Beck Ferenc: Fortuna nem volt velünk egyáltalán, de bízom benne, hogy ez jövőre másképp lesz

Tavaly egy remek hajrával kilencedik helyen végzett a csapat. Mit vártál az idei szezon előtt?

Oroszlányiként, számomra egy cél van, a lehető legjobb eredményt elérni, valószínűleg ez nem meglepő senki számára. Tavaly úgy tudtuk megszerezni a kilencedik helyet, hogy a rájátszásra nem volt esélyünk, viszont szerettük volna tisztességgel befejezni a Playoutot. Megbeszéltük a srácokkal, hogy maximális energiára van szükség a bajnokság legvégén is.Példát mutattunk arra, hogy ilyenkor kell és lehet is motivációt találni, sőt a sport alapszelleme alapján is ki kell hoznunk a legjobbat magunkból.

Hullámzó szezon volt, nagy bajban voltatok, majd remek hajrával egy hajszállal maradtatok le a rájátszásról. Nyilván még a rossz kezdés ellenére is csalódás ez gondolom…

Csalódás, hogy nem jutottunk be a nyolcba összességében. A felkészülésünk rendben volt, a hazai tornákon is már kiválóan szerepeltünk. A paksi tornán ugyan látszottak az erőviszonyok, de idén erre a bajnokság teljesen rácáfolt. Fokozatosan, szépen építkeztünk a felkészülés során, ami hatással volt az első fordulókra, nagyszerű eredményeket értünk el.

Azt gondolom, amikor a legtöbben ránéztek a csapatnevekre a bajnokság előtt, mindenki elgondolkozott azon, hogy vajon melyik gárda fog kiesni. Minden tiszteletet megérdemel az összes csapat és nagyon sajnálom, hogy a kaposvári barátaink búcsúztak, ha hibáztak is, mindent megtettek azért, hogy bennmaradjanak. A klubok utolsó erejükig harcoltak,lesöpörték a padlást, összeszedték az utolsó támogatókat, hogy megőrizzék az elsőosztályú tagságukat, így hát nekünk is ezt kellett tenni.

Újkori történelmünk során először történt szezon közben edzőcsere. Már novemberben láttuk, hogy gondok vannak, de Simon Petrov szerződése olyan volt, hogy csak a Magyar Kupáról való lemaradás után tudtunk váltani. A játékosállományunk alapján csapatunk rájátszásra érdemes volt, nüanszokon múlott, hogy ki jut be a legjobb nyolcba, Fortuna nem volt velünk egyáltalán, de bízom benne, hogy ez jövőre másképp lesz. Szeretnénk ott lenni a Playoffban jövőre, a tervünk az, hogy előrelépjünk a korábbiakhoz képest, sajnos idén ez nem jött össze.

A kilencedik helyet magabiztosan szereztétek meg a Playoutban. Hogy élted meg ezt az idényt összességében és mennyire vagy elégedett?

Voltunk az első helyen két forduló után, nyilván volt hurráoptimizmus is akkor, lendületből mentünk, gyors játékot játszottunk, ez meglepte a Debrecent és a ZTE-t, aztán viszont olyan vereségeket szenvedtünk, amelyeket nem szabadott volna. Többször vesztettünk nyert helyzetből, amit csak edzőváltás után tudtunk korrigálni, s ezután tényleg csak egy hajszál hiányzott. Két fordulóval a vége előtt még hat csapat pályázott a kiadó helyekre, az utolsó fordulóban négy csapat küzdött, ilyen szoros még sosem volt a küzdelem. Nagyon jót tett volna a srácoknak egy playoff-szereplés, két hétig láttam is az arcokon az utolsó forduló után a csalódottságot, nem volt könnyű összeszedni a csapatot.

Azután mutatta meg a csapat az igazi erejét, annyira, hogy gyakorlatilag az egyetlen csapat voltunk a Playoutban, amelyet egy pillanatig sem fenyegetett a kiesés réme. Az is bebizonyosodott számunkra, hogy a rájátszásban is megálltuk volna a helyünket.

