Kosárlabda
Beharangozó: NHSZ-Szolnoki Olajbányász – Falco-Vulcano Energia KC Szombathely
Auston Barnes, Patrick Whelan, Zsivera Gábor, Déri Csaba, Trummer Rudolf és Kálmán László nyilatkozott a döntővel kapcsolatban.
:
:
Szombaton megkezdődik a 2025/26-os szezon bajnoki döntője, ahol a címvédő és kupagyőztes NHSZ-Szolnoki Olajbányász, a Falco-Vulcano Energia KC Szombathellyel találkozik. Természetesen szerettük volna nektek felvezetni a mindent eldöntő párharcot, így múltidézés mellett egy-egy játékos és négy szakértőnk is elmondta, hogy mit vár a párharctól.
Út a döntőig
NHSZ-Szolnoki Olajbányász
A címvédő NHSZ-Szolnoki Olajbányász eseménydús nyarat produkált 2025-ös bajnoki címe után, hiszen a rotációjából mindössze négy játékos, Pallai Tamás, Somogyi Ádám, Rudner Gábor és Krnjajski Boris maradt a csapatnál, és nem csak távozott Fardaws Fazalrahman Aimaq (BC Lietkabelis – Litvánia), Lukács Norbert (Novgorod – Oroszország), Bojan Szubotics (DEAC), Peringer Balázs (Oroszlány), Sztrahinja Jovanovics (Falco) és Marko Radovanovics (BK Inter Bratislava – Szlovákia), de Oliver Vidin elhagyta az együttest, helyét Vedran Bosnic vette át.
Természetesen ennek megfelelően az érkezői oldalon is volt mit feljegyezni, Molnár Márton (Sopron), Le’Tre Darthard (Heroes Den Bosch – Hollandia), Adin Vrabac (Bosna – Bosznia-Hercegovina), Brady Skeens (Krka Novo Mesto – Szlovénia), Auston Barnes (CS Valcea – Románia) és Ryland Holt (ERA Nymburk – Csehország) is az Olajhoz igazolt.
A csapat fanatikusainak hamar megnyugvást jelenthetett a sok változás után, hogy az Olajbányász négy győzelemmel kezdte az idényt – úgy hogy ebben egy BL-siker is szerepel -, majd bár Athénban vereséget szenvedett további hat nyertes meccs következett. Az Olaj végül 11 győzelemig jutott az első vereségéig, eddigre már Pallai és Darthard is kiesett. Az AEK ellen már Somogyi sem volt, de jött Krnjajski – a hét játékosa a BL-ben -, akinek a vezetésével másodikként továbbjutott csoportjából a magyar bajnok. A hazai pontvadászatban rendületlenül szállította a győzelmeket a Szolnok, a BL-ben a Trieste jött szembe a play-inben. Miskolcon simán nyert az olasz sztárcsapat, a Szolnok viszont hatalmas mentális erőről tanúbizonyságot téve idegenben is kiharcolta a 3. meccset. A DVTK Arénában aztán az utolsó másodpercek – illetve játékvezetői ítéletek… – döntöttek, a Trieste javára.
A Trieste elleni második mérkőzés összefoglalója:
Ez nem törte meg Somogyiékat sőt, hiszen a következő 9 meccsüket mind behúzták, amivel nem csak eldöntötték lényegében, hogy az alapszakaszt az élen zárják, de a Magyar Kupát is megnyerték, épp a Falco ellen – egy egészen emlékezetes, végjátékos mérkőzésen – úgy, hogy ebbe az időszakba egy légióscsere is belefért, épp Szombathelyről érkezett Szymon Wójcik, Adin Vrabac pedig távozott.
Kép: Bálizs Zsuzsa
Az alapszakaszban még két vereség csúszott be, egy a Körmend, egy a Paks ellen, ezzel együtt magabiztosan masírozott be a playoffba a címvédő, ahol az első körben a rendkívül nehéz helyzetben lévő Sopron várt rá. A párharc úgy alakult, ahogy azt az előjelekből sejteni lehetett, az SKC küzdött becsülettel, de söprés lett a vége. Az elődöntőben az ASE várt a Szolnokra – ahogy tavaly is -, az első meccset viszonylag simán hozta az Olajbányász, a másik kettőt azért jóval nehezebben, viszont így is három mérkőzésből megoldotta a párharcot.
Falco-Vulcano Energia KC Szombathely
A Szolnokhoz hasonlóan a Falco is alaposan átalakult a finálét követően, itt azért Verasztó, Váradi, Perl, Bognár, Keller és a kölcsönből visszatérő Tanoh Dez mellett Aleksza Novakovics és Milos Konakov is az állandóságot képviselte a keretben, melléjük csatlakozott Szymon Wójcik (Zastal Zielona Góra – Lengyelország), Sztrahinja Jovanovics (Szolnok), Herger Salamon (NKA Pécs), Jubrile Belo (La Rochelle – Franciaország) és Patrick Whelan (Caledonia Gladitors – Skócia).
Távozó is volt azért bőven Kovács Benedek (Sopron), Pongó Marcell (Alba Fehérvár), Hansen Daniel (Egis Körmend), Matthew Tiby (Livorno – Olaszország), Trey Diggs (CS Municipal Targu Mures – Románia), Marvin Clark (Elan Béarnais Pau-Lacq-Orthez – Franciaország), Nikola Popovics (KK Igokea – Bosznia-Hercegovina), Sövegjártó Ábel (Oroszlány) és Németh Bálint (Güssing Blackbirds – Ausztria) voltak azok, akik máshol folytatták pályafutásukat.
A szombathelyiek számára korábban kezdődött a szezon a szokottnál, a BL-selejtezőben a Porto ellen nagy előnyt leadva kiesett a csapat, így a FIBA Europe Cupban folytatta szereplését. A Falco a Zaragoza, a Bakken Bears és az Anorthoszisz Famaguszta mellé került a csoportba, s bár a spanyol riválisa kétszer is legyőzte, végül a többi meccsét megnyerve 4-2-es mérleggel jutott tovább csoportmásodikként.
Mindeközben a bajnokságban jöttek az eredmények, bár október 18-án Sopronban kikaptak a sárga-feketék, a 8-1-es mérleg így sem tűnt rossz kezdésnek. Döntő változások a válogatott ablak utáni első mérkőzést követően álltak be, a Falco kiütéses vereséget szenvedett Körmenden, a vezetőség pedig megkezdte a keret átalakítását, míg Milos Konakov ultimátumot kapott. Wójcik és Belo volt az első két fecske, aki a szezon közben távozott, helyükre Marchelus Avery és Arnaldo Toro érkezett – utóbbi játszott BL-csoport meccset a szezonban az Olaj ellen.
A legjobb 16 között a FIBA Europe Cupban aztán az UCAM Murcia, a Rostock Seawolves és a Trefl Sopot következett. A Falco nem kezdett jól, hiszen Murciában – ez még épp abban a decemberi hónapban volt, amikor a keret átalakult -, majd otthon a Rostocktól is kikapott, aztán viszont a Trefl elleni győzelemmel életben tartotta továbbjutási esélyeit. A Murcia másodszor is nagy falatnak bizonyult, viszont Németországban, majd Szombathelyen a Sopot ellen is nyerni tudott Milos Konakov csapata – ekkor már Sztahinja Jovanovics sem volt a keret tagja – és bejutott a következő körbe.
A Falco eddigre már a bajnokságban is rendezte sorait, a Magyar Kupában pedig a Kaposvár ellen kvalifikált az elődöntőbe. A budapesti négyes döntőre Tyler Petersonnal a fedélzeten érkezett meg címvédőként a Szombathely, az első meccsen a Honvédot meg is verte a sárga-fekete együttes, a döntőben viszont kikapott a Szolnoktól, egylabdás összecsapáson. A bajnokságban már gyakorlatilag lefutott volt, hogy a Falco lesz a második, a FIBA Europe Cupban viszont még fontos feladatok vártak Perlékre.
