Baki Gergely: Maradt két napunk, hogy összeszedjük magunkat

Kometa-KVGY Kaposvári KK – Atomerőmű SE 85-83 (23-24, 21-21, 21-18, 20-20)

Braniszlav Dzunics : Ez a meccs jól példázta azt az összetartását, ami az egész szezonban jellemző volt ránk. A szurkolók ismét mellettünk voltak, ez a győzelem a szív, az akarat diadala volt, együtt sikerült. Óriási dolog, hogy másodszor is sikerült egy olyan jó együttes ellen nyerni, mint a Paks. Minden elismerésem a játékosoké.

Kosztasz Flevarakisz : A rájátszásban már csak a győzelmek számítanak, s 2–1 a párharc állása a Kaposvárnak és ebben nagy szerepe van az energiának és a lepattanózásnak. A Kaposvár végig nagy intenzitással játszik, rengeteget dolgozik a pályán, nekünk pedig ezzel időnként meggyűlik a bajunk – ahogy a legtöbb csapatnak is. Ez az egyik fő oka annak, hogy idáig jutottak. A legnagyobb probléma az volt: amikor hétpontos előnybe kerültünk, nem tudtuk élni a lehetőséggel, hogy még nagyobb előnyre tegyünk szert. Több rossz döntést hoztunk, túl sok labdát adtunk el. Ezzel visszahoztuk az ellenfelet a meccsbe, akik aztán ismét átvették az irányítást. Egy-egy lepattanó, egy szabad labda vagy apró momentum általában a hazai csapat javára billenti a mérleg nyelvét. Most az a feladatunk, hogy szombaton hazai pályán ismét nyerjünk, és hétfőn visszatérjünk Kaposvárra. De a szombati meccs szintén nagyon nehéz lesz. Most pihennünk kell, fel kell készülnünk, és újra egy nagy csatát kell vívnunk.

Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét – NKA Universitas Pécs 96-93 (29-25, 15-16, 18-24, 17-14, 17-14) hosszabbítás után

Sztojan Ivkovics : Gratulálok a Pécsnek. Jól felhasználták ezt a meccset a junior döntőre való felkészülésre. Kemény ütközet volt, látszott is rajtunk, hogy már fáradtak vagyunk a szezon végéhez közeledve. Tomasevics meg is sérült. Ha Szemerédi és Ladovszky itt lett volna, akkor lett volna teljes az öröm számomra, akkor minden Akadémiáról feljövő fiatal lehetőséghez juthatott volna. Korábban Tóth Barna és Ivkovics Milán voltak, akik csatlakoztak az első csapathoz, most pedig jön egy új generáció, akikre jövőre is számítunk. Ezekért a fiatalokért érdemes még dolgozni. A tulajdonosi kör eldönti, hogy milyen célokat tűznek ki a csapatnak, illetve a személyemet illetően is döntés születik. A következő két-három hétben a szurkolók már tudni fogják, hogy hogyan folytatjuk.

Miljan Rakics : Nagy tétje nem volt ennek a meccsnek, hiszen mindkét együttes már kiharcolta a bennmaradást. Ettől függetlenül mindkét csapat küzdött végig, és szerintem jól szórakozhatott a közönség, és még hosszabbítás is volt. A végén a fókusz és a kommunikáció hiánya döntött. Dolgozunk tovább. Gratulálok a Kecskemétnek a győzelemhez.

MVM-OSE Lions – SZTE-Szedeák 102-84 (22-18, 24-24, 29-13, 27-19)

