Connect with us
Hirdetés

Bajnokság

Beck Ferenc – A megszűnés küszöbéről, a top csapatok nyomában

“Addig járjuk, addig tapossuk az előttünk lévő utat, amíg el nem érjük a céljainkat.”

  •   



:

:

Viszontagságos körülmények között távozott az élvonalból 1990-ben az akkor még Oroszlányi Bányász SK nevet viselő egyesület, amely hiába zárta a 3. helyen abban az évben az alapszakaszt, a rájátszást már nem kezdhette meg az első osztályban. A klub huszonkilenc hosszú év után jutott csak vissza a legjobbak közé, de a fanatizmus, a kosárlabda szeretete mindvégig megmaradt a városban. Talán ennek is köszönhető, hogy az MVM-OSE Lions csapata és szurkolótábora országszerte elismerést és szimpátiát vált ki az emberekből. Többek között ezt is fejtegettük a klub elnökével, Beck Ferenccel.

Vannak vérremenő rivalizálások az élvonalban, mégis az Oroszlány csapata általános elismerést vált ki az emberekből. Miért alakulhatott ez ki a szurkolók körében?

– Köszönjük, ha így látjátok, ez öröm és komoly elismerés számunkra! Nagyon sok oka lehet, de úgy gondolom, hogy minden együtt. Azaz jó időben, jó helyen, jó emberek jöttek össze, jó cél érdekében!

Persze azért én még emlékszem arra, amikor egy OBSK -Körmend, egy Csepel, vagy egy ZTE elleni mérkőzésen pályán és pályán kívül is folyt a harc. De említhetném a Magyar Népköztársasági Kupadöntőt, ahol szó szerint végletekig kiélezett küzdelem volt a pályán. Az újkori történelmünkben tudatosan törekszünk arra, hogy a pályán és a lelátókon is minél magasabb színvonalú játékkal, szurkolással vívjuk ki a szakma és a szurkolói közösség tiszteletét.

Mikor jött el az a pillanat, amikor azt gondolták, hogy márpedig itt újra élvonalbeli klub lesz?

– Viharos körülmények között kerültünk ki az NB I-ből, erre a régiek még jól emlékeznek. Hatalmas szövetségi nyomás volt akkor az OBSK-n a régi csarnok méretei miatt, ezért kellett az OBSK-nak a bajnokság további folytatásától visszalépnie. A jelenlegi MKOSZ vezetése felismerte, hogy Oroszlányban van lehetőség, érdemes a törekvéseinket támogatni. 2009-2010 környékén be kellett látnunk, hogy ha nem lépünk, akkor Oroszlányban teljesen megszűnhet a kosárlabdasport. Kiöregedtek a felnőtt játékosaink, az utánpótlás létszáma pedig már évek óta egyre csak csökkent. Ha nem lett volna ez a sokk-szerű beavatkozás, akkor ma biztos, hogy nemhogy nem ülünk itt, de oroszlányi kosárlabdáról sem tudunk már beszélgetni csak múlt időben. Újraépítettük, szó szerint újraélesztettük a sportágat a városban. Küzdöttünk a támogatókért, küzdöttünk a pályán, majd egyre többeket sikerült magunk mellé állítani és ez a folyamat hozta magával azt, hogy egyre jobb színvonalon, minél többen tudjuk részt venni a hazai kosárlabda életben. Megyünk előre, újabb célokat követve. Be kellett látnunk, ahhoz, hogy hosszútávon fennmaradjon a kosárlabda Oroszlányon, igény és szükség van egy stabil középmezőnyben szereplő NBI-es csapatra a városban. Most már tudja a szakma, hogy aki idejön, annak rendesen fel kell készülnie ellenünk.

Említette, hogy a kosárlabda életet sokk-szerűen kellett újraéleszteni. A szurkolók visszacsábítása is így ment?