A Bosna elleni első meccsen nem kezdett jól a Konakov-legénység, a második félidőben viszont hengerelt és 15 pontos előnyt épített ki a visszavágóra. A visszavágón pontszegény első negyedet láthattak a szurkolók, magyar szempontból viszont nem csak az idő fogyásának lehetett örülni, de a Falco ráadásul 4 pontos előnyben volt Váradi utolsó másodperces triplájának köszönhetően. Ezen a mérkőzésen 17-21 után érkezett a Falco rövidzárlata, a félidőben már 37-25-re a Bosna vezetett. A második félidőben sokszor táncolt pengeélen a két csapat közötti összesítésbeli differencia, de Váradi – aki a második mérkőzés hetén lett díjazva – és Perl – aki március hónap MVP-je lett – vezetésével megőrizte előnyét a Falco.
A Bosna elleni első mérkőzés összefoglalója:
A nagy futásnak az elődöntőben a Bilbao vetett véget, kettős győzelemmel.
A rájátszásban tehát a második kiemeltként rajtolt a Falco, a Honvéd ellen pedig összességében magabiztos teljesítménnyel 3-0-lal továbbjutott. Az elődöntőben az újonc – ötmeccses párharcból érkező – Kaposvár jött szembe, s bár a harmadik meccsen már 15 pontos hátrányban is voltak a harmadik negyedben Váradiék, végül ebben a sorozatban is söpörtek.
Alapszakasz + Magyar Kupa
Az alapszakaszban természetesen kétszer találkoztak a felek, a 13. fordulóban a Szolnok hazai pályán nyert 84-82-re, a 26. fordulóban pedig idegenben győzött a címvédő, 74-77 arányban. A két csapat a Magyar Kupa döntőjében is összecsapott február 22-én, akkor Somogyiék 69-66-ra nyertek.
A kupadöntő összefoglalója:
Történelem
A bajnokságot figyelembe véve – minden szakasszal együtt – 117 alkalommal találkoztak a csapatok, eddig az Olaj vezet, a Szolnok 65 alkalommal hagyta el győztesen a pályát, a Falco 52-szer.
Eddig öt alkalommal vívtak meg a döntőben a felek, 2012-ben és 2018-ban 3-1-re nyert az NHSZ-Szolnoki Olajbányász – tavaly pedig 3-0-ra -, 2021-ben és 2024-ben viszont a Falco került ki győztesen előbb öt, majd négy mérkőzés után.
Az érintettek
Auston Barnes, NHSZ-Szolnoki Olajbányász: Alaposan átalakult a csapat a bajnoki cím után, de szerintem a legfontosabb aspektus, hogy erős magyar magunk maradt. Természetesen kulcs volt, hogy sikerült még tavaly megszerezni Somogyi Ádámot, majd megtartani őt, míg Pallai Tomi helyi nevelés, Rudner Gábor is „öröktől fogva” a klubnál van, és Boris is már tavaly is itt volt, ami adott egyfajta kontinuitást.
Ezek a magyar játékosok egy nagyon erős alapot jelentenek bármelyik keretben, legyen az Falcóé vagy Szolnoké. Ha ezt a magot bármelyik playoutos csapathoz tennéd, akkor is a tabella elején lennének. Ezt kell először kiemelni, mert úgy gondolom, erős magyar mag nélkül nem lehet messzire jutni a bajnokságban.
A siker után edzőcsere volt. Személyesen is ismertem ezt az edzőt, Vedran Bosnicot, így tudtam, hogyan dolgozik. Mindig maximálisan felkészíti a csapatát. Ez is egy óriási kulcs az elején: van egy erős magyar alap, egy kultúra, és van egy edző, aki szinte megszállottan figyel minden apró részletre.
Így jó szezonkezdésünk volt. Az első 11 mérkőzésünket megnyertük a bajnokságban, közben játszottuk a meccseket a Bajnokok Ligáján, ami nehéz volt. Voltak sérülések is, amik hátráltattak minket, szerencsére igazán súlyos sérülés nem történt. A legtöbbet hiányzó játékosok Pallai és Darthard voltak, két nagyon fontos ember, de ez a kosárlabda része sajnos. Ennek ellenére továbbjutottunk a csoportból és másodpercekre voltunk attól, hogy a legjobb 16-ba jussunk.
Szerintem ez azt is mutatja, mennyire mély a keret, hogy ennyi hiányzó mellett is jól tudtunk teljesíteni.
Itt szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni a szurkolóinknak az egész éves támogatást, a legjobbak a bajnokságban. Emiatt volt nagyon fontos, hogy első helyen végezzünk és hazai pályán kezdhessük a rájátszásban minden párharcot, mert rengeteg energiát adnak. Ez is egy nagy oka annak, hogy mindenki az utolsó percig akar küzdeni. Nem csak magunkért, hanem a klubért és a szurkolókért is.
A rájátszásban mindegyik meccsünket megnyertük, 34 éves vagyok, szóval jó, hogy gyorsan lezártuk mindkét sorozatot, és tudunk pihenni, regenerálódni. Néztem a tabellát az alapszakasz utolsó heteiben, és reméltem, hogy Paks a Falco ágára kerül.
Nagyon erős keretük volt, és szerintem ők voltak a legjobb formában a rájátszás előtt. Nem tudom, hány meccset nyertek zsinórban, de hozzánk Szolnokra is eljöttek és simán legyőztek minket — átgázoltak akkoriban mindenkin.
Nagyon megtalálták a formájukat a szezon végére. Ez egy nagyon fizikális sorozat volt. Erős magyar maggal, Benke, Eilingsfeld és Révész vezetésével, és minőségi légiósokkal. Az ilyen meccsek a részletekről szólnak. Ha sokszor játszol egy csapattal, már nem a taktikáról szól, hanem az akaratról, és néha egy kis szerencséről. Szerintem ez most nálunk volt. Lehetett volna öt meccs, továbbjuthatott volna a Paks is, de mi jutottunk tovább.
A Falco ellen idén mindhárom meccs egy-két kosáron múlt — összesen nyolc pont volt különbség. Az ilyen meccsek a hibák minimalizálásáról szólnak: eladott labdák, rossz dobások döntenek. A kulcs, hogy hűek maradjunk az identitásunkhoz. A mi identitásunk mindig a jó védekezés és a labda járatása volt. Ugyanez igaz a Falco-ra is.
Nem olyan ez, mint más csapatoknál, ahol elég egy-két embert kivenni a játékból. Mindkét csapat nagyon mély, ezért a védekezésre és a labdajáratásra fogunk támaszkodni, hogy megnyerjük a sorozatot.
Patrick Whelan, Falco-Vulcano Energia KC Szombathely: A szezon eleje nem volt tökéletes, de ez általában nem is szokott az lenni. Korábbi tapasztalataim alapján elmondhatom, mindig vannak dolgok, amikhez az új játékosoknak alkalmazkodniuk kell. Emellett ilyenkor sérülések is előfordulhatnak, és általában egy nehéz felkészülési időszak is van, mármint fizikálisan.
Szóval nem volt tökéletes, de szerintem a stáb és a játékosok karakterét dicséri, főleg azokét, akik már korábban is itt voltak, hogy nagyon sokat segítettek abban, hogy gyorsan beilleszkedjünk. A Bajnokok Ligája selejtezőjében és az első meccseken is még voltak dolgok, amiket tanultunk új játékosként, de ez inkább arról szólt, hogy megértsük a rendszert, és hogy a stáb türelmes legyen velünk, miközben igyekeztünk nap mint nap alkalmazkodni.
Szerintem a siker kulcsa a szezon középső részében, amikor a dolgok akár rossz irányba is mehettek volna, a stáb és a játékosok karaktere, állandósága volt. Ez a stabilitás emelte a csapatot egy magasabb szintre. Számomra ez volt talán a szezon legjobb része.