Forray Gábor: Most hirtelen sok minden kavarog a fejemben, de mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a szurkolóknak. Fantasztikus hangulatot teremtettek ma is, az első perctől kezdve űztek-hajtottak minket, és ugyanúgy hittek ebben a győzelemben, mint mi. Köszönöm a játékosaimnak is, hiszen nélkülük mindez nem valósulhatott volna meg. Volt egy tervünk erre a mérkőzésre, és amit külön szeretnék kiemelni: a legutóbbi, idegenbeli meccsünkön egy gyakorlatilag megnyert találkozót veszítettünk el saját hibáink miatt. Ez egy nagyon fájó vereség volt, de ebből két nap alatt fel tudtunk állni. Onnan, hogy mínusz 17-ről kellett indulnunk, egy olyan helyzetbe jutottunk, hogy ha nem nyerünk megfelelő különbséggel, akkor gyakorlatilag véget ért volna a szezonunk. Ez volt a legnagyobb kihívás, és erre vagyok a legbüszkébb: a csapat karaktert mutatott, felállt ebből a helyzetből, és megmutatta, hogy tud küzdeni a városért, a klubért és egymásért. A meccset végül megnyertük, és a szükséges különbséget is elértük. A 17 pontos cél hosszú folyamat eredménye volt, nem az első negyedben dőlt el, bár már ott is kialakult egy 10 pontos előny. A Szeged természetesen visszajött a mérkőzésbe a félidőre, hiszen egy jó csapatról van szó. Sokat cseréltünk, magas tempót diktáltunk, és tudatosan építettünk arra, hogy az ellenfél szűk rotációval játszik. Egy ilyen sorozatterhelésben ez a végjátékban döntő tényező lehet. A végén természetesen kell a szerencse is – az utolsó dobás bemegy vagy kimarad, ez benne van a játékban. De úgy érzem, mi ezért a szerencséért keményen megdolgoztunk, nemcsak ma, hanem az egész szezon során. Ugyanakkor hangsúlyoztam az öltözőben is: még nem végeztük el a dolgunkat. Oda jutottunk, hogy „a sír széléről” visszahoztuk magunkat, és most ismét a saját kezünkben van a sorsunk. A következő mérkőzést meg kell nyernünk, és nem kell figyelnünk más pályák eredményeire. Ez nagy dolog, de még nincs vége. Szombaton jön az a mérkőzés, amiért egész évben dolgoztunk. Most örülünk, de holnaptól visszatérünk a megszokott munkához, és teljes fókuszban készülünk. A Kecskemét jó csapat, jó játékosokkal, ezért semmit nem szabad elkiabálni. Végül szeretnék gratulálni a Körmendnek is. Nem közömbös számomra ez a klub, hiszen korábban dolgoztam ott. Le a kalappal előttük – ilyen kerettel komoly teljesítmény nyerni, minden elismerést megérdemelnek. És bár a mi helyzetünkön is segített az eredményük, csak magunkra számíthatunk. Mi elvégeztük a saját feladatunkat, de ezt mindenképp fontosnak tartottam megemlíteni: gratulálok nekik.

Andjelko Mandics : Gratulálok az Oroszlánynak, egyértelműen jobbak voltak, ez nem lehet kérdés. Az első félidőben még úgy-ahogy működött a támadásunk, de a védekezésünk már akkor sem volt igazán rendben. A második félidőben, főleg a harmadik és negyedik negyedben viszont az Oroszlány által bemutatott fizikális játékra nem tudtunk megfelelően reagálni. Ők nem adtak könnyű kosarakat, keményen védekeztek, faultokkal is megtörték a játékot – ez rendben is van, ez a kosárlabda része. Mi viszont sorra engedtük a ziccereket, befutásokat, és rengeteg hibát vétettünk. Végül 102 pontot kaptunk, így nehéz is arról beszélni, hogy ez valódi védekezés lett volna. Ahogy alakult a mérkőzés, igazából mindegy, hogy egy ponttal vagy százeggyel kaptunk ki. A lényeg, hogy kaptunk még egy esélyt szombatra, és továbbra is a saját kezünkben van a sorsunk. Aki nyer, bent marad, aki veszít, kiesik. Össze kell szednünk magunkat, főleg védekezésben, mert ilyen teljesítménnyel nagyon nehéz lesz mérkőzést nyerni.

Egis Körmend – Zalakerámia ZTE KK 101-99 (27-25, 25-29, 25-20, 24-25)

Kocsis Tamás : Először is nagy kalap emelés a csapat előtt, mert elképesztő energiákat mozgósítottak ezen a mérkőzésen. Úgy gondolom, jó ritmusban játszottunk, megvoltak a lehetőségeink, azokkal éltünk. A Zetének sok sikert Szegeden.

Baki Gergely : Ádám után én is nehezen találom a szavakat. Emelem a kalapom a Körmend teljesítménye előtt, hiszen úgy játszottak, ahogy azt kell, úgy játszottak, ahogy azt vártuk. Sajnos mi ezt nem tudtuk megtenni, és ez lett az eredménye. Gratulálok nekik! Nekünk pedig maradt két napunk, hogy összeszedjük magunkat és egy mindent eldöntő meccsre mentálisan és fizikálisan olyan állapotba hozzuk magunkat, hogy idegenbe tudjunk győzni Szegeden.

Képek: Bálizs Zsuzsa