Dancsecs András: Nem célom mindenáron az A csoportban játszani

Rangadót nyert a Piros csoport 4. fordulójában a Phoenix-MT Fót, a lila-fehérek egy nayg iramú mérkőzésen a fordulás után megbüntették a PVSK eladott labdáit (106-91). Jó játékkal debütált a hazaiaknál a szezont Pakson kezdő Shereef Mitchell, a meccs embere viszont Dancsecs András volt, aki 33 ponttal, 8 kiharcolt faulttal, 37-es VAL-lal vezette győzelemre a Tigriseket. Ennek apropóján beszélgettünk a 25 éves, szombathelyi nevelésű játékossal, aki kipróbálta magát a tengerentúlon, magyar bajnokcsapatnak is tagja volt, 2021 óta mégis a második vonalban pattogtat.

– Szombathelyen nőttél fel, de még a Falco sikerkorszaka előtt. Hogyan választottad a kosárlabdát?

– Négyéves koromban megláttam egy kosárpalánkot az unokatesóméknál, és ezzel igazából el is dőlt a sorsom. Űztem más sportokat is, de mindig a kosár, az első szerelem maradt a kedvenc.

– A 2018/19-es szezonban az Indiana University of Pennsylvania csapatában játszottál. Miért vágtál bele az amerikai kalandba, hogy érezted magad, mi volt az oka, hogy egy év után hazatértél?

– Mindig is az volt az álmom, hogy kimenjek Amerikába az egyetemi évekre tapasztalatot gyűjteni, jobb játékossá válni, akár onnan továbblépni, tetszett az ottani kosárlabdastílus. Azért jöttem haza, mert nem úgy történtek a dolgok, ahogy azt az edzőmmel megbeszéltem. Maradhattam volna négy évre, mert amúgy jól éreztem magam az egyetemen, pozitív élmény volt, de azt tartottam szem előtt, hogy játékosként előre tudjak lépni, ebből a szempontból pedig vonzóbb lehetőségeim voltak itthon.

– Nyíregyházán, Veszprémben és a TF-nél is megfordultál, mielőtt Fótra igazoltál, a mostani már a hatodik idényed a Piros csoportban. Milyen tendenciákat tapasztalsz a bajnokságban?

– Úgy gondolom, hogy itt is sokat változott, gyorsult a játék, több a kinti dobás és a tranzíciós játék, mint korábban. Ezzel párhuzamosan fiatalodott is a mezőny, emlékszem, hogy amikor először szerepeltem a Pirosban, sok A-ból visszatérő idősebb játékos volt az ellenfeleknél, akiktől tartottunk, készültünk rájuk előre, most viszont inkább a 30 év alattiak viszik a prímet (a ’19/20-as kiírásban 13, a jelenlegiben hét 30 éven felüli kosaras lépett pályára – a szerk.).

– A felsoroltak mellett kiegészítő ember voltál a Falco 2021-es bajnokcsapatában, így egy NCAA-s és több különböző erősségű magyar másodosztályú együttes mellett egy hazai élgárdánál is eltöltöttél egy évet. Hogyan alakítottak játékosként a különböző szerepkörök?

– Többnyire már az utánpótlásban is kulcsemberként számítottak rám, így ez nem volt már újdonság egyik csapatnál sem, ahova mentem. A Falcoban természetesen egész más szerepet töltöttem be, próbáltam minél több játékpercet kiharcolni azzal, hogy keményen védekezek vagy éppen értékesítem azokat a dobásokat, amik rám jönnek ki, emmellett pedig igyekeztem jó partnerként minél jobban felkészíteni a társaimat a meccsekre az edzésmunkámmal. Amikor Veszprémbe igazoltam, a feljutás volt a cél, eleinte még nem vezérként, inkább hatodik emberként számoltak velem, aztán félévkor volt egy átalakulás, páran elmentek, edzőváltás történt, én pedig húzóemberré léptem elő – annak számítottam a TF-nél és Fóton is ilyen szerepkörben számítanak rám. Sokat segített a rutin, jobban értem már a játékot, mint pár éve, nyugodtabbá is váltam, megtanultam, hogy nem kell aggódni, ha esetleg rosszul indul egy mérkőzés, mert húszpontos különbségről is lehet fordítani.