És természetesen a szezon közben érkező új játékosok is mind jól illeszkedtek. De számomra leginkább az emberek jelentették a különbséget a klub körül. Az edzők és a játékosok hozzáállása folyamatosan pozitív volt, mindenki itt akart lenni és nyerni akart. Ez az atmoszféra segített abban, hogy egy olyan csapatot építsünk, amely képes lehet bajnokságot nyerni, miközben a FIBA Európa Kupában is szép eredményeket értünk el.
Kulcsidőszak volt számukra, amikor a FIBA Europe Cupban vendégként nyertünk a Sopot, a Rostock és a Bosna ellen is. Amikor idegenben legyőzöl egy igazán jó csapatot, az önbizalmat ad. A Murcia elleni hazai meccs is olyan volt, amit egyetlen dobás döntött el. Az ilyen nagy meccsek megnyerése – otthon és idegenben is – nem csak komoly lökést adnak, de építik a csapatkémiát is, összehoznak egy csapatot.
Szerintem ott kezdtük igazán megtalálni a ritmust. Akkor már az új játékosok is beilleszkedtek, és először volt egy stabil alapunk, viszonylag sérülésmentesen. A szezon elejétől sok sérülésünk volt, ez is nehezítette a dolgokat. Amikor végre megvolt ez a stabil alap, és együtt tudtunk fejlődni teljes kerettel, akkor jöttek a nagy eredmények és elkezdtük igazán megtalálni a formánkat.
Ami a rájátszást illet, a Honvéd ellen látszott, hogy a szezon során kiismertük az ellenfelet. Volt egy jó képünk arról, mit akarnak védekezésben, így jobban fel tudtunk készülni rájuk. Volt néhány kulcsjátékosuk, akiket kontrollálnunk kellett, és összességében kontrolláltabban tudtunk játszani abban a szériában. Ők egy jól szervezett, jó rendszerben játszó, jól edzett csapat.
A Kaposvár ellen viszont sokkal nehezebb volt tudni, mire számítsunk egyik meccsről a másikra. Több olyan játékosuk is van, aki különböző posztokon is képes pontot szerezni, és már az első meccsen is a magyar játékosaik feleltek a pontjaik nagy részéért. Teljesen más ritmusban játszottak, és védekezésben is kiszámíthatatlanabbak voltak, így nehezebb volt felkészülni rájuk.
Nem titok, hogy a harmadik meccs nem sikerült jól, de összességében örülünk annak, hogy a két párharcot hat meccs alatt le tudtuk zárni, mert mindkét gárda nagyon tehetséges és kemény ellenfél volt. Ami mindkettőben közös, hogy soha nem adták fel, az utolsó percig küzdöttek, szóval egyáltalán nem volt könnyű út számunkra a döntőig.
Rátérve a döntőre. Minden meccsünk szoros volt a Szolnok ellen. Nem feltétlenül mondanám, hogy jó meccseket játszottunk ellenük, inkább szorosakat. Szerintem még nem tudtuk eddig megmutatni a valós tudásunkat. A kupadöntőben például sok büntetőt kihagytunk, az első bajnokin pedig egy dobásnyira voltunk a győzelemtől, de ott is hibáztunk. Szóval még nem volt olyan meccsünk ellenük, ami közel lenne a legjobb teljesítményünkhöz. Remélhetőleg ezt most, amikor igazán számít, meg tudjuk mutatni.
Szerintem ez a párharc a fókuszon és a részleteken fog múlni. Mindkét csapat nagyon magas szinten tud játszani, és szerintem nagyon kiegyenlítettek az esélyek. Emiatt a kis dolgok döntenek majd: ki hogyan kezeli a helyzeteket, ki védekezik jobban, ki agresszívabb és koncentráltabb. Aki ezekben a kis részletekben jobban teljesít és fókuszáltabb lesz, az fogja megnyerni a párharcot — és remélhetőleg mi leszünk azok. Nagyon hálásak vagyunk a szurkolóinknak az egész éves támogatásért, bízunk benne, hogy egy bajnoki címmel tudjuk megajándékozni őket.
Szakértőink
Zsivera Gábor: Összességében nagyon régre kellett visszamenni ahhoz, hogy két ennyire jó csapat játssza a döntőt
Talán nyúljunk oda vissza, hogy az előző évi döntőjük – nem is annak az eredménye, hanem az utóélete -, után azért féltették, féltettük a Szolnokot attól, hogy itt marad-e az edző, ha nem marad, sikerül-e megfelelő pótlást hozni, ha pedig a magyar magból Lukács Norbi és Somogyi Ádám mondjuk elmennek, akkor itt mi fog történni. Most ehhez képest szerintem a legkisebb valószínűségű dolog történt a Szolnokkal: ez a csapat nemhogy nem lett lényegesen gyengébb, hanem kifejezetten esélyt kapott arra, hogy olyasmi erősségű legyen, mint volt tavaly, amely megnyerte a döntőt.
Azt gondolom, hogy amellett, hogy nyilván még nincs vége a döntőnek, és nem nyerte meg a Szolnok a bajnokságot, azt is ki lehet mondani, hogy ami a tavalyi szolnoki megélésben egy nagyon pozitív dolog volt — akár Ádám érkezésével, akár az összeállással, mindennel —, hogy mennyire jó egységet mutatott a szolnoki csapat, erre Vedran Bosnic — aki zárójelben szerintem a modernkori magyar élvonal egyik legjobb edzője abból a szempontból, hogy bár voltak már itt nagyon jó kvalitású és fantasztikus erőélettel rendelkező edzők, de olyan, aki még úgy jött ide, hogy itt is bizonyítani akar, akit motivált az, hogy a magyar bajnokságban is a legjobbját adja, és még úgymond felfelé törekszik innen, ilyenre nem feltétlenül emlékszem az utóbbi nagyon sok évből — nemcsak egy jó csapatjátékot, hanem egy nagyon erős és nagyon jó csapatkultúrát tudott összerakni.
Ez a kultúra kibírta azt, hogy volt olyan légióscsere, aminél egy játékos – Vrabac – picit háttérbe szorult a szolnoki csapatban, és ebből is jól vagy jobban tudtak kijönni. Ha sérülések voltak, igazából azt mondom, hogy nagyjából meg sem kottyant nekik. Elő tudtak lépni olyan játékosok – és itt akkor a belső fejlődésről akarok beszélni – ami azt mutatta meg, hogy az egész, ami Szolnokon van, fantasztikus szimbiózisban működik az edző, a játékosok, a vezetőség és a szurkolók között. Egy nagyon jó sztori kerekedett ebből.
Amit fontos kiemelni: a nemzetközi szereplés része is minden várakozást felülmúlt. Tényleg egy Trieszt vagy egy AEK ellen is — most nyilván lehet mondani, hogy az AEK elleni hazai meccsnek milyen tétje volt vagy nem volt az AEK szempontjából —, de a lényeg az, hogy amikor kellett, akkor vagy nyerni tudott a Szolnok nemzetközi szinten is, vagy megteremtette erre az esélyt. Voltak egylabdás mérkőzések, akár a szlovákok elleni idegenbeli meccsre ha gondolunk, akár a Trieszt elleni utolsó mérkőzésre.
Szóval eddig a döntőig kimaxolta ezt a szezont a Szolnok, nemcsak abból a szempontból, hogy eredményesség, hanem főleg Krnjajski előrelépése, Somogyi Ádám továbbfejlődése vagy Pallai Tamás fejlődése miatt is, tehát a játékosok fejlesztése szempontjából ezt szerintem nem lehet nem észrevenni. Nyilván el kell mondani azt is, hogy a Szolnok — főleg úgy, hogy túl vannak egy olyan elődöntőn a Paks ellen — minden idők egyik legfizikálisabban játszó magyar csapata. Minden idők egyik legcsapatabbként játszó jó csapata ez az Olajbányász.
És akkor menjünk át a Falco oldalára.
