Benke Krisztián: Evés közben jön meg az étvágy

Történelmi sikert ért el az NKA Pécs csapata azzal, hogy bejutott a férfi NB I. B Piros csoportjának elődöntőjébe, miután a legjobb nyolc között a MAFC gárdáját 3-0-ás összesítéssel búcsúztatta. A baranyaiak egyik húzóembere, a párharc során hátvéd létére 12,3 lepattanót, 15 pontot és 3,3 gólpasszt (27,7 VAL) átlagoló Benke Krisztián adott interjút a BB1.hu-nak.

– Hogyan értékelnéd a MAFC elleni párharcot, mit jelent ez a továbbjutás a csapatnak? Nevezhetjük klubtörténelmi sikernek?

– Ez az első alkalom, hogy a Rátgéber Akadémia férfi szakosztályának csapata bejutott a felnőtt másodosztály négy legjobbja közé, így igen, mondhatjuk történelmi sikernek. Bevallom, a társakkal beszéltük egymás között, hogy nem feltétlenül a MAFC-cal szerettünk volna megmérkőzni az első körben, mert kellemetlen ellenfélnek tartottuk jó szerkezettel. Ez ki is jött minden meccsen, hiszen mindhárom találkozón harmincöt percig pár pont volt csak közte, és csak az utolsó periódusban érvényesült az, hogy az állóképesség, az erőnlét tekintetében előrébb tartunk. Szerintem ez a siker sokat megmutatott rólunk: képesek vagyunk jól játszani egy jó csapat ellen, mert a MAFC egy jó csapat.

– Az elődöntőben az alapszakasz-második Jászberény lesz az ellenfél. Ott mire számítasz, mi az, amire oda kell figyelni?

– Az alapszakaszban kétszer játszottunk már velük, egyszer nyertünk idegenben, hazai pályán pedig egy ponttal kikaptunk. Ez sem lesz könnyebb, mint a MAFC elleni párharc. A JKSE is nagyon jó szerkezettel, rutinos játékosokkal rendelkezik. Földi Sándor legénysége mindenre képes, oda kell figyelnünk a magasembereikre, de a mezőnyjátékosaikra is, akik tíz méterről is bedobják, ha kell. Kiélezett, élvezetes párharc lesz. Készülünk, szerencsére van egy kicsit hosszabb időnk pihenni az U20-as döntő miatt, ezalatt tudunk dolgozni a csapat egyik felével, míg a másik fele megy Körmendre a fináléra.

– Szokás mondani, hogy evés közben jön meg az étvágy. Van kimondott cél, vagy egymás között az öltözőben van róla szó, hogy mit érhet el a csapat?

– Egymás között úgy voltunk vele, hogy legyen meg a legjobb négy közé kerülés, ennek már nagyon örülünk, ez nagy eredmény. De ahogy mondtad is, igen, evés közben jön meg az étvágy, és mivel vesztenivalónk már biztosan nincs, ezért nekimegyünk bárkinek. Ha azzal az energiával játszunk, amit az előző három meccsen mutattunk, akkor bárkivel felvesszük a versenyt! Szerintem ha öt meccsig elhúzódik egy párharc, akkor nálunk lenne az előny, mert mi azt biztosan bírnánk. Én személy szerint egy éremnek már nagyon örülnék, nagy teljesítmény lenne. A Jászberényről már tudjuk, milyen erős, hiszen játszottunk ellene, és azt is tudjuk, hogy képesek vagyunk megverni. Miért ne játszanánk döntőt, ha van rá esélyünk?!

– Sokoldalú játékoddal húzóembere voltál a csapatnak, ráadásul hátvédként kétszámjegyű lepattanót átlagoltál úgy, hogy kétszer is tizenötöt kaparintottál meg, nem kis teljesítmény. Hogyan értékeled a szerepedet a MAFC elleni párharcban?

– Rátgéber László mondta nekünk az egyik megbeszélésen, hogy ez már a rájátszás, itt már nincs lazsálás. Úgy voltam vele, hogy megyek minden szabad labdáért és szerencsére meg is tudtam őket szerezni. Ugyanezt a mentalitást szeretném továbbvinni, vagy akár még agresszívabban harcolni a lepattanókért! Szerintem ez az egyetlen járható út. Menni, „darálni” kell, ki kell küszöbölni a fáradtságot, mert a rájátszásban nem lehet pihenni. De nemcsak én, hanem az egész csapat úgy megy ki a pályára, hogy egy percig sincs pihenés, hanem menni kell, hiszen ezt várják el tőlünk, ezért edzettünk.