam egy középiskolában, ahol főleg szociális, viselkedési és tanulási problémákkal küzdő diákokkal foglalkoztam – nyilatkozta a játékos.
Az utolsó csapat, ahol edzősködtem az atlantai székhelyű AAU volt, ahol lehetőségem volt az NBA egyik fiatal csillagával, Zion Williamsonnal dolgozni, aki a New Orleans Pelicans erőcsatára jelenleg. De most már más területen vagyok, egy családi tulajdonban lévő szállítmányozási vállalatot irányítok
– tette hozzá, majd beszélt arról is, mi a nagy álma.
Bajnoki címig vezetné a Körmendet
Elfordul, hogy “Nickel” ma is belenéz egy-egy Körmend-meccsbe. Barátja, Bujdosó Balázs néha küld neki linket, és akkor figyelemmel kíséri a közvetítést. De ha valaki megkérdezné, hogy mi a személyes célja az életben a kosárlabdát tekintve, akkor azt mondaná, hogy szeretne vezetőedző lenni imádott városában, és szeretné bajnoki győzelemig vezetni a körmendi csapatot. Mindezt úgy, hogy esetleg korábbi csapattársa, Charles Edmonson segítené a kispadon.
A szívem csücske Körmend, ezért a legszívesebben ott dolgoznék, de más hely is szóba jöhet Magyarországon. Negyvenhét éves vagyok, én készen állok a feladatra
– mondta a val.hu-nak.
Kiemelt fotó: www.vaol.hu
Legfrissebb
Bajnokság
💬 14 Falco KC Szombathely – Sopron KC
Kosárlabda
Sztojan Ivkovics átvette a mesteredzői díját
Kosárlabda
💬 3 “Mozogjunk együtt! Hajrá kosárlabda!”
Nickel nagy király volt. Többször tudtam vele hosszabban beszélni annak idején, nagyon kifonomult gondolkodású gyerek volt, de nem volt könnyű ember. Ez a mondat önkritika is:
“Talán azt sajnálom, hogy nem építettem ki több barátságot. Ha fiatal lennék, erre nagy hangsúlyt fektetnék, mert a barátok igazi értékek, bárhol éljenek is a nagyvilágban. Ezt én kevésbé tudtam akkoriban.”
Ettől még tényleg fantasztikus játékos volt.
Zseniális játékos volt. Egyszer elkente a szánkat nagyon Szolnokon, a dobott 52 pontjával…
https://library.hungaricana.hu/en/view/SzolnokMegyeiNeplap_1998_vasarnap_reggel/?pg=176&layout=s
Arra a decemberi meccsre én is emlékszem,lógó orral távoztunk a csarnokból.Pedig nem volt rossz csapatunk akkor sem.
Csak olyan játékosok voltak nálunk is,mint Parker,Foster,Alexe.Parker is dobott azon a meccsen 30 pontot,és hát volt olyan centerünk akinél azóta sem láttam jobbat.Mitch Foster.
Igen, nem arra az eredményre számítottunk akkor…
Foster… micsoda cenya volt!
Parker meg az egyik legjobb amcsink volt. És az első feketénk 😛
Az hogy Madison 52 pontot dobott nagy része volt Parkernek is,mert ő védekezett rajta,azaz hogy nem védekezett,hanem belement egy nagy dobópárbajba.Madison nyert,22 ponttal dobott többet,mint Parker.Sajnos Tóth Zoli bár korábban kiváló játékos volt,edzőnek nem annyira.Nem tudott hatni a játékosokra.Fostert is nemegyszer kiállították,könnyű volt őt kihozni a sodrából.Whiley volt ebben a nagymester.
Nickel! Kedvenc legiosom volt es asszem marad is meg jo sokaig. 🙂
Szép sikerei voltam Körmenden …
De mit mondanak a Paksiak?
Kaposvárott játszott ?
Nem felejtjük mikor Kaposváron nyertük meg a kupát Madison és Davis felvitt minket a csúcsra!👏👏👏
Akkor arra is emlékezel, amikor a Kaposár, Pakson nyerte mag a Magyar Bajnokságot 2x !
Nagy király volt a csóka, meg Edmondson (szerintem nem Edmonson volt) is.
Edmonson, jól írták.
Megnéztem,tényleg. Rosszul emlékeztem, pedig még valahol aláírásom is van tőle.
De jó erről a manuszról olvasni!