Nyilván a Falcónak nagyon nagy pofon volt a döntőben elszenvedett vereség, pláne annak a mértéke. A légiósválasztásuk nyáron mellényúlás volt, és persze nagy dolog, hogy olyan kontinuitás volt a csapatnál korábban, hogy éveken keresztül még a légiósoknál is viszonylag kevés cserélődés történt. De összességében ez egy jó ébresztő volt a Falcónak, amely nyilván ment egy makulátlan alapszakaszt előtte, és éveken keresztül dominálni tudta a magyar bajnokságot. Nem volt kérdés, hogy a Falco a bajnoki cím egyértelmű esélyese.
Szerintem jó folyamatokat generált náluk az, hogy a döntőt elvesztették. Nyilván bekerültek egy totálisan nehéz ágra a Bajnokok Ligájában, de ha ott nem is tudtak bejutni a főtáblára, az Európa Kupát nagyon szépen kimaxolták, és a végső győztes elleni elődöntőig jutottak. Azt gondolom, mondható az, hogy olyan csoportban szerepelt már a második körben a Falco együttese, ami tényleg BL-szintű csoport volt. Persze nem BL-nek hívják, de összességében az a nemzetközi szereplés, amit a Falco megcsinált ebben a szezonban, amilyen ellenfelekkel játszott, amilyen presztízsű csapatok ellen tudott pályára lépni, és amilyen tétért tudott menni, utólag azt lehet mondani, hogy gyakorlatilag BL-szerepléssel egyenértékű nemzetközi szereplés volt.
Náluk szezon közben viszont kellett alakítani a csapaton, nem is kicsit. Főleg Toro megszerzése magas poszton teljesen stabilizálta a csapatot. Jovanovics nem jött be sem szerkezetben, sem teljesítményben, semmiben, de a Falco jól reagált szezon közben. Egy, a csúcs-Falcók erejét idéző Falco alakult ki.
Összességében nagyon régre kellett visszamenni ahhoz, hogy két ennyire jó csapat játssza a döntőt. És akkor egy kis zárójel: ha megnézzük, mi lett a végére a Paksból, arra meg aztán pláne nagyon rég volt példa, hogy három ennyire jó csapat legyen a bajnokság élén. És mennyire érdekes az, hogy miközben sokan arról beszéltek, hogy a kétmagyaros szabály mennyire visszaveti majd a színvonalat, végül pont az ellenkezője történt. Ez a szabályváltoztatás nemhogy nem sült el rosszul, hanem kifejezetten jól. Amikor arról beszélünk, hogy a bajnoki címért két-három ilyen szintű csapat tud – meg tudott – küzdeni, akkor azért letekinthetünk a tabella aljára is, ahol még 11 nappal a vége előtt három csapatnak volt gyakorlatilag ugyanannyi esélye bennmaradni.
Nem az történt, hogy sportérték nélküli mérkőzések sora lett volna az élvonalban, hanem mégiscsak kiderült, hogy van annyi magyar játékos, aki képes akár epizódszerepben vagy kiegészítő szerepben is feltölteni ezt a magyar élvonalbeli bajnokságot úgy, hogy 14 csapatnál lehessen tisztességes kosárlabdáról beszélni. Perl Zoltánnak kapcsolatban még meg kell említeni, hogy neki volt egy olyan döntője, ami nem feltétlenül sikerült úgy, ahogy azt ő tervezte volna. Ebből csinált egy olyan nemzetközi és magyar szezont, ahol több hónap játékosa címet is szerzett, amiből nyilván lett nemzetközi szinten is több egyéni elismerés, például az Eurobasketnél az év játékosa cím.
Szerintem amikor kiemeljük a belső fejlődést a Szolnoknál, akkor hiába idősebb egy picit a Falco magyar magja, összességében ott is azt lehet mondani, hogy akár Váradi Benedek — aki nyilván kikerült közben a válogatottból, de aztán vissza tudott kerülni — stabilizálta a helyzetét. Annak ellenére, hogy dominánsan nyerte meg az alapszakaszt a Szolnok, szerintem nagyon hasonló erők döntője következik, és úgy érkezik meg ide mind a két csapat, hogy persze számít a pályaelőny, de összességében mind a két csapat kimaxolta azt, amit lehetett: az egészségben maradást, a formaidőzítést, a csapatépítést, mindent.
Mindenki izgatottan várja Skeens és Toro párharcát. Nem akarom túlszakmázni a dolgot, mert nem is nekem a tisztem ez, azért nyilván, hogyha a két csapatot megnézzük támadásban, félpályás támadásban, akkor azért az, amikor ők pontot szereznek, az nagyon sokszor valaminek a következménye. Tehát ők nem maguknak teremtik meg a helyzetet, egyik sem.
Ugye Toro fantasztikus lepattanózó, szerintem támadólepattanózásban nagyon-nagyon kiemelkedő, de alapvetően valamilyen mértékben „a szemétből élő” játékos támadóoldalon. Skeens egy sokkal többet labdával keresett játékos, de nagyon kevés leütésből dolgozik. Rengeteg az alley-oop, akár Somogyi Ádám vagy Borisz labdáiból nézzük ezt.
Arra akarok csak utalni, hogy amikor ők szembekerülnek a gyűrűvel és pontot szereznek, az általában valahol a védekezések elcsúszásából vagy annak eredményeként történik meg.
Viszont Skeens védekezésben egy egészen elképesztő jelenség. Tényleg gyakorlatilag mint egy szuperatletikus polip, nem tudok jobbat erre mondani. Olyan szinten odaér mindenhova — legyen az segítés, labdák elpöckölése vagy lepattanózás —, egészen hihetetlen.
Mint amikor nézzük az NBA-ben Wembanyamát, aki nyilván egy teljesen más alkat, de hogy milyen hatással tud lenni a csapat védekezésére. Mondom, más okokból, de ugyanazon a poszton Skeens nagyon hasonló hatással van a játékra.
Nem feltétlenül akarom összehasonlítani, hogy melyik a jobb játékos, mind a kettő nagyon komoly szintet képvisel. Nyilván Toro már magasabb szinten volt, mielőtt ideérkezett a Falcóba. Skeens pedig inkább egy felfelé tartó játékos, aki nagyon erősen él a rendszerből és az őt kiszolgáló irányítókból.
A Somogyi–Perl párharcnál azért azt mondhatjuk, hogy ott viszonylag sokszor szembekerültek egy az egyben az előző döntőben is. Nyilván Váradi Benedeket és Somogyi Ádámot is érdemes ide mondani, azért ne felejtsük el, hogy ez a három játékos nemcsak a válogatottban, hanem a Falcóban is volt csapattárs, és húztak végig együtt idényt, tehát ilyen jellegű érdekesség is van.
Molnár Marci, aki nagyon kevés percet kap az igazán szoros és éles mérkőzéseken, de ha éppen be kell szállni — lásd például a Falco elleni utolsó mérkőzést, ahol már nem volt Skeens —, ott például komoly hozzáadott értéke tudott lenni.
Tehát mind a két csapat nagyon mély. Nagyon-nagyon mély. És tényleg ezek nemzetközi szintű csapatok minden szempontból. Tehát a keretek variálhatóak is. Itt tényleg nemcsak a mélységről van szó meg a minőségről, hanem ami érdekesség, hogy amikor arról beszélünk, hogy Molnár Marci meg Skeens, akkor azért két teljesen eltérő stílusú magasemberről beszélünk.
Van a nagyon sok percet játszó Skeenses-felállás, amin Bosnic mester azért nem mindig akar változtatni. Arra akarok utalni, hogy itt a Szolnoknál sokkal inkább benne van — és látszott a Paks elleni párharcban is —, hogy mondjuk öt és feles vagy hat és feles rotáció van. Ez a Falcónál nem feltétlenül van így, és nem is feltétlenül várom ezt a döntőben sem.
Ha X-faktorokról beszélünk, akkor a Szolnokról nagyon nehéz beszélni, mert tényleg van tíz játékos, akiből bárki tud X-faktor lenni. A Falcónál szerintem ilyen értelemben kicsit más a hierarchia.
