DEAC – Sopron KC 79-72 (19-11, 23-21, 17-19, 20-21)
Pethő Ákos : Örülök, mert kikászálódtunk a gödörből, de a Sopron is megérdemli a dicséretet, mert becsülettel küzdött. Igyekeztünk a fiatal játékosainknak jelentősebb szerepet szánni a megszokottnál, és úgy gondolom, éltek is a lehetőséggel. Korábban is lezárhattuk volna a találkozót, de valahogy nem tudtuk bevinni a kegyelemdöfést. Rossz százalékkal tripláztunk, ami nagy fegyverünk, ám a végjátékban néhány sikeres közelivel a magunk javára billentettük a mérleg nyelvét.
Baksa Szabolcs : A mérkőzés elején a „buszon maradtunk”, puhán és lassan kosárlabdáztunk. A második negyedtől magunkhoz méltón játszottunk, habár őszintén szólva ezután sem volt túlságosan magas minőségű a mérkőzés. A végjáték szorosan alakult, de többet hibáztunk riválisunknál, így elszalasztottuk a győzelmi esélyünket.
MVM-OSE Lions – NKA Universitas Pécs 89-84 (23-24, 24-22, 22-18, 20-20)
Forray Gábor : Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, elsősorban a játékosaimnak, valamint a szurkolóinknak és a közönségünknek, akik átérezték, mennyire fontos mérkőzés volt ez számunkra. Sokszor elhangzik közhelyként, hogy a kötelező győzelem a legnehezebb, de ez tényleg így van. Nekünk ez a találkozó egy döntővel ért fel, és innentől kezdve minden mérkőzés döntő lesz. Márpedig a döntőkön ritkán látni látványos játékot vagy gálázást – ilyenkor meg kell harcolni minden egyes másodpercért. Ma is így történt: kemény munkával, óriási küzdelemmel kellett megszereznünk ezt a győzelmet. A Rátgéber csapata rendkívül sportszerűen végig harcolt, egy pillanatra sem adta fel a mérkőzést, mindent megtettek a sikerért. Ezért további sok sikert kívánok nekik a hátralévő találkozókra, hiszen nekik is megvannak a saját céljaik. Az utánpótlásban is több tehetséges játékosuk van, akik közül néhányan nyáron az U20-as válogatottnál is érdekeltek lesznek, ezért természetesen figyelemmel követem a szereplésüket. Ugyanakkor van valami, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Tudom, ilyenkor könnyű azt mondani, hogy „a Forray megint panaszkodik”, de nem erről van szó. Az én kötelességem megvédeni a játékosaimat. Nem állítom, hogy bármi szándékos lenne, de attól még bizonyos esetek veszélyesek. Más sportágakban – például jégkorongban vagy kézilabdában – a fejre irányuló kontaktot akkor is szankcionálják, ha nem szándékos. Ma nálunk három ilyen eset is történt. Williams feje ismét felszakadt, korábban pedig három helyen eltört az orra, műteni kellett, az ellenfelek ütik, verik. Tudom, hogy ezek nem szándékos esetek, de attól még fejre mért ütések. Én egy olyan kosárlabdába szerettem bele, amely az intelligens, kontrollált játékról szól. Természetesen van kontakt, de ezek az ütések nem férhetnek bele. Jelenleg viszont sokszor azt érzem, nem egyértelmű, hol húzódik a határ, mi számít faultnak és mi nem. Nehéz így irányt mutatni a játékosoknak, amikor azt érzik, hogy folyamatosan szabálytalanságok érik őket. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem vádolok senkit, és azt is tudom, milyen nehéz feladat egy ilyen mérkőzést vezetni. Összességében a játékvezetők kifejezetten jól dolgoztak ma. De ezekkel az esetekkel valamit kezdeni kell, mert a tény az, hogy újra és újra kórházba kell vinnünk játékosokat. Őszintén szólva ebből kezd elegem lenni. Nem szeretném az estéimet kórházakban tölteni a játékosaim mellett. Köszönöm.
Sebastjan Krasovec : Gratulálok az OSE-nek a győzelemhez. Nehéz mérkőzés volt ez számunkra, volt néhány sérült játékosunk is, de az ellenfél igazi küzdőszellemet mutatott. 19 támadólepattanót szereztek, ami kiábrándító a csapatunkra nézve. Azt hiszem, több mint 9 eladott labdánk volt, amiből sok könnyű pontot szereztek, szóval a fókusz nem volt meg a részünkről. Biztosan többet várok a fiatal srácainktól, akik a következő szezonban ismét több lehetőséget kapnak majd, de ez így nem fog működni. Rengeteg munka vár rájuk, és sok mindent kell kijavítaniuk. Tehetséges gyerekek, de munka és a pályán mutatott erőfeszítés nélkül nem megy. Az ellenfél jobban akarta a labdát náluk, a kétesélyes – 50-50-es – labdákat mind az OSE szerezte meg, és erre nincs mentség. Szóval nagyon sok munka vár ránk, változtatnunk kell a hozzáálláson, aztán meglátjuk, hogyan tovább. Remélem, az OSE-nek sikerül bent maradnia a bajnokságban, ehhez sok sikert és minden jót kívánok nekik.
SZTE-Szedeák – Egis Körmend 90-82 (16-21, 26-19, 23-25, 25-17)
Andjelko Mandics : – Elsősorban gratulálok a Körmendnek a hozzáállása és a játéka miatt! Sportszerűen játszottak, mindent megtettek a győzelemért annak ellenére, hogy számukra már nincs tét. A legfontosabb, hogy nyertünk, de dekoncentráltan, rossz hozzáállással, álmosan kezdtünk, és ez nem úgy működik, hogy megnyomunk egy gombot, mint a kocsiknál a nitrót, és akkor elindulunk. Az első öt percben kihagytunk öt ziccert és öt büntetőt, hat indításunkból csak négy pontot szereztünk, ez mind a koncentráció és a hozzáállás számlájára írható. Most egy kicsit hosszabban beszélgettünk az öltözőben, a srácok bizonyították már, hogy tudnak kosarazni, de erről nem elég beszélni, ezt meg kell mutatni a pályán is. A találkozó előtt is mondtam, hogy ez veszélyes meccs lesz, ez így is lett, szerdán azonban egy újabb döntő vár ránk. Rövid rotációval játszottunk, és ritkán emelek ki bárkit, de Jarvis Moss hozott egy stabil játékot, a többiek játéka hullámzó volt.
Kocsis Tamás : – Gratulálok a Szegednek, megérdemelten nyertek! Ezzel együtt gratulálok a saját játékosaimnak is, mert mindent megtettek. Küzdöttünk, hajtottunk, talán egy kicsit több tiszteletet megérdemeltünk volna, de teljesen megérdemelt a Szeged győzelme. Klasszikus center és irányító nélkül vagyunk, ez meglátszik azon is, hogy tizennyolc támadólepattanót szedett az ellenfél, és csak tizenhárom gólpasszunk volt. Ettől függetlenül kihoztuk ebből a maximumot, szeretnénk tisztességesen lejátszani a maradék négy meccsünket.