Agafonov: igencsak mélyen voltunk ősszel

Kiváló teljesítményt nyújtott a Zalakerámia ZTE KK ukrán centere, Andrij Agafonov a Körmend elleni örökrangadón. Hibátlan dobásmutatóval jutott huszonhárom pontig, tíz duplát szerzett, három alkalommal a büntetővonalról sem hibázott. Parádés dobóformája mellett mezőnymunkája is dicséretes volt, hiszen 5 lepattanója mellett 3 alkalommal hozta kihagyhatatlan helyzetbe társait, szerzett 3 labdát, kiosztott 2 sapkát és kiharcolt 4 faultot. Gyakorlatilag nem tudott tehát hibázni, megérdemelten lett a forduló MVP-je 39-es VAL-mutatóval,

(X) Fogadj a Premier League legjobb mérkőzéseire kockázatmentesen 20 000 forintig!

– Remek labdákat kaptam az irányítóktól. Örülök, hogy tudtam segíteni a csapatnak. Nekem sohasem az a fontos, hogy hány pontig jutok, hanem hogy a végén, ha csak 1-2 ponttal is, de mi hagyjuk el győztesen a játékteret. Persze, nem bánom, hogy most kijött a lépés, ráadásul egy ilyen fontos találkozón, de tényleg nem ezen van a hangsúly. Igencsak mélyen voltunk idén ősszel, sorra jöttek a nem várt vereségek, ráadásul hazai pályán, így nagyon szerettük volna végre győzelemmel megörvendeztetni szurkolóinkat. Sokan kitartottak mellettünk a nehéz időkben is, kutya kötelességünk küzdeni értük a pályán a végsőkig. Nagyon akartunk nyerni ezen a találkozón, talán jobban, mint a Körmend. Justin Bibbins érkezése óta kicsit átalakítottuk a játékunkat, amire szükség is volt. Végre nem kaptunk 80 pont felett, meg is látszik az eredményen. Ugyan most nem mentek a triplák, de sikerült kompenzálni a közeli dobásokkal, amit viszont elég jól értékesítettünk.

“Sokan kitartottak mellettünk a nehéz időkben is, kutya kötelességünk küzdeni értük a pályán a végsőkig” (fotó: Zsu)

– Nagy szerepe volt a végjátékban is a győzelemben: a végén fontos védőlepattanót szerezett, az utolsó 20 másodpercben pedig már csak meg kellett tartaniuk a labdát. A Körmend faultolt, így büntetőkkel ért véget a találkozó.

– Hál’ Istennek a büntetőzéssel sem volt gond, nem hiába gyakoroltuk ezt rengeteget a múlt heti edzések végén. A végjátékban Szabó Zsolt mellett én is odaállhattam a büntetővonalra és egyikünk keze sem remegett meg. Jó érzés volt ebben a szezonban először végre úgy körbemenni a csarnokban pacsizni a szurkolókkal, hogy önfeledt arcok mosolyogtak vissza rám – nagyon ki voltak már éhezve szurkolóink erre a sikerre, pláne a vasi rivális ellen. Tavaly ősz óta, mióta itt vagyok, még nem sikerült őket legyőzni tétmeccsen, most viszont úgy érzem megérdemelten nyertünk. Emlékszem, amikor a Göcsej Kupán tavaly mi voltunk a jobbak, mennyire örültek az emberek, azóta vártam, hogy egyszer sikerüljön elcsípni őket és most végre összejött. Ez viszont csupán a kezdet, el kell kezdenünk győzelmeket szerezni, az elhullajtott pontokat muszáj valahogy begyűjtenünk a következő mérkőzéseken. Nem lesz könnyű, mert érkezik a stabil középmezőnyhöz tartozó Alba, karácsony előtt az első hazai győzelméért hajtó Jászberény vendégei leszünk, majd a legtávolabbi csapathoz, Debrecenbe utazunk, az övék pedig egy nagyon erős gárda, ráadásul nem is a legideálisabb az időpont, rögtön az ünnepek után. Ugyan mi vízkeresztkor ünneplünk, tudom, hogy Magyarországon igazi családi ünnep a karácsony. Ennek ellenére jó lenne ebből a három találkozóból a lehető legtöbb győzelmet begyűjteni, hogy felzárkózhassunk a legjobb nyolc közé. Ezért is jött a legjobbkor a Körmend elleni győzelem, mert megadta a kellő hangulatot a következő hetek erőpróbáihoz.

– Arra is volt energiája az MTE ellen, hogy gólpasszokkal szolgálja ki társait. Az első félidő végén például remek, pattintott passzt adott Dirk Williamsnek, aki aztán egy nagyot zsákolt.

– Mindig is csapatjátékosnak tartottam magam, annak ellenére, hogy center vagyok, miért ne vehetném észre jó helyzetben levő társamat? Sok csatát megéltem már, nem vagyok egy mai „csirke”, igyekszem elől-hátul együtt élni a játékkal. Nem is beszélve arról, hogy nagyon szeretem ezeket a srácokat, jól megértjük egymást a pályán és az öltözőben is, nincsenek ellentétek magyarok és külföldiek között. Jó, hogy rajtam kívül is van szláv, ráadásul csapatorvosunk, dr. Szalai Zoltán is jól beszél szerbül és oroszul is ért, így Zsarko és én is tudunk az angolon kívül is kommunikálni. A fiatalok is jók angolból, kiemelten Bagó Martin, néha ő fordít Szabó Zsolt mellett az edzéseken vagy időkéréseknél.

– Az utolsó igazán emlékezetes győzelmet ebben az évben a másik vasi csapat, a Falco ellen szerezték február elsején. Jó kezdés után a szünetben még a ZTE vezetett három ponttal, aztán húsz ponttal elbukta a harmadik negyedet. Végül hosszabbításban mégis sikerült nyerniük.

– Emlékszem arra a meccsre, talán a legemlékezetesebb meccsem volt Egerszegen, amit a családom is láthatott. Nagyon várom őket, pár hét múlva megérkeznek hozzám és körülbelül két hónapig együtt lehetünk. Szóval azon a bizonyos meccsen hosszabbításban nyertünk, több mint száz pontot dobva, egy roppant erős Falco ellen, amely később bajnok lett. Érzelmileg nagyon felfokozott hangulatúak ezek a derbik. Ezt már tavaly ősszel elmagyarázta nekem csapatkapitányunk, Szabó Zsolt – akivel egyébként nagyon jóban vagyunk, már csak azért is, mert hasonló korúak vagyunk és mindketten családosak, hasonló tapasztalatokkal -, hogy a szurkolók minden szezon előtt annyit kérnek, hogy csak a vasiakat „oda-vissza”… Idegenben nem sikerült nyernünk a két későbbi döntős ellen, ám ezt a hazait megnyertük februárban és most már egyet a Körmend ellen is. Remek érzés volt mindkettő. Persze van még egy dolog, aminek sikerülnie kell: nemrég az öltözőben beszéltük a játékosokkal, hogy két fontos meccsünk van idén decemberben, ahol nyernünk kell, a Körmend elleni és a szilveszteri csapatfoci a vezetők és edzők ellen. Nos, az egyiket megcsináltuk, a másik még hátra van – az legalább olyan fontos nekünk, játékosoknak – tette hozzá mosolyogva az ukrán center.

A ZTE csapata és a vezetőkből, edzőkből álló ellenfél a tavalyi szilveszteri focin. A kapusposzton szereplő Agafonov szerint idén sem babra megy a játék (fotó: Zsu)

Szöveg és fotó: Bálizs Zsuzsa