Nyilván nagyon sok múlik Perl Zoltánon továbbra is, és egyébként szerintem idén is van egy nagyon jó egyensúly a külföldiek és a magyarok között ebből a szempontból. Nem lehet amellett elmenni, hogy a tapasztaltabb csapat a Falco. Nemcsak idősebb, hanem tapasztaltabb is. Viszont hogyha itt párharcokról meg hosszú szezonról beszélünk, akkor az az atletikusság, keménység és fizikalitás, ami a Szolnoknál van, szerintem mindenképpen feléjük billentheti a mérleg nyelvét.
Majdnem minden poszton az van, hogy összességében fizikálisabb tud lenni a Szolnok. Más keretekkel, de ez a tavalyi döntőben nagyon sokat számított, és azt gondolom, hogy amikor szoros alapszakasz- és kupameccsekről beszélünk a szezonból egymás ellen, akkor ez itt is mindenképpen kijön.
Ha már matchupokról beszélünk, akkor összességében azt mondom, hogy itt majd a Falco légiósainak kell jobban felkapcsolniuk saját magukhoz képest, mint mondjuk a Szolnok játékosainak az eddigi teljesítményükhöz képest ahhoz, hogy nyerni tudjanak.
Ha úgy nézed a döntő lebonyolítását, hogy három meccset kell nyerni, akkor azért itt a mentális oldal is mindenképpen számít. Összességében mentálisan erősnek mutatkozott ebben a szezonban a Falco is.
Ne felejtsük el, hogy milyen idegenbeli meccset nyert annak érdekében, hogy tovább tudjon jutni a saját csoportjából az Európa Kupában – vagy éppen a Bosna ellen -, és ugyanez igaz a Szolnokra is, példa erre a trieszti olaszországi győzelem.
Tehát mentális oldalon azt látom, hogy nagyon jó állapotban van a két együttes, viszont érdekes aspektus az is, hogy kinek mennyi veszítenivalója van. Mert tavaly úgy kezdtünk neki a döntőnek, hogy sokkal inkább a Falcónak volt veszítenivalója, a Szolnoknak pedig gyakorlatilag nem volt. Most nem ez a helyzet van. Ha valami, akkor ez szerintem a szombathelyieknek segítség lehet.
És akkor még mindig nem beszélünk az edzőkről.
Tanoh Dez András egyértelműen előrelépett magához képest a Falcóban, egyértelműen fejlődött, de szerintem neki szintet kell lépnie ebben a döntőben ahhoz, hogy igazán faktor tudjon lenni.
Egyrészt azért, hogy olyan pluszt adjon a csapatnak, ami az atletikusabb, fizikálisabb, nagyobb teherbírású, fiatalabb játékosok ellen is működik, másrészt hogy ebből a Falco valamilyen előnyt tudjon kovácsolni.
Holt helyzete érdekes, hogy az előző párharcban gyakorlatilag nem nagyon játszott, de azért ne felejtsük el, hogy volt már BCL-hét MVP-je is, nagyon jó dobóteljesítménnyel. Tehát hihetetlen rejtett tartalékok vannak még a Szolnokban, amelyek egy-egy mérkőzésen kijöhetnek.
Ha az edzőkről beszélünk, akkor mindenképpen meg kell említeni, hogy Milos Konakov éveken keresztül segédedző volt, és segédedzőből lépett elő vezetőedzővé. Ez szerintem egy szép és támogatandó dolog, hogy egy fiatal, ambiciózus szakember megkapta annak idején a vezetőedzői pozíciót, és szépen fel tudta építeni a csapatot meg saját magát is. De azt gondolom, hogy ez még mindig egy folyamat Milosnál: nemcsak mint szakembernek, hanem mint karizmával rendelkező vezetőedző is felnőljön a feladathoz.
A tavalyi döntőben ebben az aspektusban egyértelműen alulmaradt Vidinnel szemben. Szerintem ezt ki lehet mondani. Neki most egy nagyon jó lehetőség ez a finálé arra, hogy bizonyítson és visszavágjon. Mert szerintem egy-egy mérkőzésen nemzetközi szinten már bizonyította, hogy sokat lépett előre, de egy ilyen párharcban lesz igazán a puding próbája.
Nem akarok túlzásokba esni, nem gondolom, hogy vannak tökéletes edzők, meg nem gondolom, hogy idealizálni kell dolgokat, de nagyon kevés olyan dolgot láttunk Bosnićtól ebben a szezonban, ami ne működött volna jól. Innentől kezdve, ahol szerintem a legnehezebb lesz a Falcónak tartani a lépést a Szolnokkal, az ez a meccselési faktor, meg a vezetőedzői karizma és ráhatás kérdése. Ebben olyan szintet tudott hozni Vedran Bosnic, amit én a modernkori magyar kosárlabdában — mondjuk a 2000-es évek elejétől — nem nagyon láttam.
Illetve ha még visszatérünk egy picit a két csapat matchupjaira és védekezésére: jól megfogalmazható a Szolnokkal kapcsolatban, hogy mit kell tőlük elvenni. Ez alapvetően a Somogyi–Skeens játékkapcsolat. Ha ezt sikerül izolálni az ellenfél szempontjából, akkor máshogyan kell nyernie a Szolnoknak, mint ahogyan általában nyerni szokott. Láttunk ilyet nemzetközi szinten, főleg Trieszttől, hogy ezt nagyon szépen meg tudták oldani, és a Paks elleni párharcban is voltak ennek nyomai.
Én mindig szeretek úgy beszélni a rájátszásról, hogy rendben van, három, négy vagy öt meccsből jutsz tovább, és igen, az előny egy ilyen szituációban jelenthet több pihenést vagy felkészülési időt. De az is fontos, hogy playoffkosárlabda szintjén mennyire vagy kipróbált, mennyire állít az ellenfél a szakadék szélére úgy, hogy reagálnod kelljen. Szerintem ezt a Paks által megkapta a Szolnok, és játékstílusbeli meg felfogásbeli különbségek miatt ezt nem feltétlenül kapta meg a Falco.
A Falco is játszott szoros meccseket, akár a Kaposvárral is az alapszakaszban vagy a kupában, és mindig nyerni tudott, de magára a döntőre és arra a harcmodorra szerintem a Szolnok picit előnyben van abból a szempontból, hogy milyen fizikális kihívásokkal kellett szembenéznie az ASE ellen.
Összességében én a 3–0 és a 3–1 között vacillálok a Szolnok javára. Nem azért, mert nem tisztelném a Falcót — ezt ne értse félre senki —, és ez nem jelenti azt, hogy ne tartanám őket képesnek a győzelemre. De azt gondolom, hogy az említett edzői faktor, a hazai pálya és ez a „nyerni tudás” miatt szerintem kijelenthető, hogy esélyesebb a Szolnok. Illetve az említett fizikalitás miatt is. Azt gondolom, hogy az egyik hazai mérkőzését meg tudhatja nyerni a Falco, de ha ennél több jön ki — tehát mondjuk egy 3–2-es párharc vagy tud idegenben meccset nyer a Falco —, az szerintem nagyon komoly teljesítmény lenne a szombathelyiektől.
A Falco sem gondolom, hogy sokkal rosszabb csapat lenne a Szolnoknál, de pont ezekben a dolgokban nem tartom őket annyira “fejlettnek”, mint az Olajt.
Tipp : 3-1, a Szolnok javára.
Trummer Rudolf: Nem kérdés, hogy ez a két csapat kiemelkedik a jelenlegi mezőnyből, izgatottan várom mi fog ebből most kisülni
A Szolnok a tavalyi nagy átalakulást követően nem véletlenül lett első az alapszakaszban, a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtotta az Olaj – egy-egy rosszabb meccset leszámítva. Nagyon összeszedett társaság alakult ki, ami nem csak szakmailag, de csapatkohézióban is látszik. Egy kerek történetet rakott össze Vedran Bosnic, mindenkinek meg van a helye benne, meg van a minőség, adottak a szerepek, kinek kell támadásban, kinek kell védekezésben hozni az extrát.
