Bojan Subotic: Mindig elvárták, hogy szakadjunk meg a győzelemért

Elsőként a focit próbáltam, de abban inkább csak lelkes voltam semmint tehetséges, ráadásul elkezdtem komolyan nőni is. Aztán jött a vízilabda, talán a magyarok számára nem ismeretlen a Jankovics fivérek neve, ők az unokatestvéreim, akik mindketten igen komoly sikereket értek el pólóban, habár a 2008-as olimpián éppen a – későbbi aranyérmes – magyar válogatott állta útjukat az elődöntőben. Na, ezek után, talán egy kicsit közelebbi családi nyomásra megérkezett a kosárlabda is, hiszen a bátyám ekkor már egy ideje játszott, én pedig elmentem néhány edzésére, ahol aztán megfertőzött a sportág szeretete. Innen felgyorsultak az események, mert 2-3 év múlva Belgrádban játszottam a KK FMP csapatában, a többi pedig már történelem.

Nem tudom, hogy ez általános-e, de engem mindig abban a szellemben terelgettek az edzőim, hogy a pályán legyek nagyon kemény, soha, senkitől ne hátráljak meg. Mindig elvárták, hogy szakadjunk meg a győzelemért, ne adjuk fel semmilyen helyzetben az adott meccset. Ha kikapunk, azt is csak úgy tegyük, hogy utána emelt fővel tudjunk a tükörbe nézni. Ez nekem rengeteget segített, azóta is így lépek pályára.