Bogdán Benedek: Nagyon illik hozzám a veszprémi közeg

Nyolc nap leforgása alatt három hazai rangadót is megnyert, ezzel már 11 győzelemnél jár saját közönsége előtt és biztosan ott lesz a negyeddöntőben az újonc Insedo Veszprém Kosárlabda Klub. A Hepp Kupában ezüstérmet szerző bakonyiak sikereiben oroszlánrészt vállal a dupla-duplát átlagoló Bogdán Benedek, aki tíz éven át erősítette szülővárosa felnőttcsapatát, ám tavaly nyáron életében először klubot váltott. Az A csoportos időszakról, a tavalyi duplázásról, Veszprémbe igazolásánk körülményeiről és a jó idei szereplés okairól is beszélgettünk az 1997-es születésű magasemberrel.

– Hogyan kezdtél el kosárlabdázni?

– Még az általános iskolában, alsó tagozatosként kezdtem el kosarazni, akkoriban még több más sportágat is kipróbáltam, aztán U16-osként hívott el Monok Tibor a Sportiskolához. Ekkor fordult komolyra a dolog, már heti négyet-ötöt edzettem, végigjártam az utánpótlás-korosztályokat, teljesen beleszerettem a játékba. Édesapám még 12-13 éves koromban vitt el az első NB I.-es mérkőzésemre, ami eléggé megragadt bennem, már akkor elhatároztam, hogy szeretnék kosárlabdázó lenni. U20-asként kaptam meg az első szerződésemet, ekkortájt mutatkozhattam be a felnőttek között.

– Kilenc szezonban is pályára léphettél az A csoportban Kaposváron. Mik voltak a legfontosabb tanulságai ennek az időszaknak?

– Rengeteg tanulság volt, kiváló játékosoktól és számos különböző filozófiájú edzőtől tanulhattam. Amikor felkerültem a nagycsapathoz, eleinte inkább edzőpartnerként számítottak rám, olyan klasszisokkal gyakorolhattam, mint Hendlein Roland vagy Marko Spica, nagyon sok mindent el lehetett tőlük lesni. A ’18/19-es kiírásban az alsóházba kerültünk, a bennmaradást viszonylag hamar kivívtuk, az utolsó hét-nyolc meccsen 20-30 percet játszottam 21 évesen, jól is ment, ezután kaptam egy 2+1 éves szerződést. Voltak jobb és rosszabb korszakok, különböző szerepben számoltak velem az egymást követő edzők. 2021-ben, amikor a covid miatt zárt kapusak voltak a meccsek, a rossz kezdés és egy edzőváltás után volt egy jó sorozatunk, bár a nyolc közé jutáshoz már nem volt elég, jó élmény volt, ezért aláírtam újabb két évre.

– Két év távlatából hogy látod, mi lehetett a 2024-es kiesés oka?

– Az alapszakasz vége felé játszottunk egy emlékezetes meccset a Honvéd otthonában, ahol Remy Abell egy másodperccel a vége előtt győztesnek látszó triplát dobott, de aztán mezlevételért technikait kapott, így hosszabbítás következett, ahol alulmaradtunk – sokan azt mondják, hogy ez jelentette a töréspontot, de azért utána még volt 14 mérkőzés a szezonból. Érkezett hozzánk egy új ember év közben, ami eléggé megbontotta a rendszert, a vezetőedző sem kezelte jól a helyzetet, szerintem itt nem Márkó személyével volt a probléma – kiváló játékosnak tartom -, hanem azzal, ahogyan erre a változásra reagáltunk. Én kaposváriként a klub érdekét tartottam elsődlegesnek és elfogadtam, hogy szinte a nullára csökkent a játékidőm, de a légiósok nem feltétlenül így álltak hozzá, sajnos belekerültünk egy negatív szériába és a végére teljesen szétesett a csapat, ezért estünk ki. Kecskeméten játszottunk sorsdöntő rangadót az utolsó előtti fordulóban, ahol mindenképp nyernünk kellett volna, sérülésből tértem vissza az előző körben, ám ezen a meccsen nem kerültem pályára, ami rosszul érintett, hiszen saját nevelésként ez a klub volt a mindenem, és nagyon sajnáltam, hogy nem küzdhettem a bennmaradásért, de ez már a múlt, valamiért így kellett történnie.

– Mégis kitartottál a csapat mellett, a következő idényben pedig alapszakaszgyőztesként, a rájátszásban veretlenül lettetek bajnokok a másodosztályban, ráadásul a Hepp Kupát is behúztátok hazai pályán. Hogy emlékszel vissza a duplázásra?