A bosnyák szakember nagyon jó munkát végzett úgy, hogy Vidin távozását követően sokan aggódtak a Szolnok miatt. Örültem annak – mint a magyar játékosokat külön figyelő ember -, hogy Pallai remek szezont futott komoly sérülése dacára is, Somogyi igazi vezér, Krnjajski rengeteg meccsen lépett elő, de ide lehet venni Rudnert vagy Molnárt – aki amikor Skeens kidőlt, hozott remek meccseket. A karmesteri pálca Somogyi és Krnjajski kezében van, a pick and roll játékok nagy hangsúlyt kapnak a támadójátékban.
A Bajnokok Ligájában is jó szezont hozott a Szolnok, másodikak lettek a csoportban, a play-inben pedig egy nagyon erős ellenfél jött szembe, s apróságokon dőlt el a párharc sorsa, jár nekik a gratuláció mindenképpen, főleg, hogy nem sokkal később a Magyar Kupát is megnyerték.
A rájátszásban az elődöntőben egy topformában lévő Pakssal találkozott az Olajbányász, egy nagyon komoly csata volt az egész párharc, rég láttam ilyen jó mérkőzéseket. Mindenkinek a maximumot kellett beleadnia, azt gondolom finálénak is beillett volna az a sorozat.
A Falco számára – az elmúlt években megszokottakhoz képest – hullámzó volt ez az idény, az a fajta magyar mag, mely évek óta a kontinuitást adta ennek a csapatnak, érezhetően kevésbé domináns, mint korábban, múlnak az évek, kopott a rendszer, nem volt meg az a lendület a szezon elején, mint korábban. A Falco eddig elbírta, hogy nem éllégiósokat igazolt, hanem csapatot épített a magyar magja köré, ez nekem nagyon tetszett, mert a légiósok alkalmazkodtak.
Idén nem véletlenül került nehéz helyzetbe a szezon egy szakaszában a Falco, s az sem véletlen, hogy a vezetőség a korábbi évekhez képest jóval nagyobb átalakításokhoz nyúlt az idény közben. Óva intenék attól azonban mindenkit, hogy lebecsülje a szombathelyieket, hiszen érezhetően a szezon második felében már helyére kerültek a dolgok, így is egylabdás meccsen vesztették el a kupadöntőt, a FIBA Europe Cupban pedig a legjobb négyig jutottak, ami hatalmas eredmény.
Toro személyében egy rutinos magas minőségű center érkezett, aki védekezésben és támadásban is tudja a helyét, Whelan és Novakovics javultak az átalakulás után, mondhatjuk a sárga-feketék kihozták ebből a szezonból eddig a maximumot.
A döntővel kapcsolatban azt gondolom, hogy most mindenki szolnoki győzelmet vár, szerintem is az Olaj az esélyesebb, de itt jönnek azok a dolgok, amikbe nem láthatunk bele. Akár sérülésekkel kapcsolatban, akár taktikai elemekkel, itt egy-egy félidő eldöntheti a széria sorsát. A hazai pálya előnye fontos lehet, a szolnoki hangulatot nem kell bemutatni senkinek, kérdés, hogy a Szolnok pick and roll játékával mit tud kezdeni a Falco.
Rendkívül érdekes párosok vannak itt, igazi csemegék lesznek ezek: Somogyi és Perl, Krnjajski és Váradi, Skeens és Toro, Barnes és Bognár vagy Novakovics esetében, s ott vannak a kevésbé megénekelt emberek egy Keller, egy Pallai, egy Tanoh Dez vagy egy Darthard és Molnár, akinek egy-egy extra estéje sorsdöntően befolyásolhatja a párharc végkimenetelét.
Ahogy mondta, a Szolnok az esélyes, mindig a tippelés a dolog legnehezebb része, de én szeretem bevállalni a meglepetéseket, úgyhogy most azt mondom, hogy öt mérkőzést követően a Falco lesz most a bajnok!
Tipp: 3-2, a FALCO javára.
Kálmán László: Nem kérdés, hogy ez a két csapat kiemelkedik a jelenlegi mezőnyből, izgatottan várom mi fog ebből most kisülni
A bajnokságban megismétlődik a 2025-ös döntő, gyakorlatilag amint lezárult az a párharc Szombathelyen mindenki erre várt. Mindkét csapatnak jár az elismerés ezért, hiszen tudatosan építkeztek, megtartották magyar értékeik nagy részét, melléjük pedig itthon már kipróbált játékosokat igazoltak. Tavaly az Olaj nagyon szépen összeállt a rájátszásra, s látszott, hogy veszélyesek lehetnek, viszont a Falco egyetlen mérkőzést vesztett egészen a fináléig magyar csapat ellen, nem véletlen, hogy a szombathelyiek voltak a sorozat esélyesei.
Ehhez képest a Falco a döntőben teljesen alárendelt szerepet játszott a két hazai mérkőzésen – a szolnokin pedig hagyta kiénekelni a sajtot a szájából -, ez tökéletesen megmutatta, hogy hiába vagy egész évben a topon, a játékosok kiégtek, túl voltak játszatva, az Olaj pedig ezt mesteri módon kihasználta, fikarcnyi esélyt sem adott más kimenetelre.
Az idei évben más a felállás, a Falco sok problémával küzdött az idény során, légiósokat cseréltek, a decemberi időszakban mély gödörben volt, a tavasszal viszont sikerült rendet tenni a fejekben és a csapatjátékban, talán a legjobb pillanatban. Ennek ellenére hosszú idő után úgy vágunk neki egy döntőnek, hogy nem a Szombathely a favorit, ez még akár jól is sülhet el, mert minőség van bőven ebben a csapatban ahhoz, hogy nyerjen.
A Szolnok egész évben kimagaslóan játszott, gyakorlatilag egy kezemen meg tudom számolni azokat a mérkőzéseket, ahol gyengén játszott az Olaj. A rájátszásban aztán a Sopron abban az állapotában nem volt ellenfél, a Paks ellen viszont egy nagyon fizikális párharcot vívtak, ahol bár voltak nehezebb pillanataik, hibáik, de így is söpörtek, ami azért jelzésértékű.
Az is, hogy a két csapat legutóbbi hat meccsét egyaránt a Szolnok nyerte meg, ebből négy egylabdás volt, köztük az idei három, az Olaj mentális ereje és képessége megsüvegelendő ezekben a szorított helyzetekben.
A Falco ugyan pályahátrányban van, idén rendkívül fontos meccseket tudott megnyerni idegenben – gondolok itt a Sopot vagy a Rostock elleni sikerre -, a szezon második felében már egy sokkal megbízhatóbb Szombathelyt láthattunk, ahol Perl Zoli mellett fel tudtak lépni mások is, mint például a Kaposvár elleni párharcban Bognár Kristóf, Váradi Benedek vagy Tanoh Dez András.
Az utóbbi időben a Szolnok rotációja szűkebb lett, mondhatjuk persze, hogy rejtett tartalék lehet Holt, Molnár vagy Wójcik, azért egy bajnoki döntőbe beállni úgy, hogy nem vagy igazán mérkőzésbe…az nem egyszerű feladat. Persze amennyiben rövid lesz a párharc ez keveset számíthat, egy 5 meccses sorozat esetén már akár döntő faktor is lehet.
A játékuk egyébként nagyban függ a Krnjajski és Somogyi által irányított 2-2-ktől, eddig ezek jól működtek, a Paks ellen azért úgy éreztem sokszor beragadt náluk a labda, nem oda forgatták ahova kellett volna, vagy ütemkéséssel, az hogy ezeket hogyan védi a Falco kulcs lehet a finálé szempontjából.
A rutin a Falco mellett szól, a pályaelőny és az egész éves teljesítmény pedig a Szolnok mellett. Nem kérdés, hogy ez a két csapat kiemelkedik a jelenlegi mezőnyből, izgatottan várom mi fog ebből most kisülni.
