Connect with us
Hirdetés

Magyar válogatott

A portugálokkal kezdjük a vb-selejtezőket, ezt kell tudni róluk

Az MKOSZ gyűjtötte össze, amit tudni kell a pénteki ellenfelünkről.



:

:

Az MKOSZ honlapjának írása: 

Holnap este 19:00-tól megkezdi szereplését a magyar férfi kosárlabda-válogatott a 2023-as világbajnokság selejtező sorozatában. Elsőként Portugáliában lépünk pályára, majd három nappal később Franciaországot fogadjuk Kaposváron. Mielőtt azonban nagyon messzire előretekintenénk, lássuk, ki is lesz első ellenfelünk.

FIBA-alapítótag

A legenda szerint 1913-ban ismerték meg a sportágat Portugáliában – egy Rodolfo Horney nevű svájci testnevelő tanár tanította először a kosárlabdázást, méghozzá a lisszaboni Associação Cristã da Mocidade katolikus iskolában. Ennek az iskolának a küldöttsége kezdte el terjeszteni a sportágat 1921-ben Portóban és Coimbrában is. 1922-ben rendezték az első régiók közötti bajnokságot a Porto, a Lisboa és a Coimbra csapatai között – az első helyet utóbbi szerezte meg. 1927-ben alapították a Portugál Kosárlabda Szövetséget, az első hivatalos pontvadászatra pedig az 1932/33-as idényben került sor – a végső győztes a Sport Clube Conimbricense lett.

1932-ben hozták létre a Nemzetközi Kosárlabda Szövetséget (FIBA), a portugál szövetség pedig a nyolc alapítótag között volt. Az első portugál kupára az 1943/44-es idényig kellett várni (a Atlético Clube de Portugal győzött), és voltak érdekes idények a lebonyolítás szempontjából.

1932/33-ban például két bajnok volt, mert lisszaboniak sikertelenül próbálták átvinni a Szövetség székhelyét Portóból Lisszabonba. Válaszul megalkották a Portugál Kosárlabda Ligát, amelynek bajnoka a Campolide Atletico Clube lett – igaz, ezt a csapatot sehol nem ismerték el aranyérmesként, és nem ismerik el azóta sem. 1934-ben aztán átkerült a szövetség Lisszabonba, a Liga pedig feloszlott.

Az 1965/66-os és az 1973/74-es szezon között a portugál bajnokot Campeonato Metropolitanónak hívták, de a “nagy” bajnoki címért meg kellett küzdenie az akkor portugál gyarmatnak számító Mozambik és Angola bajnokcsapataival. Így fordulhat elő, hogy egy angolai és két mozambiki együttes összesen 5 portugál bajnoki címet birtokolnak. A 2000-es években komoly anyagi gondokkal küzdött a feloszlása után később újraszervezett Liga, amely 2008-ban újra megszűnt – 13 év után megint a szövetség szervezte a 2008/09-es bajnokságot, és ez azóta is így van.

A rekordbajnok 27 aranyéremmel a Benfica, amely az 1960/61-es és az 1964/65-ös idény között zsinórban ötször, az 1984/85-ös és az 1994/95-ös idény között 11 évből 10-szer, a 2008/09-es és a 2016/17-es idény között pedig 9 évből 7-szer diadalmaskodott. A 2019/20-as szezont a koronavírus miatt Portugáliában is törölték, a tavalyi bajnok pedig a Sporting lett, amely közel 40 év, az 1981/82-es szezon után tudott újra felülni a trónra.

Utánpótlás Eb-k állandó helyszíne

A mieink november 26-án, 19 órától Matosinhosban fognak pályára lépni a Centro de Desportos e Congressos de Matosinhos nevű csarnokban.

Matosinhos Porto északi szomszédja, az Atlanti-óceán partján található, és 2011-ben 175.000 lakosa volt. A város nem ismeretlen a kosárlabdát kedvelők körében, főleg azoknak nem, akik a női utánpótlást követik: 2014-ben U18-as, 2015-ben U16-os, 2016-ban és 2017-ben pedig U20-as A divíziós Európa-bajnokságot rendeztek itt a hölgyek számára. Az U16-os Eb-t tavaly és idén is itt rendezték volna, de mindkét alkalommal elmaradt a viadal a koronavírus miatt.

A Centro de Desportos e Congressos de Matosinhos 3875 férőhelyes aréna, amelyben természetesen többféle sporteseményeket, gálákat, koncerteket és díjátadókat is rendeznek.