– Nem igazán, sőt, minden tisztelet az övék, hiszen az NB II-es években is végig velünk voltak. Volt, amikor már csak heten, nyolcan tudtunk elmenni idegenbeli meccsekre, de még akkor is, oda is elkísértek minket, kitartottak a legnehezebb időkben is. Azok a srácok, akik most a B-közép magját adják, a ’80-as évek végén még gyerekek voltak, ott szorongtak a Bányász meccsein annak idején! Abban az időben bizony sokszor előfordult, hogy órákkal a meccs előtt ott kellett lenni a kiscsarnoknál, hogy be tudjon jutni valaki szurkolni. Olyan meleg, olyan pára volt, hogy már attól csúszott a pálya. Manapság pedig nagyon jó érzés az, amikor az idegenbeli meccseinkre is több százan elkísérik és végig buzdítják a csapatunkat! A hazai meccseink hangulata mindenkit megragad és nem utolsó sorban extra teljesítményre ösztönzi a játékosainkat!

Amikor elvállalta, hogy itt profi klubot épít, akkor…

– Nem vállaltam el, hozta magával az élet. Ez nem úgy történt, hogy leültünk egy asztalhoz és akkor megbeszéltük pl. hárman-négyen, hogy „na csináljunk egy profi klubot”. Ez egy folyamat volt. Először elkezdtük az utánpótlás fejlesztését, de közben a felnőtt NBII-es csapatunknál is szükség volt a változásra. Jól látszódott, hogy van akarat, igény, városi, szurkolói és szülői támogatás a jobb kosárlabdára. Egyre magasabbra tettük a lécet, aminek a következtében feljutottunk a B-csoportba. Egyre több gyerekünk lett, egyre több és nívósabb mérkőzésünk volt, dinamikusan fejlődtünk, miközben a ’70-es évek körülményei maradtak az infrastruktúrában. Ismét kicsi lett a csarnokunk nem csak a csapatainknak, hanem a szurkolóinknak is! Felmerült az a kérdés, hogy ezzel a csarnokkal meddig juthatunk el? Régi vágyunk (1989 óta) volt egy nagyobb csarnok építése. Sok ember, rengeteg munkája kellett ahhoz, hogy 2015. októberében végre lerakhattuk az új létesítményünk alapkövét. De ha már egyszer új a csarnok, akkor ide azért minőségi kosárlabda kell, ami behozza a szélesebb közönséget is, azt pedig nem lehet a B-csoport aljáról. Amikor elkezdtük a csarnok építését, azt terveztük, hogy öt éven belül szeretnénk feljutni az A-csoportba. Az elmúlt időszak bennünket igazolt, feljutottunk, megtöltöttük a csarnokot!

Az idei szezonban sikerült szemmel láthatóan megerősíteni a keretet. Mennyire volt tudatos ez az építkezés?

– Amikor a 2019/20-as szezon a pandémia miatt félbeszakadt, 2020. májusában, még nem lehetett arra számítani, hogy a járványhelyzet egyik hónapról a másikra véget fog érni. A 2020/2021-es idényre ezért úgy döntöttünk, hogy inkább olyan csapatot szervezzünk, amelyikkel ugyan nem valószínű, hogy az élbolyba kerülünk, de legalább stabilan bent tudunk maradni. Meggyőződésem, hogy a tavalyi évben jól döntöttünk, amikor egy kis költségvetésű szezon mellett tettük le a voksunkat. Sok volt a kérdőjel, ha lesz is bajnokság, akkor milyen lesz, vajon végig tud-e menni, lesz-e eredmény hirdetve?! Nem tudtuk, hogy lehetnek-e nézők a mérkőzéseken vagy sem. Célunk szó szerint és átvitt értelemben is a túlélés volt, ezért fiatalabb légiósok mellett döntöttünk. Még így is csak kevesen múlott, hogy az alapszakasz legjobb nyolc csapata közé nem kerültünk be. A bennmaradásunk végül nem volt kérdéses. Március környékén pedig már elkezdtük tervezni az idei szezont. Hogyan és mit szeretnénk megvalósítani, mekkora lehet a költségvetésünk. Bíztunk benne, hogy visszatérhetnek a nézők, illetve ismét felmerült, hogy jó lenne egy újabb szintet lépni, stabil közép-csapattá válni.