Mindenki külön figyelmet fog szentelni a két edző csatájának is, hiszen ez tavaly is sokáig téma volt. Kíváncsian várom, hogy milyen 2-2 védést fog alkalmazni a Falco, mert a tavalyi döntőben ebben csődöt mondott. 2025-ben az Olaj tökéletesen megoldotta azt, hogy Perl Zoltánt kizökkentse a komfortzónájából, akkor ezzel láthatóan nem tudott mit kezdeni, biztos vagyok benne, hogy idén már ő is máshogy készül fejben.
Az biztos a két csapat jól ismeri egymást, itt már kellenek olyan egyéni extrák, amik egy-egy mérkőzésen döntőnek bizonyulnak.
Nyilván nem titok, hogy a Falcónak fogok szurkolni a döntőben és gyakran megkapom azt, hogy mindig az ellentétje jön be annak amit mondok, tehát szolnoki győzelmet tippelek! De a viccet félretéve nem csak emiatt, hanem a pillanatnyi forma és a pályaelőny okán is.
Tipp: 3-2, a SZOLNOK javára.
Déri Csaba: Ez a két csapat már mindenképpen győztes az én szememben
Jelenleg azt gondolom, hogy a Szolnok és a Falco kiemelkedik a mezőnyből, egy nagy szünet után jön a többi 12 csapat. A roncsderbi jellegű alapbajnokság után most következik a Forma 1, a magasan a mezőny felett álló kirakatcsapat összecsap. Véleményem szerint nem véletlen, hogy a tavalyi döntő óta mindenki erre a párharcra vár, egyes mérkőzésen ugyan mutatott életjelet a Paks és a Kaposvár is, de meccset nyerni nem tudtak.
Mindkét csapatnak jár az elismerés abból a szempontból is, hogy nagyon magas szinten képviselték a magyar kosárlabdát a nemzetközi szinten. Hiszek benne, hogy a Szolnok egy olasz sztárcsapat ellen egy súlyos és egyértelmű bírói tévedés áldozata lett, ott volt a helye a legjobb 16-ban. A Falco történelmi sikert ért el azzal, hogy a FIBA Europe Cupban a legjobb négy közé jutott, sőt a Bilbao elleni második – idegenbeli – meccsen nagyon nagy ellenállást fejtett ki.
Ha az elmúlt éveket nézzük, a Falco és a Szolnok adja a legtöbb játékost a válogatottba, a bajnoki döntők, a kupadöntők rendszeres résztvevői, az utolsó 20 év két olyan csapata, aki a legtöbb hozzáadott értéket produkálta a magyar bajnokságban. Le a kalappal előttük!
Az idei bajnokságban rengeteg gyenge mérkőzést láttam, a legtöbbet egy idényben, azt gondolom a szabályhozóknak ezeken el kellene gondolkodnia, szerintem sem az U23-as szabály, sem a mostani “kétmagyaros” döntés nem segíti elő a fejlődést.
Érdekes folyamatok zajlanak a magyar bajnokságban. Óriási Falco-dominancia volt az elmúlt években, ez tört meg azzal, hogy tavaly februárban Somogyi Ádám érkezésével. Az utolsó hat mérkőzést az Olaj nyerte a Szombathely ellen, ezt a sikerszériát ehhez az eseményhez kötöm.
Kétesélyesnek tartom a döntőt. Esélyesebbnek tartom a Szolnokot a hazai pálya előnye miatt és az idényben látottak alapján, de rengeteg izgalmas kérdés vár ránk. Igazi kosárünnepet várok, idén sokszor álltam fel a laptop vagy a TV elől csalódottan, most úgy érzem magam, mint egy ember aki sok szorgos nehéz hétköznap után elérkezik a vasárnaphoz, felveszi az ünneplő ruháját és átadja magát az élmények. Bízom benne, ez a két hét nekünk is ilyen lesz!
Győzzön a jobb, bízom benne, hogy a játékvezetés is felnő a két csapat színvonalához!
Két remek edző vezeti a csapatokat, nyilván lényegesen jobban ismerem Milos Konakov tevékenységét. Ő már Szrecsko Szekulovics idején a stáb tagja volt, folytatta a munkáját Okorn mellett, később pedig egy rendkívül szerencsés szituációban kapta meg a csapatot, viszont azóta több, mint méltó örököse lett ennek a történetnek, továbbfejlesztette a Falco játékát, tavaly parádés szezont csinált.
A Szolnok elleni 0-3 azonban ezt teljesen más mederbe terelte a Szombathelyt, kezdve ott, hogy már BL-selejtezőn kellett szerepelnie, amit ráadásul komoly előnyből bukott el a Porto ellen, emellett a nyári légiósválasztások is balul sültek el. Innentől kezdve kritikák kereszttüzébe került ő és a csapat is, ami decemberben csúcsosodott ki, a Körmend elleni vereséget követően. Számomra sokat elmond róla, hogy ebből felállt, elvitte kupadöntőbe és FIBA Europe Cup final fourba a gárdát. Nagyon nehéz ennyi éven keresztül az élvonalban tartani egy csapatot – sikerült neki idén is -, én mindenképp vele terveznék jövőre is, de lényegesen magasabb kvalitású légiósokat hoznék, az ideiek role-playerek.
A Szolnoknál tavaly Oliver Vidin sikersztorit csinált, sokan aggódtak a csapat miatt azután, hogy nagyon sikeres másfél évet töltött az edző a kispadon. Most itt vagyunk egy évvel később, Vidin szinte teljesen ellentétes utat járt be az Albával, míg az Olaj pedig Vedran Bosniccsal is elképesztő eredményeket szállított már eddig is, most pedig esélye van a duplázásra. Az Olaj még magasabb szintre került, karatkeres munkát végez a bosnyák. Nagy csatára számítok köztük is.
Ahhoz, hogy a Falco nyerni tudjon a Szolnok ellen, Somogyi kreatív játékát kell limitálnia, főleg a Skeensel való kapcsolatában, a 2-2-k védése kulcs lesz. Az Olajnál vannak még olyan tartalékok, akik vezérré léphetnek elő Krnjajski Boris élete formájában van, válogatott szinten kosárlabdázik, Darthard képes magára vállalni a pontszerzés terhét, Pallai keze pedig bármikor elsülhet. A Falcónak nyernie kell a Szolnoki katlanban, ha bajnok akar lenni, ez sem lesz egyszerű feladat.
A Szolnok esetében teljesen világos, hogy Váradi Benedek és Perl Zoltán limitálása a kulcs, tavaly ezt tökéletesen megoldotta az Olaj, emiatt söpört. A Falco komoly erénye a védekezés, ennek feltörése is kulcs lesz.
Összességében én egy kiélezett, öt meccses párharcot várok, amiből szerintem a Szolnok kerül ki győztesen. Mindig eszembe jut egy Körmend – ZTE csata, ami úgy dőlt el a zalaegerszegiek javára hogy csak idegenbeli győzelem született, ebben a párharcban szerintem mindkét csapat fog nyerni egy-egy meccset vendégként.
Tipp: 3-2, a SZOLNOK javára.
A program
Döntő
2026.05.16., szombat
20:00 NHSZ-Szolnoki Olajbányász – Falco-Vulcano Energia KC Szombathely
2026.05.19., kedd
18:00 Falco-Vulcano Energia KC Szombathely – NHSZ-Szolnoki Olajbányász
2026.05.22., péntek
20:00 NHSZ-Szolnoki Olajbányász – Falco-Vulcano Energia KC Szombathely
2026.05.25., hétfő
19:00 Falco-Vulcano Energia KC Szombathely – NHSZ-Szolnoki Olajbányász (amennyiben szükséges)
2026.05.27., szerda
18:00 NHSZ-Szolnoki Olajbányász – Falco-Vulcano Energia KC Szombathely (amennyiben szükséges)
A döntő összes mérkőzését műsorra tűzi az M4 Sport, illetve az M4 Sport+!
A 2024-es döntő utolsó mérkőzése:
A 2025-ös döntő utolsó mérkőzése:
Remek látni, hogy a Falco szektor is csurig!
