Apa és fia – munkatársként dolgoznak Sopronban és Körmenden is

A Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia edzőjeként dolgozik évek óta Csátaljay Gábor, aki második szezonját zárja úgy, hogy az U14-es csapatot fiával, Barnával irányítja. Az előző évadban a tapasztalt apa volt a vezetőedző, Csátaljay Barna pedig a másodedző, szeptembertől viszont a fiatal szakember vette át az irányítást, édesapja pedig mentorként segítette. Azt mondják, kiválóan tudnak együttműködni a pályán és annak szélén is, és mindenki nyer azzal, hogy ők félszavakból is értik egymást.

– Mindig is igyekeztem tanulni apától, bármilyen szerepben voltunk is éppen. Először gyerekként néztem fel rá, aztán játékosként, mint edzőmre, tavaly pedig a munkatársaként figyelhettem és meríthettem tudásából és tapasztalataiból. A magánéletben is gyakran kikérem a véleményét, ez a pályán is természetes, elvégre van mit tanulnom tőle. Az, hogy ő az édesapám, inkább megkönnyíti a közös munkát, minthogy megnehezítené, mivel nagy és mély köztünk a bizalom – mondja kapcsolatukról az idén huszonkét esztendős Csátaljay Barna, aki a sportiskolai  munkája mellett a Testnevelési Egyetem szakedzői szakán is tanulja a szakma fortélyait. Elárulta, hogy gyerekkorában három éven át volt édesapja az edzője, s vele volt a legszigorúbb…

– Ez így van, mert tőle vártam el a legtöbb munkát – veszi át a szót Csátaljay Gábor. – De most más a helyzet. A Soproni Sportiskolában munkatársak vagyunk, s bár ez nyilván nem írja felül az apa-fiú kapcsolatunkat, a fókuszt a kosárlabdára és a munkánkra teszi.

– Ahogy beszéltek róla, úgy tűnik, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb felállása…

Csátaljay Gábor: – Talán nekünk az is, hiszen az apa-fiú kapcsolaton kívül már más kötődéseink is voltak. Ez egy folyamat volt a mi esetünkben, és Barna szerintem már ebben szocializálódott. Ráadásul nagyon jól kiegészítjük egymást. Én vagyok ugyan a tapasztaltabb, de Barna aktív játékos is, így sokszor olyan szituációkat is észrevesz, amit én nem.

Csátaljay Barna: – De ez fordítva is igaz, apa tudása nyilván nagyobb, és kiterjedtebb, tudja, mire kell figyelni. Egyébként a köztünk lévő kommunikációt is megkönnyíti az, hogy jól ismerjük egymást.

Csátaljay Gábor: – Barna előnye viszont a fiatalsága. Korban sokkal közelebb van az akadémistákhoz, talán jobban meg is érti őket, egészen más viszonyt tud kialakítani velük. Tisztelik benne a játékost is, gyakran kimennek a SMAFC meccseire szurkolni. Bíznak benne és felnéznek rá.

– Vezetőedzőként és mentorként dolgoztok az U14-es csapattal. Hogyan osztjátok el egymás között a feladatokat?

Csátaljay Gábor: – Ez nem egy klasszikus vezetőedző-másodedző munkakapcsolat, legalábbis számomra. Barna végzi a vezetőedzői feladatokat, én mentorként egyrészt segítek a csapatnak, másrészt Barnát is tanítom közben. Az edzéseket egyenrangú partnerekként, együtt tartjuk, mérkőzéseken viszont inkább hátrébb lépek, olyankor Barna irányít.

– Barna, szándékosan provokállak: soha nem érzed azt, hogy korlátoz apa a szabad döntésben? 

Csátaljay Barna: – Egyáltalán nem! Én még most tanulom azt, amit apa már régóta tud. De hagyja, hogy a magam tempójában és módszereivel tegyem ezt, nem akar mindenáron irányítani. Ezért is működik ez olyan jól.

