Három hét szünet után múlt vasárnap egy DEAC U23 elleni 89-73-as hazai győzelemmel folytatta szereplését a Piros csoportban a PVSK, Balogh Szilárd 15 ponttal, 7 gólpasszal és 6 lepattanóval (27 VAL) a mezőny legjobbja volt. A 2001-es születésű irányító életében nagy változás történt tavaly nyáron, hiszen először hagyta el nevelőegyesületét, a Szedeákot – nem szokványos, hogy valaki 24 évesen, hat szezonnyi A csoportos rutinnal felvértezve a másodosztályban játsszon, de Balogh remekül érzi magát Pécsett és bízik benne, hogy itt megszerzett tapasztalatait az élvonalban is kamatoztatni tudja majd.
– Hogyan kezdtél el kosárlabdázni?
– Szeged mellett, egy kis faluban, Domaszéken jártam általános iskolába, és az ottani tesitanár nevezett be minket a diákolimpiára még alsó tagozatosként. Itt jól ment a játék, így figyelt fel rám a Szedeák, ahol aztán végigjártam a ranglétrát, az idei szezont leszámítva teljes pályafutásomat Szegeden töltöttem.
– 2018-ban és ’19-ben egymás után kétszer nyertétek meg az U20-as országos bajnokságot, még a junioroktól feljátszva voltál részese ezeknek a sikereknek. Milyen tapasztalatokkal gazdagítottak ezek a bajnoki címek?
– Az első évben sokáig sérült voltam, úgy emlékszem, hogy a döntőn léptem pályára először egy hosszabb kihagyást követően, másodjára egy kicsit több szerepet kaptam. Nagyon sokat köszönhetek ennek a két bajnokcsapatnak, szerintem remek társaság volt Szegeden abban az időben, nem véletlen, hogy sokan eljutottak a felnőtt első vagy másodosztályig (Révész Ádám, Kerpel-Fronius Gáspár, Mayer Ákos, Bonifert Bendegúz, Polányi Kristóf, Szatmári Zsombor és Cvijin Patrik is tagja volt legalább az egyik kék-fekete aranycsapatnak – a szerk.). Úgy gondolom, hogy egy nagyon erős mezőnyben tudtunk nyerni kétszer egymás után, egy kiváló csapatba csöppentem bele, aztán szép fokozatosan kapcsolódtam bele nyaranként az A csoportos együttes munkájába, ez egy jó átvezető volt az utánpótlás és a felnőtt kosárlabda között.
– A 2019-es bemutatkozás után hat idényben is pályára léptél az élvonalban, évről évre valamivel több játékidő jutott neked. Ez milyen tanulságokkal járt?
– Durva belegondolni, hogy hat évet eltöltöttem a felnőtteknél, ebből az utolsó kettőt csapatkapitányként. Nagyon sokat köszönhetek a Szegednek, a nagycsapatnál is jó volt a közösség, ott is komoly barátságok szövődtek. Ez egy ideális hely volt a felnőtt pályafutásom elkezdéséhez, mert egy kis klubról van szó, mindig alacsony költségvetésből próbáltuk kihozni a maximumot, volt pár sikeres szezonunk, sőt, talán mondhatom, hogy a legeredményesebb időszaknak is részese voltam az egyesület történetében: 2021-ben szereztünk egy bronzérmet a bajnokságban, illetve kétszer lettünk másodikok a Magyar Kupában. Nekem ekkor még inkább epizódszerep jutott, de sokat tanulhattam a légiósoktól és az idősebb magyaroktól, rengeteg tapasztalat és szép emlék fűz ehhez a korszakhoz.
– Az előző kiírásban már 18 percet átlagoltál az alapszakaszban, az alsóházi rájátszásban az utolsó helyről indulva sikerült kiharcolni a bennmaradást. Miért döntöttél úgy, hogy most van itt az ideje a klubváltásnak, mi alapján esett a PVSK-ra a választásod?
– Jól kezdtem az évet egyénileg, csapatszinten sem voltunk rosszak, utána történt pár játékoscsere és belefutottunk egy sikertelenebb szériába, ennek következtében volt egy edzőváltás. Időre volt szükségünk, amíg újra megtaláltuk a saját játékunkat, de a playoutban hét meccset is nyertünk, addigra eljutottunk oda, hogy valóban komoly erőt képviseltünk. Az alapszakasz utolsó körében legyőztük az NKA Pécset, ez nagy lendületet adott és szépen kiegyenesedtünk az alsóházi küzdelmekre, alapvetően nem ez volt a cél, de végül jó szájízzel zártuk a szezont.
