Csak a kosár! – fiatal soproniak a válogatottakban

Az U19-es világbajnoksággal kezdtek, az U20-as válogatottal ott voltak az Európa Bajnokságon, majd egy kis pihenő után a felnőtt válogatottal készültek. A 2004-es születésű Csendes Péternek és Meszlényi Róbertnek mozgalmasan teltek a nyári hónapjai – jobbára a palánkok alatt, de ezt ők nem bánták. A két fiatal játékos együtt kezdett kosárlabdázni a Soproni Sportiskolában, kamaszként elváltak ugyan az útjaik, de csak látszólag. A két jóbarát most ismét együtt edz és játszik a Soproni Kosárlabda Club csapatában. Először Csendes Pétert kérdeztük az elmúlt időszak eseményeiről.

(X) Fogadj a Premier League legjobb mérkőzéseire kockázatmentesen 20 000 forintig!

– A negyedik szezont kezded meg a SKC játékosaként, volt időd nyáron a pihenésre?
– Sok nem, de nem is baj, fiatal vagyok, bírom, és egyébként is az a dolgom, hogy fejlődjek. Nincs is jobb lehetőség a tanulásra, mint amikor a legjobb játékosok között lehetek.
– Egyik válogatottból mentél a másikba, pontosan hogy is volt ez?
– Az U19-es világbajnokságon tagja voltam a magyar korosztályos válogatottnak, s ez nagy élmény volt nekem. Nem volt ugyan szerencsénk, de szoros mérkőzéseket játszottunk. A világ legjobbjaival álltunk szemben, sokat játszhattam, rendkívül hasznos tapasztalatokat szereztem.
– Nem vette el a kedvedet, hogy a csapat a 16. helyen végzett?
– Egyáltalán nem! Szerintem helyt álltunk, csak nem volt szerencsénk. Én úgy látom, hogy nyilvánvaló a csapat, és egyáltalán a fiatal korosztályok fejlődése a magyar kosárlabdában. Aki nem hiszi, jövőre az U20-as Európa Bajnokságon már az eredményekben is tapasztalni fogja ezt.
– Jó ezt hallani. Az U20-as EB-n Észak-Macedóniában valóban a középmezőnyben végzett a magyar csapat. Pedig kevesebben voltatok…
– Az U19-es csapatból csak Meszlényi Robi és én mentünk az EB-re, mindössze két nap pihenő után. De szerintem egyikőnk sem bánta. Nagyrészt a kezdő csapat tagja voltam, ott is sokat tanultam.
– És ezek után kaptátok mindketten a meghívót a felnőtt válogatottba. Gondolom ezzel ugrott a nyaralás is.
– A nyári pihenés helyett a nemzeti felnőtt válogatott tagjának lenni igazán fantasztikus lehetőség! Van olyan kosaras, aki elgondolkodna azon, melyiket választja? Ez megtiszteltetés, úgyhogy ki bánta a nyaralást?!
– Milyen volt a hangulat a válogatottban? Nagyon fiatalok vagytok, de most az ország legjobbjaival kellett felvennetek a versenyt. Bár nincs kétségem, hogy a tempóval nem volt gondotok.
– Jó hangulat volt, csapatként működtünk, befogadtak bennünket. És mi sem szeppentünk meg.

Csendes Péter és ifjabb Meszlényi Róbert barátsága a soproni ifjú kosaras generáció körében már-már legendásnak számít. Még óvodásként kezdtek kosárlabdázni Sopronban. Évekig, kicsit egymással is versengve, szinte egy ütemben fejlődtek, majd váltak profikká. Bár Meszlényi Róbertet a Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémiából Pécsre csábította a Rátgéber Akadémia, a fiatal most visszatért.

– Amikor tizennégy évesen Pécsre költöztél, gondolom gyorsan kellett önállósodnod…
– Édesapám akkor ott volt edző, így nem kellett egyedül megküzdenem a kihívásokkal, de igen, jelentős váltás volt. Ahogy most is az, hiszen öt év pécsi élet után jöttem vissza Sopronba. Az elmúlt három esztendőben az NKA Pécsben játsztottam, tavaly fel is jutottunk az első osztályba. Sokat játszhattam, mégis úgy döntöttem, hogy igent mondok az Soproni Kosárlabda Clubnak.
– Nem tartasz attól, hogy esetleg kevesebb meccsidőd lesz?
– Azt gondolom, hogy a játéklehetőségek elsősorban rajtam múlnak. Ha eredményesen kosarazok, helyem lesz a mérkőzéseken is. Nem agyalok olyan dolgokon, amikre úgysincs ráhatásom és egyébként is csak az energiáimat venné el.
– Bölcs hozzáállás. De te is végigdolgoztad a nyarat, U19-es világbajnokság, U20-as Európai Bajnokság, azután a felnőtt válogatottal készülhettél. Most pedig már el is kezdődött egy új szakasz az életedben. Úgy tűnik, életedben a kosárlabda van mindenekelőtt.
– Valahogy így, igen. Mióta az eszemet tudom, ez a játék a fontos nekem. Annyi mindent alá kell rendelni a sportnak! De a költözés, a nyaralás elmaradása sem nagy ár, ha cserébe jó csapatban játszhatom és fejlődhetek. Az SKC most egy fiatal csapat, fiatal edzőkkel. Jó a hangulat az alapozáson, szeptember elsején pedig már mérkőzést játszunk. Várom, várjuk. Azt gondolom, a befektetett munka mindig meghozza az eredményt. Lehet, hogy nem azonnal, de meghozza.