– Beszéljünk egy kicsit az előző szezonotokról! Csapatszinten és egyénileg is felfelé ívelő idényed volt, új érkezőként a rájátszásban már rendre kezdtél és 19,8 pontos átlaggal házi gólkirály lettél, miközben a döntőig meneteltetek. Ezt hogyan élted meg belülről?

– Amikor odakerültem, eleinte úgy számolt velem az edzőm, mint például Perl Zolival Szombathelyen: hogy az első cseréből beszállva még egy fokozattal javítani tudjam a csapat játékát, lehet, hogy nem voltam kezdő, de nagyjából 30 perceket töltötöttem a pályán, nekem ez nem befolyásolja a teljesítményemet. Az első edzőmeccsektől kezdve éreztem, hogyha összeszokunk, nagy potenciál lehet bennünk, mert sokan érkeztek az A csoportból jelentős tapasztalattal és játékintelligenciával. Jó kezdés után 2025 elején volt egy-két gyengébb hónap, játékoscserék is történtek, aztán újra összeállt a dolog. Magamat is beleértve gyakorlatilag mindenkinek az alapszakasz végére és a playoffra jött ki a csúcsformája, ennek ksözönhető, hogy ilyen jól sikerült az év.

– Nagy változások történtek a keretben nyáron, öten távoztak, heten érkeztek. Az eddigiek alapján miben lehet más az idei Fót, illetve mennyiben változott a te szereped?

– Tavaly még viszonylag rutinos csapatnak számítottunk, mostanra ez megváltozott, ezáltal nemcsak a pályán, de azon kívül is sokkal inkább vezérszerep jut nekem olyan téren, hogy igyekszem példát mutatni és segíteni a fiataloknak, ha bármiben elbizonytalanodnak, beszélek velük, a pontszerzés mellett próbálok hozzáállásban, edzésmunkában is élen járni. Jóval dinamikusabb csapat lettünk, erősödtünk a gyorsindításos játékban, védekezésben pedig a teljes mérkőzésen keresztül tudunk egész pályán nyomni, úgy érzem, hogy ezzel sok ellenfelet megzavarhatunk, ha nem is szerzünk labdát, belekergetjük őket egy elhamarkodott dobásba – ez nagy előny lehet. Bővült a keret, többet tudjuk forgatni a játékosokat, jobban tudunk rotálni a rivális kulcsemberein. Számomra kérdés volt a szezon elején, hogy a rutin hiánya mennyire fog kiütközni, de egyelőre ezzel sincs probléma, bíztatóak voltak az edzőmeccsek és a bajnokságot sem kezdtük rosszul, eddig nagyon tetszik az összkép, remélem, hogy a folytatás is legalább ilyen jó lesz.

– Elég mozgalmasan alakult számotokra az elmúlt pár hét, kiütéses győzelemmel kezdtetek, aztán jött egy meglepő vereség, a múlt héten pedig légióst cseréltetek. 

– Az utóbbi években megtanultam, hogy nem kell aggódni, ha a szezon elején becsúszik egy-két rosszabb eredmény, így ezt a Jászberény ellenit sem reagáltam túl. Nagy hátrányt jelentett Juhos Levi hiánya, mert ő a csapat legfontosabb vezéregyénisége személyisége és teljesítménye alapján is, nélküle döcögött a játékunk, amin nagyot tud lendíteni akár a passzaival, akár azzal, hogy nagy figyelmet fordít az őrzésére a védelem. Szerintem az a jó idén a Piros csoportban, hogy az első hét-nyolc csapat közül bárki meg tud verni bárkit, ha jó napot fog ki. Természetesen fájó vereség volt, különösen hazai pályán, de túlléptünk rajta és Salgótarjánban már újra jól játszottunk.