Lejárt a szerződésem, a klub és az én részemről is a váltás volt a legkézenfekvőbb, érett ez már. Ahogy te is mondtad, elég sokat voltam Szegeden, úgy éreztem, itt az ideje kilépni a komfortzónámból és kipróbálni magam máshol is. Szerencsére voltak megkereséseim az A csoportból is, de könnyű volt igent mondanom arra, amit a PVSK ajánlott. Úgy gondolom, hogy egy nagyon jó társaság jött össze, nekem különösen fontos volt, hogy jó helyre kerüljek ilyen szempontból, azt is figyelembe vettük, hogy egy élhető városba költözzünk a menyasszonyommal, illetve Sértő Ádi személye és koncepciója is szimpatikus volt. Elég fiatal csapatunk van sok olyan játékossal, akik már megfordultak az A csoportban, de még nem alkottak igazán maradandót – ez részben nálam is igaz, de én inkább arra vágytam, hogy egy új szerepkörben próbálhassam ki magam. Végig azt éreztem, hogy szeretne leigazolni a klub, azóta is nagyon gördülékeny a közös munka, úgy érzem, hogy jó döntést hoztam.
– Különleges a helyzeted abból a szempontból, hogy 151 NB I. A-s meccsel a hátad mögött most játszol először a másodosztályban. Mi jellemzi az idei Piros csoportot?
– Nem igazán követtem idáig a B csoportot, korábban nem is terveztem, hogy ide igazoljak, de úgy éreztem, hogy most erre az impulzusra van szükségem ahhoz, hogy később majd tovább tudjak lépni. Pozitív csalódás volt a bajnokság, kiváló játékosok alkotják a csapatokat, különösen az élmezőnyben, idén különösen sok az izgalmas, színvonalas mérkőzés komoly magyarokkal, minőségi külföldiekkel. Az eddig látottak alapján nagyon érdekes rájátszás elé nézünk.
– Bár az utolsó szegedi éveidben már viszonylag elöl álltál a rotációban a magyar játékosok közt, jelenleg azért más szerepben, elsőszámú irányítóként számítanak rád, nagyjából kétszer annyi dobásod van meccsenként, mint tavaly, emellett életkor szerint is a rutinosabbak közé tartozol. Hogy érzed magad ebben a szerpkörben?
– Szegeden is számítottak rám, de kiegészítő játékosként – ez egy teljesen más szituáció. Volt négy légiósunk, ők vitték a prímet, mi elsősorban kiszolgálni próbáltuk őket. Pécsett egyelőre töretlen a bizalom felém mind a stáb, mind a társak részéről, ezt próbálom is meghálálni. Itt tényleg azt várják tőlem, hogy irányítsam a csapatot, felvállaljam a felelősséget, hangadó legyek az edzéseken és a mérkőzéseken is. Igyekszem minél jobban kamatoztatni az eddigi tapasztalataimat, ez a feladat már most sokat adott a játékomhoz. A légiósunk centerposzton szerepel, a hátvédsorban nekünk, magyaroknak kell szervezni, döntéseket hozni, elvállalni a helyzeteket, amit nagyon élvezek. Úgy gondolom, ahhoz képest, hogy milyen fiatal a keretünk és mennyire nehezen indult az idény, mindenki szépen felvette a ritmust, bízom benne, hogy most már csak felfele vezet az utunk.
– Jelen pillanatban 14 győzelemmel és 7 vereséggel a 3. helyen álltok, de nagyon szoros a versenyfutás a 2-5. helyezettek között. Mennyire vagy elégedett, miben van hiányérzeted?
– Úgy gondolom, jót tesz a magyar kosárlabdának, hogy ennyire kiélezett a helyzet az élmezőnyben. A Fót nagyon komoly erőt képvisel, 14 mérkőzést nyert zsinórban és megérdemelten szerezte meg az első kiemelést, de ettől még úgy érzem, hogy többen is odaérhetnek a végén, nekünk is ez a célunk. Az eddigi szereplésünk kapcsán az egyik szemünk sír, a másik nevet, mert összességében nem lehetünk elégedetlenek azzal, ha a 3. helyen sikerül majd negyeddöntőbe jutnunk, de azért voltak fájó vereségeink, nekem talán a két BKG elleni volt a legbosszantóbb, nyilván tudtuk, hogy rutinos, jó ellenféllel találkozunk, de érzésem szerint ezeket a meccseket ezzel együtt is hozhattuk volna. Fiatal csapat vagyunk, természetes, hogy vannak jobb és rosszabb mérkőzéseink, az a legfontosabb, hogy keményen edzzünk, hétről hétre fejlődjünk és amikor igazán számít majd, a legjobb arcunkat tudjuk mutatni.
