„Jó lenne úgy befejezni a szezont, hogy megelőzzem Báder Marcit az aranyak számában”

Bár idén már egy világ- és Európa-bajnok spanyol légiós is pattogtat hazánkban, minden kétséget kizáróan hosszú évek óta Vojvoda Dávid a magyar bajnokság legértékesebb játékosa. A 28 éves hátvéd 2013 óta erősíti a Szolnoki Olaj KK csapatát, amellyel négy bajnoki- és négy Magyar Kupa-aranyat nyert eddig. Háromszor választották meg Magyarország legjobb kosárlabdázójának, 2014-ben, 2015-ben és 2017-ben.

(X) Fogadj a Premier League legjobb mérkőzéseire kockázatmentesen 20 000 forintig!

A válogatott oszlopos tagja – korábban volt csapatkapitánya is -, nemcsak hazánkban, a nemzetközi porondon is klasszis teljesítményt nyújt. A 2017-es Eb-n a kontinens legjobbjai sem tudták megállítani, a nemrég véget ért vb-selejtezőkön ő dobta Európában a legtöbb pontot, de rengeteg fejtörést okozott már az Adria Ligában, az EuroChallenge-ben, a Bajnokok Ligájában és a FIBA Europe Cup-sorozatban is.

A nyáron lejár a szerződése a piros-feketékkel, vajon eljött az idő a légióskodásra? Többek között erről is beszélgettünk a friss kupagyőztessel, akinek fél éve már nemcsak a pályán, hanem családos emberként a civil életben is komoly teendői vannak.

Fárasztó időszak, pozitív töltetekkel

– Elég mozgalmas időszakot tudhat maga mögött: előbb a Magyar Kupa, aztán a válogatott… Mennyire fáradt?

– Elég húzós, megterhelő két hét volt, de szerencsére bőven voltak benne izgalmak és pozitívumok. Nyolcadik alkalommal nyertük meg a kupát a Szolnokkal, nekem ez volt a negyedik, úgyhogy tökéletes hétvégét zártunk Győrben. Nem akarok már nagyon belemenni az előzményekbe, de nem biztos, hogy mi voltunk ennek a kupának az esélyesei, főleg az első mérkőzés után. Nem azt mondom, hogy mindenki lebecsült minket, de az biztos, hogy a többi három csapat, aki bejutott az elődöntőbe, vérszemet kapott amiatt, hogy Airington, Kovács és Milosevics kiesésével elég hiányosak lettünk. Mi azonban megmutattuk az igazi erőnket. Egymásért tudtunk játszani, a csapat annyira összefogott az első nap után, hogy egy lehengerlő játékkal tudtunk a Falco ellen győzni. Az elődöntő után én is azt mondtam, amikor egy nagyon jó mérkőzésen megvertük a Debrecent, hogy szerintem nem mi vagyunk az esélyesei ennek a kupadöntőnek, hál’ Isten rám cáfoltunk. Biztos, hogy volt egy kis teher a Falcón amiatt, hogy itt volt egy újabb lehetőség a kupaaranyra, ráadásul most már favoritként, ennek ellenére magabiztos, lenyűgöző játékkal tudtunk győzni a döntőben. Nem véletlenül mondtam, amit továbbra is tartok, hogy szolnoki pályafutásom egyik legnagyobb győzelme volt az a szombati. Volt egy kis félreértés a finálé utáni nyilatkozatomból, amikor azt mondtam, hogy hat felnőtt játékossal vertünk meg egy nagyon erős Falcót. Akkor sokan azt gondolták, hogy a fiatalokat nem számoltam bele, ez abszolút nem így van, hiszen nélkülük ez ugyanígy nem sikerült volna.

Rudner Gabi és Csák Bence is abszolút helytálltak, sőt megmutatták a kupahétvégén, hogy a bajnokságban is lehet rájuk számítani. Szóval nemcsak hat emberről szólt a kupadöntő, hanem igenis nyolcról, a két fiatal is ugyanúgy megtette a magáét. Szolnokon is van utánpótlás, ezt a srácok remekül bizonyították.

Szolnoknak a nyolcadik, neki a negyedik (fotó: MKOSZ/Rébay Viktor)