Ha a a légiósaink is a döntő minden meccsén úgy átlag kb. 15 pont közelébe tudnának jutni…/és persze Zozó sem fagy le és formában marad,Beninek is megy és Markó is felszívja magát/… akkor lehet arról elmélkedni hogy vissza szerezzük a trónt egy év után!…De mostanság oda vissza győzött ellenünk az Olaj…és a pályaelőny is náluk van! Kezdődjék hát és had lássuk az ország két legjobb csapatát újra a fináléban!HAJRÁ FALCO
A szezonban a két téttel bíró – a hazai alapszakasz meccset nem számolom ide- mérkőzés a hajrában dőlt el, tehát a feladat adott: a clutch time-ban jó döntéseket kell hozni a pálya mindkét oldalán. Ebben az időszakban nem lehet csak Zozora támaszkodni, mert ezt az ellenfél is tudja, ezért Konakovnak ki kellene dolgoznia olyan támadásvariációkat erre az utolsó időszakra, amikor más lesz a befejező. És ezt nem csak Zozonak a tavalyi döntőben nyújtott teljesítménye miatt írom. Két nagyon fontos dolog még: fizikális játékban fel kell tudnunk venni a versenyt a Szolnokkal és -amit a szakértők is kiemeltek- jól kell védenünk… Olvass tovább »
Na végre valaki, aki nem a kötelező lózungot adja elő a “magyaros” szabályról és “szörnyű hatásairól”! Bravó, Gábor!
És hát persze hajrá, Szolnok!
Nagyon kevés mutató van, ami ne Szolnok győzelmét vetítené előre, de a Falcoban benne van, hogy elkapja őket. Idei szezonban a Falco nagyon kevés olyan meccset tudott felmutatni, amikor legalább 4-5 játékos jó teljesítményt nyújtott volna. Olyan meccs sem volt, ahol ne lett volna meccs közben gödör. Ez a kiszámíthatatlanság nagyon jellemző idén. Ha játszana a csapat három olyan meccset, ahol koncentráltan, buta hibákat kizárva, 4-5 jó és a többiektől átlagos teljesítményt nyújtana a csapat 40 percig, akkor bajnokok lehetnének. Figyelembe véve a szezont, erre kisebb az esély. Egyértelműen azt mondom, hogy a Falco légiósokon fog múlni ez a párharc.… Olvass tovább »
3-0 a SZOLNOKNAK!
100+os pont különbséggel
Látom a piros csoport szaga megcsapott téged aztán még hülyébb lettél mint voltál , pedig már nehéz volt hová süllyedned
Tessék? Közel se voltunk a piros csoporthoz! De lehet te többet tudsz balfasz!
Tessék mondani…De a bajnoki döntőhöz sem!…
Marika nem veled beszélgettem hanem Ádikával! Köszönöm ha nem szólnál bele!
Volt egy észrevételem….de nem azzal a szándékkal szóltam hozzá hogy veled ősszerúgjam a port….köszönet a korrekt viszont válaszodhoz! további jó egészséget!
Sőprés nem lesz…ha csak te esetleg veszel a kezedbe egy sőprüt!
Szerinted nem tudom? Mikor veszed észre full trollkodás? 😀 Bolond vagy
Szerintem veled jó itt beszélgetni….bolond világban élünk,jót bolondozunk!
A Szolnok az esélyes, ezt a békát sajna most le kell nekik nyelni. Már ha ez az, szerintem nem az. Ami biztos: ők a címvédők, ők az alapszakaszgyőztesek, és az elmúlt 6 egymás elleni meccsen ők nyertek. Szóval az esélyesség terhe ezek alapján nem a Falcon van, de az elmúlt meccsek fölénye nyomasztó lehet, és lenne miért visszavágni, megmutatni a csapatnak (már akik tavaly is itt voltak) és Konakovnak is, hogy a döntőben jóval többre képesek, és legalább a hazai meccseket megnyerve kiharcoljanak egy 5. meccset. Kemény, de sportszerű küzdelmet, és jó meccseket várok, ha nem is a tökéletes, de… Olvass tovább »
Szerintem pont a kiegészítő játékosokon fog múlni…
Lesz e valahol egy “Lukács”aki bedob kintről 6/6 ot?
Egy “Barnes” aki szezoncsúcsot dob?
Egy “Subotic” aki bemákol egy palánkost a meccs végén?
Ezek mind mind eldöntöttek meccseket.
Ádi jó lesz Skeens jó lesz. Vagy pontban vagy vmi másban. A kiegészítő embereknél legyünk mi jobbak.
Persze könnyű ezt mondani ????
Akkor nyertünk könnyedebben KKK ellen,amikor Zozót kettőzték.Gyakorlatilag minden második kiosztása üres dobást eredményezett. Ezeket kell jó százalékkal beverni és a büntetőket.Minimalizálni a buta eladott labdákat ès akkor meglehet.
Véleményem szerint ,ha otthon a másodikat megnyerjük, akkor a harmadikat elhozzuk,majd otthon befejezzük.
Tipp:1:3……ha nem akkor 3:0
Zsiverát hallgatni sem könnyű, de olvasni egészen borzalmas. Abban viszont igazat adok neki, hogy a kétmagyaros szabály nem sült el olyan rosszul. Szerintem Krnjajski is ennek köszönhetően lépett előre a kiegészítő ember kategóriából, és a fiatalabb korosztály is több lehetőséget kapott.
Fifty- fifty.
Ez az a mérkőzés, amivel kapcsolatban mindkét csapat szurkolói óvatosan nyilatkoznak:
bennünk, Olaj szurkolókban nyomot hagyott az a hat év, amikor a Falco hazai szinten verhetetlen volt;
a szombathelyiekben pedig a legutóbbi bajnoki döntő
és a zsinórban elveszített hat mérkőzés
okozhat némi frusztráltságot.
Fifty- fifty, de mi örülünk a végén.
MINDÖRÖKKÉ OLAJKA!
Darthard most igazán megmutathatná,
hogy miért volt MVP.
Akkor én is beharangozok 😀 Harcra fel! Nagyon kiélezett döntőt várok. A tegnapi mérkőzés is jól megmutatta, hogy a Kaposvár és a Paks mennyire hasonló erőt képviseltek, és szerintem ugyanez igaz a Falco–Szolnok párharcra is, méltó egy döntőhöz.(Rouge betrollkodta hogy az igazi döntő a Szolnok-Paks, de azért láthatjuk, hogy nincs így, a 2 3-0 önmagáért beszél.) Az elődöntők során mindkét csapat magabiztosan hozta az első meccsét, a további találkozók viszont már jóval szorosabban alakultak. Összesítésben mi 29 ponttal, a Szolnok pedig 21 ponttal nyerte meg a saját párharcát, ami szintén azt mutatja, hogy két közel azonos szintű csapat találkozik a… Olvass tovább »
Annyival mennék szembe az egyébként teljesen korrekt írásoddal, hogy a lélektani előny szerintem pont a Falconál lehet amiatt, hogy az elmúlt 6 meccset az Olaj nyerte (amiből 3-at én nem számolnék, mert ott a csapatok fele más játékosokból állt). Magamból kiindulva ez egy olyan plusz motivációt jelentene, hogy most már végre el kéne kapni a legyőzőmet…
Természetesen azért Hajrá Olaj! 😀
Pont ezért van a lélektani előny a Szolnoknál. Hiszen idén háromszor ők nyertek.
Nézőpont kérdése. Engem a sportban mindig felturbózott, hogy ha valaki legyőzött, hogy vissza akarok vágni. Meg sem fordult soha az eszembe, hogy na, már megint ő fog nyerni…
Le vagy igazolva 🙂
😀
“Magamból kiindulva ez egy olyan plusz motivációt jelentene…Meg sem fordult soha az eszembe, hogy na, már megint ő fog nyerni”
Plusz motivációja a Falcosoknak van, ez igaz, de holtpontoknál, gyengébb peridósban, vagy erősebb szolnoki játék esetén lélektanilag az elmúlt egy év tapasztalata a Szolnoknak kedvez.
Ha ezen múlik, hogy bajnok lesz az Olaj, ám legyen 😀