Még korai megítélni, hogy fog elsülni a légióscsere, az első benyomás bíztató, hiszen Shereef jól szállt be a PVSK ellen. A meccs előtti edzéseken már ott volt velünk, bár az öt az öt elleni játékba még nem tudott beállni, de nagyon pozitív volt a jelenléte. Amikor beállt, a csapat érdekeit helyezte előtérbe, kereste a többieket, nem ő akart elhasználni minden labdát, próbálta felvenni a ritmust, aztán amikor tűzbe jött, még nagyobb hasznunkra volt, remélem, hogy hosszú távon is sokat profitálhatunk a jelenlétéből.

– Mennyiben változhat a te szereped azzal, hogy személyében egy hátvéd érkezett egy magasember helyére?

– Az 1-es poszt elsősorban Karda Domié és Németh Bandié lesz, mi Shereeffel inkább befejező szerepet töltünk be, főleg az lesz a feladatunk, hogy kreáljunk és pontot szerezzünk. Örülök az érkezésének, nekem segítség, hogy van még egy meghatározó játékosunk alacsonyposzton, ezáltal megoszlik köztünk a figyelem és mindkettőnknek több üres dobása lehet, szerintem jól össze fogunk tudni dolgozni.

– Szombaton a listavezető Nyíregyházához utaztok, ők szűkebb rotációval dolgoznak, de nagyon jól működik idáig a csapatjátékuk. Mire számítasz, mi dönthet?

– Mivel viszonylag kevés embert forgatnak, szerintem kulcs lesz, hogy nyomást helyezzünk a labdára egész pályán és fárasszuk őket az elejétől kezdve. Jók szerkezetileg, van egy erős légiósuk, Illés Máté is nagyon hasznosan játszik hétről hétre. Biztos, hogy kemény meccs lesz, de ha mindent jól csinálunk, bőven megvan bennünk a képesség ahhoz, hogy idegenben is győzni tudjunk ellenük.

– Milyen távlati céljaid vannak a kosárlabdában és azon kívül?

– Lehet, hogy ez szokatlanul fog hangzani, de úgy vagyok vele, hogy szeretném játszani a játékot, ezért élvezem, hogy a B csoportban szereplek, úgy érzem, hogy itt megbecsülnek, tudom is élvezni a kosárlabdát. Szeretnék még sokáig egy kompetitív együttes tagja lenni, ahol jó csapatjáték van, az egyéni érdekeket alárendeljük annak, hogy szép eredményt érjünk el és családias a hangulat. Természetesen örülök, ha erre magasabb szinten is lesz lehetőségem, de nem célom mindenáron az A csoportban játszani és mondjuk csak a tiszta sarokban állni és várni a labdát, fontosabb, hogy élvezzem, amit csinálok.

Nagyon széles az érdeklődési köröm, úgyhogy nehéz dönteni, hogy mit csináljak majd az aktív játék után. Jelenleg teákkal foglalkozom, egy teaboltban is dolgozom, ez egy másik szenvedélyem a kosárlabda mellett. Itt, nyugaton még egy kicsit ismeretlen világ ez, de a keleti kultúra részeként a pilatesszel, a jógával, a pillanat megélésével együtt egyre inkább beszivárog az európai felfogásba, ebből a kultúrkörből jön a matcha is, ami most nálunk is egyre népszerűbb. Emellett kertészmérnöknek tanulok a kosárlabda mellett, mert nagyon szeretek a természetben lenni is. Szinte bármit el tudok képzelni magamnak, úgy érzem, hogy még nem találtam meg fixen, mivel fogok foglalkozni a civil életben, de nem aggódom emiatt, majd úgyis meg fogom oldani valahogy.

Fotók: Phoenix-MT Fót/Kovács Attila kotipas, hunbasket.hu, ugytudjuk.hu/Vágvölgyi Bálint, Újbuda MAFC/Girgász Benedek