Új szabályok lépnek érvénybe, már csak négy légiósa lehet egy csapatnak. Hadi titkokat nem szeretném, hogy elárulj, de mennyiben változott meg emiatt a nyárra való felkészülésetek klubként és mit tapasztaltál a tárgyalási időszakban eddig?

Minden bajnokság befejezése után az ember fúj egyet, de gondolkozik már a következő szezonnal kapcsolatban, aztán szembejön a valóság és szembejönnek a tények. Idén azt tervezzük, hogy megpróbálunk minél több játékost marasztalni és megtartani aki tudunk, emellett pedig fiatalokat beépíteni. Ennek természetesen oka a szabályváltozás is, hiszen jövőre csak négy légiós lesz, aztán már csak három, aztán ki tudja, hogy évek múltán, hogy fog ez alakulni, milyen szabályokat kell követnünk.

Nem lesz ez könnyű dolog, gazdasági válság van, ez a szponzorációkat is jelentősen érinti, látszódik – megerősítve a többi elnöktársamat – az árdrágulás a játékos piacon. Olyan potenciálú játékosokat szinte lehetetlen elmozdítani, akik meg vannak becsülve jelenlegi klubjuknál, az egyetlen mód, ha olyan hatalmas összegeket ígérnek nekik, amit nemzetközi szinten sem kapnának. Ezt mi nem tudjuk megtenni, ezért meg kell próbálnunk a saját játékosainkra építeni.

Üzennél a szurkolóknak? Oroszlányban legendásan erős a hazai pálya, azt gondolom, erre idén sem lehetett panasz…

Ha egy mondatot kéne csak mondanom, akkor úgy fogalmaznék, hogy minden jó, ha a vége jó, de természetesen azért ennél sokkal többet üzennék. Köszönet nekik, óriási megtiszteltetés egy ilyen közösség tagja lenni, a klubot pedig vezetni. Büszkén mondhatom, hogy amikor a 14. helyen voltunk, a szurkolóink akkor is szép számban szurkoltak a mérkőzéseken és támogattak minket, kitartottak mellettünk, véleményem szerint egy közösség ereje itt mutatkozik meg igazán. Remélem, hogy ez még egy jó pár évtizedik így fog működni Oroszlányban!

Évfordulója van annak, hogy átvetted az OSE vezetését, ráadásul a szép, kerek huszadik. Nyilván szinte lehetetlen feladatot kérek, de, hogyan tudnád összefoglalni ezt a két évtizedet a klub élen?

Ez tényleg lehetetlen pár mondatban leírni. Nagyon nehéz gazdasági és sport szakmai helyzetben vettem át az egyesület feladatait. A kezdeti években annak is örültünk, hogy egyáltalán eltudtunk indulni a bajnokságban. Nem volt forrás szinte semmire, a játékosok már a pályájuk végé feléhez közeledtek, családot alapítottak nehezen lehetett összehozni az idegenbeli mérkőzésekre a csapatot, utánpótlás leépült és még sorolhatnám a nem egyedi, de ugyanakkor ránk váró feladatokat!

Majd 2011.-ben jött a TAO, nyitott a város és a támogatók elkezdtünk terveket készíteni, álmodozni.

Lépésről lépésre haladtunk, először a gyerekek létszámát bővítettük és ez olyan jól sikerült, hogy aztán már kicsi lett csarnok! A következő feladat a felnőtt csapat magasabb szintre emelése volt, ebből szinte azonnal következett, hogy a nézőtér is kicsi lett a szurkolóink számára. Ahogy fejlődtünk egyre komolyabb kihívások elé állítottuk magunkat! Elérkeztünk a 2014-hez amikor feljutottunk a B csoportba, ahol újabb célt tűztünk ki magunknak még pedig az első osztályt. Közben elkezdődött az új csarnok tervezése és az álomból valóság lett 2016. augusztusára. Az utánpótlásunk folyamatosan bővült, fejlődött a már csak a nagy csapatnak kellett előrébb lépnie, 2019.-re végre ez sikerült. Így érkeztünk el a napjainkhoz, immár 5.m összeség a 25. első az első osztályban! Közben a hétvégén az U16-os csapatunk az országos döntőben a 6. helyen végzett.

Egy mondatban talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy folyamatos építkezésben, fejlődésben vagyunk és vannak még terveink!