Fennállásuk legnagyobb veresége

A portugál válogatott nem tekinthet vissza túlságosan gazdag történelemre. 1935-ben játszotta első meccsét a férfi nemzeti csapat, amely 33-12-re kikapott Spanyolországtól az első, az 1935-ös Európa-bajnokság egyetlen selejtező mérkőzésén – a spanyolok később a lettek mögött ezüstérmet nyertek a kontinenstornán. 1951-ben jutottak ki először az Eb-re, ahol 3-5-ös mérleggel a 15. helyen zártak, majd 56 évet kellett várniuk a következő Európa-bajnokságukra.

2007-ben 1-2-vel továbbjutottak a csoportjukból a horvátok és a spanyolok mögött, Lettországot megelőzve, a középdöntőben pedig 1-4-gyel zártak, miután legyőzték Izraelt, így a 9. helyen végeztek. Négy év múlva, 2011-ben szintén ott voltak Litvániában az Eb-n, de ezúttal 0-5-tel csoportjuk utolsó pozíciójában végeztek. Világbajnokságon és így természetesen olimpián még egyetlen egyszer sem jártak.

A mieinkkel többször is találkozott már a portugál nemzeti együttes. Ezek közül a meccsek közül kiemelkedik 1973. május 6-a, amikor 115-46-ra nyertünk Szombathelyen – ez Portugália férfi válogatottjának valaha volt legnagyobb arányú veresége. 2011-ben aztán ha nem is ilyen mértékben, de visszavágtak a luzitánok az Európa-bajnokság pótselejtezőjén: a mieink Coimbrában 71-66-ra kaptak ki, a Tiszaligetben pedig 66-57 arányban maradtak alul, ami azt jelentette, hogy ellenfelünk ott lehetett a kontinenstornán, míg mi lecsúsztunk róla.

Az utóbbi pár év Sztojan Ivkovics irányításával egyértelműen jobban sikerült a magyar válogatottnak, kezdve a 2015-ös Eb selejtezőivel, ahol egy csoportban volt a két együttes. 2014 augusztusában előbb 58-38-ra győztünk Sinesben, a nyitó fordulóban, majd Kecskeméten 65-52-re vertük Fonsecáékat. Igaz, végül kosárkülönbségben minimálisan elmaradtunk két riválisunktól, így 4-2-vel nem jutottunk ki az Eb-re a szintén ugyanilyen mérleggel végző csehek és grúzok mögött, a 0-6-tal végző Portugáliánál viszont sokkal jobban szerepeltünk. A 2017-es Európa-bajnokságon már ott voltunk egy domináns selejtezősorozat után, és a 2019-es vb-ről is alig maradtunk le. A portugálok a ’17-es Eb előtt 1-5-ös kvalifikációs mutatót produkáltak, a ’19-es vb selejtezőjében pedig tovább sem jutottak a csoportjukból 1-3-as mérleggel.

Ennek megfelelően míg mi alanyi jogon kerültünk be az E csoportba, nekik előselejtezőt kellett játszaniuk ehhez. Az első szakaszban 5-1-gyel nyerték csoportjukat Fehéroroszország, Ciprus és Albánia előtt, míg a második szakaszban Svédország mögött, Luxemburgot megelőzve lettek másodikok 3-1-gyel, így jutottak el eddig a pontig.

Átalakulás küszöbén

A 10 évvel ezelőtti két mérkőzésen tőlünk már szerepelt Vojvoda Dávid, Keller Ákos és Szabó Zsolt a mostaniak közül, a portugálok részéről viszont a bővebb, 24-es keretben sem volt senki abból az együttesből. A 2014-ben lejátszott két selejtezőből két játékost ismerhetünk a portugálok részéről, bár José Barbosa idegenben 4, Magyarországon pedig 0 percet töltött a pályán. Miguel Queiroz 10, illetve 8 perc alatt összesen 2 pontig és 1 pattanóig jutott, úgyhogy elmondható, hogy nagy mértékben kicserélődött a portugál csapat – ami 7 év elteltével nem meglepő, a mieink is sokat változtak ebben az időszakban.

A vezetőedző az a Mário Gomes, aki 2011 és 2014 között a válogatott segédedzője volt, tehát megtapasztalhatta már, milyen a magyar válogatott ellen felkészíteni a portugálokat. A tréner ezt követően technikai vezető lett a portugál szövetségnél, majd 2017 januárjában nevezték ki a nemzeti csapat élére, és azóta is ő a szövetségi kapitány.