– Vasárnap végig vezetve, de küzdelmes meccsen hoztátok a kötelezőt otthon a DEAC ellen, te voltál a csapat legjobbja. Hogy értékeled ezt a találkozót?
– Kicsit érződött rajtunk, hogy hosszabb szünetből jövünk a kupadöntő és vezetőedzőnk, Sértő Ádi válogatott elfoglaltságai miatt, ezalatt egy kecskeméti edzőmeccsel tudtunk készülni, amiből sokat tanultunk. Azt gondolom, hogy kontrolláltuk a mérkőzést, nem játszottunk rosszul, akadtak azért hibák, főleg védekezésben kell még fejlődnünk, mert az adja meg az alapot az ellentámadásokhoz. Ha az agresszivitásunkat fokozni tudjuk, akkor a tranzíciós játékunk is jobban fog érvényesülni, amiben szerintem nagyon erősek vagyunk.
– Pénteken Jászberénybe látogattok, ősszel némi meglepetésre kikaptatok otthon a JKSE-től. Mire számítasz idegenben?
– Amikor kettős érzésekről beszéltem a teljesítményünk kapcsán, akkor erre a meccsre is gondoltam a negatív oldalon. A Jászberény bebizonyította, hogy komoly kosárlabdára képes, nem egy bravúrt bemutatott már a szezonban, de azt gondolom, hogy most egyértelműen magunkra kell koncentrálnunk. Ha élesebbek tudunk lenni védekezésben és kikapcsoljuk a kulcsjátékosaikat, akkor minden esélyünk meglesz a győzelemre, ami egyértelműen célunk.
– Nem könnyű a hátralévő sorsolásotok, Veszprémbe, Tiszaújvárosba és Nyíregyházára is utaztok még a reguláris szezonban. Mit vársz a hátralévő öt mérkőzéstől?
– Nem vagyok híve a számolgatásnak, úgy gondolom, hogy előre kell tekintenünk és a lehető legtöbb meccset megnyernünk. Valóban nem egyszerű a programunk, de ha valamit megtanultam a Piros csoportban, akkor az az, hogy nincsenek könnyű mérkőzések, akár idegenben, akár otthon játszunk, mindig oda kell figyelnünk, rengeteg a meglepetés és minden egyes pont sokat jelenthet a végelszámolásnál. Különösen fontos lesz, hogy fejben élesek legyünk és folyamatosan fejlődjünk, ez kell ahhoz, hogy előkelő helyről várhassuk majd a rájátszást.
– Az alapszakaszban kiemelkedett a Fót, de tudjuk, hogy a playoffban gyakorlatilag új bajnokság kezdődik. Hogy látod az esélyeket a bajnoki címre?
– Nem szeretnék jósolgatni, ahogy mondtad, a rájátszás más kávéház, nagyon komoly csata lesz minden párharc minden felvonásán. Bízom benne, hogy pályaelőnyből kezdhetjük majd a negyeddöntőt, ez sokat segítene abban, hogy messzire jussunk. Természetesen az a cél, hogy minél előrébb végezzünk és a lehető legtöbbet fejlődjünk akár meccsről meccsre, ha a legjobbunkat tudjuk hozni, akkor szerintem bármire képesek lehetünk, reméljük, hogy ott leszünk a végelszámolásnál.
– Milyen távlati terveid vannak a kosárlabdában és az élet egyéb területein?
– Igyekszem kihozni a kosárlabda-pályafutásomból azt, ami benne van, szeretnék minél hamarabb visszakerülni az A csoportba, de már egy egész más szerepkörben, mint ahogy eljöttem Szegedről. Kamatoztatni akarom az élvonalban a B csoportban megszerzett tapasztalataimat, ehhez természetesen az lenne a legegyszerűbb út, ha a Péccsel feljutnánk idén, szóval a cél adott.
Ami a civil életemet illeti, ha minden a tervek szerint alakul, ősztől az ELTE-re fogok járni sportmenedzser mesterképzésre, Szegeden szereztem már egy diplomát szociológiából, igyekszem a játék mellett a tanulmányaimmal is foglalkozni, amennyire időm engedi. Visszavonulásom után is szívesen maradnék a sportágban, a háttér, valamilyen sportszervezői munka, egyelőre jobban vonz, mint az edzői pálya.
Fotók: Rónási Márton/PVSK, Kamenik Balázs/Szedeák, hunbasket.hu