– Hagyja azt is, hogy esetleg rossz döntést hozz? Abból is lehetne tanulni.

Csátaljay Barna: – Olyan döntést nyilván nem engedne meg, ami a csapat kárára lenne, de nem emlékszem olyan esetre, amiben meg kellett akadályoznia valami  fatális hibát. Sőt, hagyja is, hogy a saját ötleteimet megvalósítsam. Persze ha jelentősebb változtatásra készülök, akkor meg is beszéljük előtte. Apa a rutin és a stabilitás, én meg ehhez adom a lendületem. Modern kosárlabdát játszatok a fiúkkal, és ő ebben is partner.

– Szoros versenyben végül hetedik lett a bajnokságban U14-es csapatotok. Elégedettek voltatok a fiúkkal?

Csátaljay Barna:  – Jó képességű és összetételű csapatunk van, illetve volt. Persze még nagyon fiatalok, sokat változnak, erősödnek és érnek még, de az elmúlt két évben hatalmasat fejlődtek a pályán. Jó alapokkal rendelkeznek és technikailag is rendben voltak. E téren fel is vettük a versenyt a bajnokság élmezőnyével is. Fizikálisan viszont az ellenfeleink többsége sokkal erősebb volt.

Csátaljay Gábor:  – Azért kicsit több vagányság kellett volna a fiúk részéről, de összességében elégedettek lehetünk, szépen játszottak és megmutatták a tanultakat.

– Hogyan tovább?

Csátaljay Gábor:  – Most a búcsúheteket éljük a csapattal, hiszen korosztályt váltanak, mi pedig Barnával az U12-ből kiöregedő akadémistákat vesszük át. Egy kicsit nehéz ilyenkor, hiszen nagyon sok időt töltünk együtt a fiúkkal, kicsit “összenövünk”, de ez az élet rendje. Ők továbblépnek, mi pedig egy másik gárdával kezdjük elölről az építkezést. Továbbra is együtt – és ezt szerintem egyikőnk sem bánja, sőt, a srácok sem.

A pálya túloldalán is apa-fia páros ült a Körmend elleni meccsen

A Csátaljay-páros nem egyedülálló a magyar kosárlabda, illetve az utánpólás világában. A Soproni Sportiskola Körmend elleni mérkőzésén például a pálya túloldalán is apa-fia edzőpáros irányított.  Érsek István tapasztalt szakember, fia pedig aktív játékosból vált a Körmendi Törpördögöknél edzővé.

– Nálunk annyiban más a helyzet, hogy A Körmendi Kosárlabdáért Közhasznú Egyesület elnökeként elsősorban a működtetés, a háttér megteremtése a feladatom. Kisebb egyesületként tesszük a dolgunkat, időnként nehezebb körülmények között, de mindezt csak azért mondom, hogy érzékeltessem: Marcell fiamat be kellett dobnom a mélyvízbe. Teljes önállósággal dolgozik, de szerencsére, jól úszik – mondja nem is titkolt büszkeséggel a hangjában Érsek István. A huszonhárom éves Érsek Marcell most végzi a szakedzőit, de édesapja mellett több időt töltött kosárpályákon, mint bárhol máshol. Aktív játékosból vált gyakorlati szakemberré: tavaly másodedzőként dolgozott  a Körmendi Törpördögöknél, idén már önállóan – egy még nála is fiatalabb segítővel – irányítja az U14-es csapatot.

– Tanácsokkal segítem, ha kéri, de nem kell instruálni. Felelősségteljes és motivált. Ha hibázik, abból is tanul, ha jól csinálja, övé a dicsőség. Teljesen egyetértek Csátaljay Gáborral, az apa-fiú kapcsolat megkönnyíti a közös munkát. Mindkettőnk számára nagyon fontos a kosárlabda és nagyjából ugyanazt gondoljuk róla. Egy irányba megyünk, együtt. Ez jól működik, ráadásul büszkévé tesz, és engem is motivál – tette még hozzá Érsek István.

Szerző: Nagy Márta