Barbosának várhatóan sokkal nagyobb szerepe lesz majd a mostani csapatban, mint volt hét évvel ezelőtt, miután ő a portugál élvonal második helyén álló, a FIBA Europe Cupban a C csoportból tükörsimán továbbjutó Benfica első számú irányítója. A másik “nagy öregre”, Quierozra is lehet számítani, mivel ő a listavezető Porto alapembere a palánk alatt – Szolnokon gyengén játszott, Portugáliában viszont nyerőembernek bizonyult az Olajbányász ellen, igaz, a magyar együtteshez hasonlóan a portugálok sem jutottak tovább. A Porto másik két válogatottja, a 21 éves Francisco Amarante és a 22 esztendős Vladyslav Voytso kiegészítő szerepekört töltöttek be a nemzetközi kupában, a bajnokságban viszont mindketten 42% fölött dobják a triplákat, náluk leginkább erre kellhet majd figyelni.

A portugálok három csapatából kettő továbbjutott az európai kupaporondon: a FIBA EC F csoportját 4-2-vel hozta a BL-selejtezőben is induló Sporting CP, amely két embert ad a nemzeti csapatba. A 25 esztendős center, Daniel Relvão kiegészítőember klubjában, a 27 éves Diogo Ventura viszont Barbosa mellett a másik olyan ember, aki kifejezetten jól szervezi a játékot a portugáloknál. Az élmezőnnyel a lépést egyelőre tartó, 6-1-gyel álló Imortal Luzigas kezdő dobóhátvédje, Sérgio Silva is a keret tagja, ahogy az ötödik helyen álló Lusitania egyik kiválósága, Francisco Amiel is – utóbbi 14.1 pontja mellett 7.0 gólpasszal második a vonatkozó listán, ő a harmadik, akitől valami váratlant lehet várni ebből a keretből.

Ricardo Monteirónak a palánk alatt lehet szerepe, csapattársa, João Grosso egy jó mindenes, az Ovarensétől “érkező” Pedro Bastosnál pedig egyértelműen a triplákra kell odafigyelni. A “légiósok” közül Sasa Borovnjak a legnagyobb név: a szerb származású magasember 5 évet töltött a portugáloknál, abból négyet a Portónál, most pedig a francia másodosztályban keresi a kenyerét – kifejezetten jó kezű, képzett játékosról van szó. Diogo Brito a spanyol harmadosztályból, Gonçalo Delgado pedig a spanyol 2-ből csatlakozott az együtteshez. Mindketten kifejezetten jó statisztikákat hoznak, főleg percre lebontva (Delgado a palánk alatt, Brito scorerként), de a saját szintjükön – kérdés, a válogatottban ez mire lesz elég.

Ahogy Pór Péter is elmondta, a portugálok jó fizikummal rendelkeznek, így küzdős, hajtós meccset vár az Ivkovicsot helyettesítő “megbízott” szövetségi kapitány. Azt pedig Sztojan Ivkovics említette meg a Tripla-dupla podcastben, hogy a portugáloknak voltak egészen szép győzelmeik, aztán meglepő vereségeik is az utóbbi időben. Ha sülnek a tripláik, okozhatnak nehézségeket – más kérdés, hogy a mieink az utóbbi években rendre bebizonyították, hogy jól felkészülnek az ellenfelekből, elveszik a kedvenc dobásaikat, ez pedig Portugália ellen elég is lehet a sikerhez.

A mérkőzést az M4 Sport élőben közvetíti 18:35-ös műsorkezdettel!

A portugálok (egyelőre) 14 fős kerete:

Francisco Amarante (FC Porto)
Francisco Amiel (SC Lusitânia)
José Barbosa (SL Benfica)
Pedro Bastos (Ovarense Gavex)
Sasa Borovnjak (Saint-Chamond Basket – Franciaország)
Diogo Brito (Club Baloncesto Morón – Spanyolország)
Gonçalo Delgado (Bàsquet Girona – Spanyolország)
João Grosso (UD Oliveirense)
Ricardo Monteiro (UD Oliveirense)
Miguel Queiroz (FC Porto)
Daniel Relvão (Sporting CP)
Sérgio Silva (Imortal LUZiGÁS)
Diogo Ventura (Sporting CP)
Vladyslav Voytso (FC Porto)

Hozzászólások

Szólj hozzá!

Kérlek regisztrálj / jelentkezz be a hozzászóláshoz

Legfrissebb

Hírek

Facebook

Hirdetés