Csirke Ferenc: Talán nyertünk volna két-három meccset

Női 3×3-as válogatottunk egyetlen kosárra, a férfi néhány percre volt az olimpiai szereplés kivívásától. A tokiói részvételtől Csirke Ferenc tanítványait elütő belga válogatott a negyedik helyen végzett. Férfi 3×3-as válogatottunk szövetségi kapitányával az olimpia mellett a szakág nemzetközi tendenciáiról és magyarországi helyzetéről is beszélgetett a hunbasket.hu.

(X) Fogadj a Premier League legjobb mérkőzéseire kockázatmentesen 20 000 forintig!

– A belgák, miután a csoportkörben a második helyen végeztek, automatikusan bejutottak az elődöntőbe, s végül negyedikek lettek. Belegondoltál, ha mi kerülünk ki, hova juthattunk volna?

– Persze, de azért ez nem ennyire egyszerű, hogy ők a négybe jutottak, akkor mi is odaérhettünk volna. Egyrészt mivel Keller Iván megsérült az Eb-selejtezőn, biztos, hogy változtatni kellett volna, esetleg új játékost beépíteni, másrészt pedig a riválisaink több-kevésbé állandó kerettel évek óta készültek az olimpiára, míg nálunk sérülés miatt, vagy azért, mert egy-két játékos csapata a hagyományos kosárlabdában bejutott a rájátszásba vagy az elődöntőbe, folyamatosan változtatni kellett. Az ellenfelek többségét – leszámítva az Európába ritkán át-átruccanó kínai és japán válogatottat – jól ismerem, talán nyertünk volna két-három meccset.

– A szerbek voltak a nagy esélyesek, végül mégis Lettország nyerte az olimpiát. Mennyire lepett meg?

– Egyáltalán nem, ugyanis a lett válogatott, mint korábbi Európa-bajnok, Eb- és világbajnoki ezüstérmes csapat, azért a torna egyik esélyesének számított,  a rigai csapat pedig a World Tour sorozatoknak is az egyik meghatározó együttese.

– Viszont a csoportkört a legnagyobb favorit, Szerbia nyerte, méghozzá veretlenül, hogy aztán az elődöntőben simán, 21-10-re kikapjon az orosz csapattól… Ez mennyire volt neked meglepetés?

– Abszolút az volt, különösen annak fényében, hogy az elődöntő előtti napon, még a csoportkörben a szerbek verték 21-10-re az oroszokat. Elég régóta foglalkozom a szakággal, de olyan meccset, mint ez az elődöntő, még nem láttam. Az oroszok sorra dobálták be vagy nem stabil egyensúlyi helyzetből, vagy védővel a nyakukon, kéz fölött, a védő “arcába” a kétpontos kosarakat. Szerintem e kosaraik többsége amolyan minden mindegy alapon eleresztett “kamu” kétpontos találat volt. Ezekkel pedig abszolút összezavarták a szerbeket, akik kapkodni kezdtek, sokat hibáztak. Ráadásul az oroszoknál ez jó dobóforma a meccs végéig megmaradt, így simán nyertek. Néhány ilyen “kamu” távoli kosárral e szakágban meccseket, s mint a példa mutatja, olimpiai elődöntőt is lehet nyerni. Rövid, tízperces a játékidő, a hagyományos szakágban azért jóval kevesebb az esély, több az idő kompenzálni az ilyen kosarakat.

– Az amerikaiak ki sem jutottak…

– Ők és a szerbek hasonló módon építgették a csapatukat. A szerbeknek – akikkel edzőtáboroztunk – két olyan klubcsapatuk is van, amelyek külön-külön is ott lettek volna a négy között az olimpián. Végül “feleztek”, mindkét csapatból két-két játékos utazott Tokióba. Az amerikaiaknál hasonló volt a helyzet, a két erős klubcsapatból ment két-két játékos Grazba a selejtezőre – ahol nem sikerült kvalifikálniuk magukat, és ők a szabályok értelmében Debrecenbe már nem jöhettek. Pedig nagy felhajtás volt körülöttük, hatalmas, vagy húsz fős stábbal, óriási csomagokkal mozogtak.

– Említetted a közös edzőtábort a szerbekkel. Ez gyakori jelenség a szakágban?

– Előfordul. Érdekes ez a szakág, valahol olyan, mint egy nagy család. A versenyeken barátkoznak egymással a csapatok, játékosok – a mérkőzéseken persze nincs barátság.

– A hagyományos szakágon “edződő” laikus gondolhatná, itt az alap egy nagydarab, 210 centi, 120 kiló körüli center játéka lenne, akinek csak be kell játszani a labdát. Viszont ilyen “óriások” nem nagyon voltak a mezőnyben… igaz, túl alacsony játékosok sem…

– Jó az, ha van egy csapatnak magas játékosa, de fontos az is, hogy az illető a magasságához képest mozgékony legyen, én például nagyon örültem volna, ha Keller Ákost a csapatomban tudom. A statikus magas emberekkel az a baj, hogy a rövid támadóidő miatt nincs nagyon idő a palánk közelében forgolódni, ráadásul ott több keménységet, kontaktot is engednek a játékvezetők. Emellett védekezésben nagyon sebezhető egy lassú magas ember, a gyors, középtávolról jól dobó kisemberek sok kosarat dobhatnak az ilyen nehézkes centerekről. Igen alacsony játékosok pedig azért nincsenek, mert az nagy hátrány lenne, mindig őket próbálnák levinni pozícióba.

– Az olimpián látottak alapján milyen az ideális szerkezet egy erős férfi 3×3-as csapatnál?

– 190 és 205 centi közötti, az öt-öt elleni játékban a kettes, a hármas és a négyes pozícióban játszó játékosok alkotnák. Közöttük jó, ha van a labdával ügyes, jó passzkészségű játékos, aztán amolyan catch&shoot típusú, aki kapott labdából távolról veszélyes, valamint olyan, aki erős, a pozíciójátékban hatékony, ugyanakkor mozgékony. A belga csapat szerkezete nagyon érdekes, mind a négy játékosuk két méter körüli, ők nem nagyon vannak magassági hátrányban.

– Következik az Eb – sajnos nélkülünk…

– Amit borzasztóan sajnálok. A selejtezőn Keller Iván már az első meccsen megsérült – hárman maradtunk, így nem volt esély továbbjutni. A szakmai tanulságok mellett azért lett volna jó kijutni, mert nagyon szép helyen lesz az Eb, Párizsban, ahol a mérkőzések lesznek, onnan rálátni a Trocaderóra. Érdekesség még az Eb-vel kapcsolatban, hogy a friss olimpiai bajnok lett válogatott sem lesz ott. A lettek az olimpiára való felkészülés miatt az U23-as csapatukat küldték a selejtezőre, amely nem tudta kiharcolni az Európa-bajnoki szereplést – de gyanítom, nem bánják.

– Összességében, szakmailag hozott-e neked valami újat az olimpia?

– Maguk az olimpián lejátszott meccsek nem. Amikor viszont kiderült, hogy a szakág bekerül az olimpiai programba, és ahogy a férfiaknál elindultak az egyre jelentősebb pénzdíjakkal kiírt sorozatok, én azt gondoltam, hogy az új szakágat gyorsan ellepik a korábban maguknak az öt-öt elleni játékban már jelentős hírnevet szerző sztárjátékosok – nos, ez eddig nem következett be…

Botár László
Forrás: hunbasket.hu