Utána mentem a válogatotthoz, ahol az utolsó két mérkőzés előtt még reális esélyünk volt arra, hogy kvalifikáljuk magunkat a vébére. Sajnos ez az esély az első mérkőzésen, az olaszok ellen elúszott. Borzasztóan rossz játékot mutattunk Varesében. Ahogy Sztojan is elmondta, amióta ő a szövetségi kapitány, azóta még ilyen szétesett csapat benyomását nem keltettük. Nyilván ehhez kellett az is, hogy az olaszok élet-halál mérkőzést játszottak, hiszen 2006 óta nem jártak világbajnokságon. Nagyon fogadkoztak, lehetett látni a körítésen is, hogy nagyon felkészültek erre a mérkőzésre, minden szempontból. Elég lehengerlő játékkal tudtak győzni ellenünk. Bár a sorsunk már eldőlt, az utolsó mérkőzésen azért mindenképpen szerettünk volna bizonyítani a horvátok ellen, hogy van tartása ennek a csapatnak. Hazai pályán jó játékkal nyertünk, ez még akkor is nagy szó, ha nem a legerősebb keretükkel jöttek. Újra ott vagyunk Európa legjobb 16 csapata között, ez mindenképpen egy szép eredmény. Nagyon várjuk már, hogy kiderüljön a nyáron, hogy hol lesz a következő Európa-bajnokság. Ez nyilván nem mindegy, hiszen ha mi rendezzük, akkor automatikusan kijutunk, ha viszont nem mi leszünk a házigazdák, akkor a második kalapból sorsolnak minket, ami azért nagy könnyebbséget jelenthet.

A válogatott után kaptam két nap pihenőt a klubomtól. Érzek magamon fáradtságot, hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen százszázalékos állapotban vagyok.

Európa legjobb dobója nem mondja le a válogatottságot

– Nemcsak csapatszinten zártuk jó szájízzel a vb-selejtezőket, az ön teljesítményéről is mindent elárul, hogy a legtöbb pontot dobta egész Európában a vb-selejtezőkön.

– Örültem neki, bár én soha nem szoktam követni ezeket az egyéni statisztikákat, soha nem foglalkoztattak ezek a dolgok, amióta kosárlabdázom. Ez egy hatalmas elismerés felém, biztos, hogy erre felfigyeltek az európai menedzserek és a sportágban dolgozók is, de sokkal jobban örültem volna annak, ha a vébére kijutunk. Utólag most már azt mondom, teljesen reális lett volna. Nagyon közel voltunk Kínához.

“A válogatottról soha nem fogok lemondani” (fotó: MKOSZ/Rébay Viktor)

– Meddig lehet ezt ilyen komoly szinten csinálni? Szeptemberben huszonkilenc éves lesz – nem mintha öreg lenne. Meddig láthatjuk még válogatott mezben?

– A válogatottról soha nem fogok lemondani, jövök, amíg számítanak rám. Én eddig is mindig örömmel mentem.

Nyilván ilyenkor mindig kell egy kis idő, hogy kipihenjem magam, de az edzőink, az orvosaink, a masszőreink, a szakmai stáb mindenben segít, mindig azon vannak, hogy megkapjam a megfelelő pihenőt, hogy tudjak regenerálódni a szezon végéig. Biztos, hogy meg fogjuk tudni oldani, hogy a bajnokság legfontosabb részére újra a legjobb állapotban legyek.

Vojvoda György, Vojvoda Dávid, Vojvoda Áron?

– Az elmúlt fél-egy évben elég sok minden megváltozott az életében. Most már családos emberként járja az országot és Európát. Könnyen elengedi ilyenkor a felesége? Egyáltalán, mennyire veszi ki a részét a gyereknevelésből?

– Szerintem abszolút nem lehet rám panasz, de erről talán a feleségemet kellene megkérdezni. Próbálok otthon mindenben segíteni, de azért egy sportolónak kell pihenni is. Nyilván, ha éjjel-nappal én kelnék fel a gyerekhez, akkor biztosan nem tudnék úgy teljesíteni a pályán, ahogy teljesítek. Maximális tisztelet jár a feleségemnek, mert tényleg nagyon sok mindent elvégez helyettem. A legfontosabb talán az, hogy az éjszakai alvásnál mindent elrendez, akkor egyáltalán nem kell nekem tevékenykednem. Persze azért ez nem úgy működik, hogy ő megszülte a fiúnkat, és akkor rá marad minden, egy apának is be kell segítenie.

Olyan alap dolgokat én is szívesen megcsinálok, mint a pelenkázás, etetés, illetve, ha kell, akkor otthon maradok a gyerekkel, hogy a párom el tudjon menni egy-két helyre elintézni a dolgait.

Dóra maximálisan odafigyel arra, hogy otthon ki tudjam pihenni magam. Amíg volt ez a szerda-szombat ritmus, addig minden második héten elutaztam, nyilván nem örült neki, de tudja, hogy egy sportolóhoz ment hozzá, és hogy ez mivel jár, úgyhogy ebből soha nem volt gond. Ilyenkor azért általában valami segítséget mindig kapott. Ez az egész egyébként fantasztikus érzés, még ha sokszor fáradtsággal is jár. Nincs is ennél csodálatosabb. Most már remélem, hogy a gyerkőc is újra kijön a meccseinkre, mert az influenzajárvány miatt nem akartuk, hogy elkapjon valamilyen betegséget. Bízom benne, hogy szombaton az Alba ellen már újra ott lesz a lelátón, és szurkol nekem. A válogatottnál ott volt, a Magyar Kupán ott volt, ahova csak tudom, mindenhova elviszem őket.