Sebastjan Krasovec a csapat utolsó B-csoportos évében érkezett, így mondhatjuk, hogy ő is egy fontos bástyája az együttesnek. Ha jól tudjuk, nyáron kapós is volt.

– Abszolút, Sebastjannal jól tudunk együtt dolgozni, hasonlóan látjuk a dolgokat! Biztos, hogy volt ajánlata, de addigra mi már megállapodtunk vele. Az ő első szerződése is egy kicsit meseszerűnek tűnik utólag, hiszen mi három magyar edzőt is megkerestünk, akik meggyőződésem szerint fel tudták volna juttatni az OSE-t az A-csoportba. A három trénerből végül is egyik sem vállalta a kihívást. Sebastjan Krasovecet egy szlovén edző kollegája ajánlotta nekünk, ezért lementem Nagykanizsára, ahol hamar közös nevezőre jutottunk. Nagyon megtetszett, hogy Seba egy igazi fanatikus szakember, neki tényleg ez az élete. A megbeszélésen elmondtam neki, hogy abban hiszek, ha valaki rendesen elvégzi a munkáját, az mindig meghozza a sikert. Azt hiszem, ezzel tudtam meggyőzni. Így szerződtünk le vele, és azóta Seba szerencsére Oroszlányt erősíti.

Közben ez egy olyan kapcsolat lett, hogy jelen pillanatban senki nem dolgozik annyi ideje egyik NB I-es csapatnál sem, mint ő. Hogy lehet fenntartani egy ilyen jónak tűnő kapcsolatot?

– Én azt gondolom, hogy minden emberi kapcsolaton dolgozni kell. Itt jó emberek, jó ügyért dolgoznak és kész, véleményem szerint ennyi a titka.

Nyilván minden szurkoló kritikus, de valamiért azt venni észre, hogy az oroszlányi drukkerek nem olyan módon fejezik ki a nemtetszésüket, mint a tizennégyből mondjuk tizenkét és fél csapatnál. Ennek mi lehet az oka?

– Ellenvélemény mindenhol van, de talán azért nincs nálunk annyi, mint más csapatoknál, mert mi tényleg örülünk neki, hogy itt lehetünk, kiböjtöltük, ha lehet így mondani. Persze van, amikor elszabadulnak a szavak, de ez elég ritka. Az meg még ritkább, hogy kórusban menne az elégedetlenkedés. A B-közepünk saját maga teremt rendet a soraiban, szurkolói magunk nagyon jól szervezett és tényleg örömmel fogadja, hogyha jön a Kaposvár, a Körmend, vagy a Falco, a ZTE, de bármelyik másik együttes. Az ellenfél szurkolóit szívesen látják, és a mérkőzés első perceiben rigmussal is köszöntik őket. Remek viszonyt építettek ki több szurkolói csoporttal, vannak olyan meccsek, melyek előtt kölcsönösen vendégül látják egymást.

Ha egyetlen egy szóval kellene megfogalmazni, akkor mit tart a klub erényének és a gyengéjének?

– Belülről nehéz ezt megmondani. Egyetlen szóba nem is tudnám besűríteni. A munkába vetett hit és közösségben gondolkodás talán a legfőbb erősségünk. Az, hogy addig járjuk, addig tapossuk az előttünk lévő utat, amíg el nem érjük a céljainkat. Nálunk ez az elvárás minden szinten. Ha csúsznak-másznak a pályán a játékosok, akkor itthon is ki lehet kapni bárki ellen. A gyengénk, de inkább hátrányunknak nevezném az az, hogy kimaradtunk 29 éve az első osztályból. A rendszerváltás környékén számunkra elmaradt a szponzorkeresés, a gazdasági szemléletváltás, kapcsolati tőke kiépítés, nem ismernek még minket eléggé szakmai, játékvezetői körökben. Többek között ezért is kiemelkedően fontos az MVM támogatása, amely egy olyan stabil hátteret jelent, amivel már lehet tervezni is.

