Utánpótlás
Carlos Vallejo: “Napról napra jobb edzőnek kell lennem”
A Soproni Sportiskola juniorcsapatának vezetőedzője, januártól az U20-as férfiválogatott szövetségi kapitánya is. Inspirálja a felelősség.
:
:
Az újonnan kinevezett szövetségi edző, Carlos Vallejo, két rövid összetartáson már tapasztalatokat szerzett az U20-as férfi kosárlabda-válogatottról. A Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia juniorcsapatát négy éve irányító és kétszer bajnoki aranyhoz segítő spanyol tréner készíti fel a korosztályos nemzeti csapatot a nyári B-divíziós Európa-bajnokságra, miközben soproni munkáját is a tőle megszokott precizitással és erőbedobással látja el.
Hogyan tudja megosztani a figyelmét, erejét és idejét a soproni csapat és a korosztályos nemzeti válogatott között?
Mutatom a naptáram. Igen, tele van, de jól van ez így. Minden tervezés kérdése, én pedig mindig előre gondolkodom. Sopronban edzőtársaim sok terhet levesznek a vállamról, útmutatásaim alapján, a terveknek megfelelően irányítják a csapatot amikor a válogatottal dolgozom. Egyik feladatomat sem éri hátrány a másik miatt. Sőt!
Sőt…?
Négy éve vagyok a Soproni Sportiskolánál. Nagyon szeretek itt, inspiráló a közeg, jók a feltételek és vannak tehetséges játékosok. Az, hogy a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége engem választott az U20-as válogatott edzőjének, számomra hatalmas megtiszteltetés. De úgy is fogalmazhatok, hogy az új feladat kizökkentett a rutinból, a felelősség, az izgalmas feladatok, a változás serkentően hatnak rám, ez pedig nyilvánvalóan érződik a soproni munkámon is. Bár eddig is nagy hangsúlyt fektettem az önfejlesztésre, most méginkább. Nekem napról napra jobb edzőnek kell lennem!
Azért kíváncsi lennék, hogy fér bele ennyi minden az idejébe…
Elmondom szívesen. Reggel megreggelizem, majd visszanézem az előző napi edzések videófelvételeit. Ha kell többször is. Ezt kiértékelem, majd megtervezem és leírom a következő edzéstervet, amit egyeztetek a másodedzőkkel. Minden nap foglalkozom a válogatottal is, hasonló szisztéma alapján: értékelek, tervezek. Délben általában kosárlabda-kurzusokon veszek részt online, a napnak ez a része az önfejlesztésről szól. Ebéd után olvasok – persze szaklapokat vagy szakkönyvet. Húsz perces szieszta után kávé közben magyarul tanulok, majd átnézem az edzéstervet és már indulok is a soproni csarnokba. Ez az alapmenetrendem, és ebbe még sok minden belefér. Amikor összetartás van, sokkal intenzívebb minden. Kétszer volt alkalmam eddig a válogatottal dolgozni Székesfehérváron; a kétszer három napos összetartáson öt edzést tartottam. Most lesz a harmadik alkalom, de ez már egy hétig tart majd.
Milyennek látja a csapatot? Milyen reakciókat váltott ki a játékosokból?
Azt nyilván levették, hogy fegyelmezett és módszeresen dolgozó edző vagyok. Szerintem ebből eredően könnyű hozzám alkalmazkodniuk. Ráadásul van a csapatban két korábbi játékosom, Csendes Péterrel és Csátaljay Péterrel két éven át dolgoztam Sopronban. A bő keretben is van még egy soproni, Flasár Botond, bár ő most sérült. Nekik könnyebb, ők jól ismernek és talán a többieknek is megkönnyítik az alkalmazkodást. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond, mindnyájan tehetségesek, és azt akarják, amit én is: kosárlabdázni és győzni.
Mindig, mindenben ilyen pozitív?
Igyekszem. Tudatosan és tervszerűen dolgozom és igyekszem minden helyzetben tanulni. Nemcsak én akarom irányítani a játékosokat, én is tanulni akarok tőlük is, a válogatott szakmai stábjától is. Az új feladatok persze több felelősséget és ezáltal nagyobb stresszt is hoztak az életembe, de örömmel állok a kihívások elé. Szeretem a kosárlabdát, ez az életem, úgyhogy probléma nincs. Öröm van és remélem lesz is, bőven.
A Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémiánál az elmúlt két évadban bajnoki címet ünnepelhetett a soproni juniorokkal. Lesz folytatás?
Erre azt tudom mondani, hogy a soproni csapat napról napra jobb. Rengeteget dolgoznak a fiúk és ennek meg is van az eredménye. Február 13-án volt a tizenharmadik győzelmük. Veretlenek a szezonban. Fontos visszajelzés az is, hogy hat játékos együtt edz a Soproni Kosárlabda Club felnőtt csapatával, hárman közülük már be is mutatkoztak. Az utánpótlásból feljutnak a tehetséges kosarasok a profik közé, a soproni modell tehát működik.
Szerző: Nagy Márta
Sok sikert Carlos!