– Nagyon élveztem az egész szezont, egy remek társaság alakult ki és végig tudtunk vinni, amit elterveztünk. A sérülések miatt télen igazolnunk kellett fiatalposztra, de a legfontosabb mérkőzésekre mindenki felépült. Egyértelmű cél volt az azonnali visszajutás, amiben én is segíteni akartam a klubnak, afelé húzott a szívem, hogy maradjak, ráadásul éreztem, hogy a vezetőségnek is fontos a megtartásom, így nem is nagyon volt kérdés. Nagyon bő volt a rotáció – ez egyébként idénre sem változott Kaposváron -, volt két-három kiemelkedő játékos, de mindenki megcsinálta, amit Báne (Braniszlav Dzunics – a szerk.) kért tőle, ez volt a kulcs, végül kifizetődött az elvégzett munka.

– Miért pont tavaly nyáron váltottál klubot életedben először, mi alapján esett a Veszprémre a választásod?

– A kieséskor 1+1 éves szerződést írtam alá, hogy egy feljutás esetén visszatérhessek a csapattal az A csoportba. Június közepén közölték velem, hogy nem számítanak rám, ami meglepett és csalódásként ért, mert úgy éreztem, hogy mindent megtettem a bajnoki címért, de elfogadtam a döntést. Évek óta mondták már barátok, ismerősök, hogy próbáljam ki magam valahol máshol, de akkoriban nem kaptam igazán konkrét megkeresést máshonnan, a KKK-ban pedig számoltak velem. Június végén már több csapat kész volt, egyénileg nem is volt olyan erős szezonom, 4,8 pontot és 5 lepattanót átlagoltam 15 perc alatt, amit rendszerint több részletben játszottam le, így nem voltam annyira kelendő, Naményi Márk és Alex Geddes viszont egyből megkeresett. Nagyon tetszett, amit felvázoltak, az első pillanattól éreztem a bizalmat, bár ekkor még csak sejteni lehetett, hogy a Piros csoportban indulhat majd a klub, nem gondolkodtam sokat a Veszprém ajánlatán.

– Egyéni szempontból mindenképpen jó döntést hoztál, hiszen 17,5 ponttal és 10,3 lepattanóval kulcsembernek számítasz. Minek tudható be, hogy ekkorát léptél előre, hogy érzed magad ebben a szerepkörben?

– Nagyon élvezem a játékot, jól sült el a váltás, egyáltalán nem bánom, hogy így történt. Mentálisan rengeteget fejlődtem az utóbbi időben, régóta dolgoztam rajta, hogy ne csak fizikálisan, hanem fejben is készen álljak. Nagyon szerettem volna bizonyítani Veszprémben, a jó egyéni mutatók mellett az is fontos számomra, hogy a csapat versenyképes. Az edzőváltásoktól függetlenül folyamatosan megkaptam a bizalmat, ennek köszönhető, hogy konzisztens teljesítményre vagyok képes, ha egy meccs mégsem sikerül jól, akkor azt elemzem és mindent megteszek, hogy a következőn javítani tudjak. Úgy érzem, nagyon illik hozzám a veszprémi közeg. Szerintem bennem volt már ez a szintlépés egy ideje, de a tavalyi szerepem más volt, hiszen amíg most hárman vagyunk magasposzton, tavaly hat ember között oszlott meg ugyanennyi játékidő, a magyarok közül senki nem átlagolt 25 percet sem. Ezzel együtt sokat fejlődtem Báne kezei alatt, aki nagy hangsúlyt fektetett a támadójátékra, mindenkitől azt várta el, hogy javuljon a befejezéseknél – ilyen téren voltak hiányosságaim, mert az első osztályban főleg a légiósoknak kellett kreálniuk, nekem védekezésben voltak fontosabb feladataim. Idén jól tudom kamatoztatni ezeket a tapasztalatokat.

– 13-11-es mérleggel a 6. helyen álltok, ezzel bejutottatok a rájátszásba, a kupában döntőt játszhattatok. Milyennek látod az eddigi teljesítményeteket?

– Összességében nagyon elégedett vagyok. A Hepp Kupát természetesen szerettem volna újra megnyerni, ha már eljutottunk a döntőig, de utólag az ezüstérmet is sikerként értékelem, hiszen szűk rotációnk van, sok meghatározó játékos kiegészítő ember volt az előző klubjában, talán egyedül Bendi (Bonifert Bendegúz – a szerk.) hozott igazán jó számokat az előző idényben; szerintem nem sokan gondolták volna, hogy oda tudunk érni a fináléba – decemberben a Fótot ejtettük ki a nyolcaddöntőben, ők azóta sem kaptak ki senkitől. Már az első bajnoki után jött egy edzőváltás, futottunk egy jó szériát Naményi Márkóval, aztán visszatért Alex Geddes, aki hasonló szisztémát képvisel, de mégis új karaktert hozott. Februárban ő is távozott, nem sokkal korábban érkezett Vionte Daniels, akivel sokat erősödtünk, egy igazi profi és nagyon jó ember is, teljesen beleillik a rendszerbe és több mint húsz pontot átlagol. Nem volt könnyű alkalmazkodni a folyamatos változásokhoz, de mostanra nagyon összeállt a csapat.