Hol szeretné látni tíz-tizenöt év múlva az oroszlányi csapatot?

– Tudjuk, hogy rengeteg még a feladatunk és sokat dolgozunk a klub működésén. Az OBSK idején az élet „elvett” tőlünk egy bajnoki címet, kupa győzelmet. Nagyon kevesen múlott mindkettő megszerzése, hogy miért, az ma már történelem. A Magyar Kupa aranyérem elhódítása vagy a bajnoki cím nagy büszkeséggel töltene el. Megérdemelné az elmúlt több mint 60 év, megérdemelné a Város, és megérdemelnék a Szurkolóink is! Megyünk az úton tovább!

Fotó: Oroszlány Sport Egylet Facebook oldal

  •   
HIRDETÉS
11 hozzászólás

11
Szólj hozzá!

Kérlek regisztrálj / jelentkezz be a hozzászóláshoz
6 Comment threads
5 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
9 Comment authors
DennislalusEmőkefanRedbidLions Fan Recent comment authors
lalus
Olvasó

Bizony, akkoriban már 2 órával a kezdés elött sorba álltunk, hogy a helyünkre tudjunk ülni, pedig bérletesek voltunk.

Emőkefan
Olvasó

Respect Beck Úrnak! A riport alapján jó kezekben van a csapat.

Dennis
Olvasó

Nemcsak a riport alapján!

Lions Fan
Olvasó

Csak az Oroszlány…❤🖤🏀💪

Ellenív
Olvasó

Így legyen!!! Hajrá Ose!Hajrá Bányász!

Sajka
Olvasó

A régi Oroszlányra fiatal koromból még én is emlékszem. Olyan játékosokra, mint Manner, vagy Bognár (aki pár éve Kaposváron volt klubvezető?), a lengyel Szczubial, Weglorz párosra akik szórták a pontokat. Valóban az egy aranyesélyes, ütőképes csapat volt.
A mostani Oroszlány egy szimpatikus gárda, szép csarnokkal és fanatikus szurkolókkal.
Csak mint érdekesség: Ha jól emlékszem eddig minden mostani NB I-es csapatot le tudták győzni a visszajutásuk óta, egyedül a Körmendet nem.

szurkoló
Olvasó

Sajka kevered a dolgokat Bognár vagyis Vipi bíró volt a fia most a Szeged csapatát erősíti aki Kaposváron van az Nagy Imi alias Guba! De ez a sor nem lenne teljes ha kihagynád akár Vojvoda Gyurit akinek fia a válogatott Voja vagy a városi legendát Kostyál Szepit. Anno sok jó játékos volt itt az OBSK-ban!

Oroszlanyi Banyasz
Olvasó

A Csepel elleni bajnoki döntő első meccsét egyetlen cserével hoztuk le. Az a csere volt Vojvoda. Más idők, más kosárlabda. “Akkoriban még két kézzel, láb közül dobtuk a büntetőt.”
És igen, ebben az időben született meg a Körmend elleni barátság – amikor úgy vonultak be a csarnokba, mint már bajnokok, hogy “hajrá vidék!!!”
Ezt soha nem feledjük.

Redbid
Olvasó

Hiába a tradíció kötelez, igaz 🙂
Mert:
“Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” – Babits Mihály

Van ahol ezt nem akarják érteni! 🙂

Hajrá OSE, Hajrá MTE!!

Sajka
Olvasó

Szurkoló
Köszi az infót…úgy látszik rosszul emlékeztem. Hiába, rég volt.

Oroszlanyi Banyasz
Olvasó

Csak az Elnök! ❤️🏀🖤

Legfrissebb

Hírek

Facebook

Hirdetés