– Mivel magyarázható, hogy hazai pályán egyedül a MAFC-tól kaptatok ki, míg idegenben csak kétszer nyertetek idáig a bajnokságban?

– Különleges a hazai atmoszfére, nagyon jól megy itthon a játék, sokkal magabiztosabbak vagyunk. Sok kiélezett meccset vesztettünk el idegenben, állhatnánk másképp is, valahogy nem jön ki a lépés egyelőre, de bízom benne, hogy ez változni fog a rájátszásra.

– Nyolc nap alatt három előttetek álló csapatot is legyőztetek hazai pályán. Hogyan készültetek erre a sorozatra?

– Öt fordulóval a vége előtt még szorosabb volt a tabella, talán a 9. helyen álltunk. Az aktuális 4., 3. és 6. helyezettel játszottunk, tudtuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk, de azt is, hogy hazai pályán bárkivel felvesszük a versenyt, ezért szerettük volna mindhárom meccset megnyerni. Mindháromszor magabiztosak voltunk, bár a PVSK ellen hosszabbításban nyertünk, a BKG pedig dobott a döntetlenért az utolsó másodpercben. Márkó egy maximalista edző, folyamatosan készülünk az ellenfelekből, mostanra mindenki pontosan tudja a feladatát. Van, amikor olyan játékos is elő tud lépni, aki korábban kevesebbet tett hozzá. Ha jól számolunk, ezzel a három győzelemmel bejutottunk a playoffba, sőt, jó eséllyel a 7. helynél sem csúszunk már hátrébb, nagyon fontos volt, hogy ezeket a meccseket hozzuk.

– Milyen mérkőzést vársz a Vasas otthonában?

– Nagyon kemény meccsre számítok, a hazai is az volt, amit végül 71-57-re tudtunk megnyerni. Bő keretük van tapasztalt piros csoportos játékosokkal, biztosan nehéz feladat elé állítanak majd minket. Ezzel együtt mindenképpen győzni szeretnénk, ha sikerülne, akkor biztosan a 6. vagy a 7. helyen zárnánk az alapszakaszt.

– Mit vársz a negyeddöntőtől, milyennek látod az erőviszonyokat?

– Az alapcél a rájátszásba jutás volt, de az is fontos számunkra, hogy elkerüljük a 8. helyet, hiszen az első kiemelt Fót kimagaslóan a legnagyobb esélyese a bajnokságnak, nagyon jól összerakott csapat kiemelkedő egyéniségekkel. A 2. helytől lefelé viszont érzésem szerint bárkivel szemben reális esélyünk lenne, nem mondom, hogy a Fótot ne verhetnénk meg, hiszen egyszer már sikerült, de a 6. vagy a 7. helyről jóval nagyobb eséllyel indulnánk az elődöntőbe jutásért. Úgy gondolom, hogy nem lesznek nagy különbségek a csapatok között ezen az ágon, akár a döntő is elérhető, de lépésről lépésre kell haladni.

– Milyen különbségeket látsz az idei és a tavalyi mezőny között?

– Tavaly azzal a hozzáállással léptünk pályára, hogy senkinek nem lehet esélye ellenünk, az alapszakaszban becsúszott néhány vereség, a döntőben idegenben megszenvedtünk, de végül három 3-0-lal abszolváltuk a rájátszást. Idén a Fót tűnik hasonlóan dominánsnak, 22-2-vel állnak, mögöttük viszont érzésem szerint szorosabb a küzdelem. Szerintem erősödött a Piros csoport, gyakorlatilag minden csapat képes egy-egy meccsen nagyon magas szinten játszani. A rájátszás mindig más, jó esélyt látok rá, hogy borulni fognak az alapszakasz erőviszonyai.

– Milyen hosszabb távú terveid vannak a pályán, illetve az élet egyéb területein?

– Amikor kiderült, hogy szerződést bont velem a Kaposvár, megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a kosárlabdát és elindulok más irányba, szerencsére több lábon állók, van egy diplomám, most csinálom a második szakmámat. Aztán amikor jött a veszprémi megkeresés, eldöntöttem, hogy ebben a szezonban felteszek mindent egy lapra, csak a játékra koncentrálok. Nagy öröm, hogy ilyen stabil teljesítményre vagyok képes, miközben a csapat is eredményes, így mindenképpen szeretném még folytatni a következő években. Hálás vagyok a feleségemnek, aki mindig támogatott, nélküle már biztos feladtam volna. Olyan ambícióm is van, hogy visszatérjek az A csoportba és újra megméressem magam egy ekkora fejlődés után. Fontos számomra, hogy pozitív és profi légkörben tudjak dolgozni. Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, nem zárkózom el semmitől, kíváncsi vagyok, milyen lehetőségeim lesznek, de jelenleg a Veszprémre koncentrálok.

Fotók: mkosz.hu(/Frank Yvette, Harag Kincses Kornélia, Girgász Péter), Szász Péter/veszpremkosar.hu, Girgász Benedek/Újbuda MAFC