– Akkor folytatódik a hagyomány, és a nagypapa, apuka után Áronból is kiváló kosárlabdázó lesz?

– Nyilván még nem fogja fel, hogy mi is az a kosárlabda, de én nem is fogom a későbbiek során sem ráerőltetni csak azért, mert én azt űztem. Amíg pici lesz, szerintem minden sportágat ki fog próbálni, aztán majd eldönti, hogy melyik tetszik neki. Persze nekem legbelül nagyon jól esne, ha ő is kosaras lenne, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, de majd az idő eldönti.

Vojvoda Áron lesz a következő? (fotó: Facebook)

A nagyon nagy hiányérzet…

– Térjünk vissza a Szolnokra. A Magyar Kupa-arany már a zsebben, a bajnokságot magabiztosan vezetik, egyedül a nemzetközi kupával kapcsolatban lehet egy kis hiányérzet, keserűbb szájíz…

– Nagyon felemás szájízzel tekintek vissza az idei nemzetközi szereplésünkre. Ez volt a második év, hogy megint nem sikerült továbbjutnunk a második csoportkörből. Ez nekem nagyon nagy hiányérzet, hogy a Szolnokkal megint nem sikerült a nemzetközi porondon valami nagyot alkotnunk.

Ha esetleg a legjobb nyolcig eljutottunk volna, azt mondom, hogy az már egy nagy dolog lett volna. Erre most az Albának reális esélye van, drukkolunk is, hogy egy magyar csapat azért ott legyen a legjobb nyolc között. Az első csoportkör után, amikor 5-1-gyel elsőként zártunk, szerintem az egyik legerősebb négyesbe kerültünk a Pinar Karsiyakával, a Würzburggal és a Pristinával. Ez egy igazi halálcsoport volt. A sérüléseink miatt a törökök és a németek jóval erősebb csapatot alkottak, mint mi, ilyen szempontból nem meglepetés, hogy nem tudtunk továbbjutni. Kíváncsian várom a FIBA Europe Cup legvégét, szerintem ez a két gárda ott lesz a négy között. Ezzel együtt sajnálom, hogy megint nem mi vagyunk ott, de remélem, hogy előbb-utóbb azért a Szolnok is eljut odáig.

– És mi történt Debrecenben?

– Igazából egy jó DEAC-cal találkoztunk, nekünk pedig ez volt két hét után az első mérkőzésünk, egy ilyen emocionális kupahétvége után azért kicsit nehezebb visszazökkenni a normál kerékvágásba. A Debrecen jó formában volt, ezt a Magyar Kupán is bizonyította. Az első félidőben jól játszottunk, tizenkét ponttal vezettünk a szünetben. Előzetesen fel is hívták a figyelmünket arra, hogy a DEAC harmadik negyede mindig nagyon erős, és tényleg nagyon kemény védekezéssel jöttek ki a második félidőre az öltözőből. Megleptek minket a harmadik etapban, teljesen szétesett a játékunk, ők viszont betaláltak kintről-bentről, nagyon jó százalékkal dobtak. Tizenkilenccel megnyerték azt a játékrészt, átvették a vezetést, onnantól pedig már csak futottunk az eredmény után. A végén még volt sanszunk, de azon a mérkőzésen teljesen megérdemelten nyert a Debrecen. Hazai pályán jól játszanak, bárkire veszélyesek, eddig csak a Jászberény tudott nyerni náluk egyedül. Hozzánk érkezett egy új játékos, akit még be kell építeni a csapatba, úgyhogy bőven van feladatunk a bajnokság végéig.

Izgalmas bajnoki hajrára számít (fotó: MKOSZ/Rébay Viktor)

– Milyen játékost, milyen embert ismert meg Nikola Malesevics személyében?

– Abszolút pozitív szemléletű, igazi szerb mentalitású játékos. Nagyon nagy játékintelligenciával rendelkezik. Az elmúlt egy-két hónapban nem tudott játszani sérülés miatt, de amit én az eddigi néhány edzésen, illetve a debreceni bajnokin láttam, az alapján egy okos játékosról van szó. Remekül kettő-kettőzik, jól átlátja a pályán a dolgokat. Ha formába lendül, illetve visszanyeri a fizikai erejét, akkor biztos, hogy egy meghatározó játékosa lesz a csapatunknak. Nagyon remélem, hogy ez minél hamarabb megtörténik, és akkor egy újabb jó játékossal bővült a szolnoki csapat.

– Szombaton a feltörekvő Albát fogadják a Tiszaligetben. A két csapat párharca mindig komoly rangadónak számít. Mit vár a hétvégi derbitől?

– Azért ez már egy teljesen másik Alba, mint ami néhány hónappal ezelőtt volt. Edzőt és játékosokat is cseréltek, egy kicsit megváltozott a játékstílusuk is, most már nem azt a nagyon rohanós Albát láthatjuk a pályán. A spanyol edző kezdi a saját arculata szerint formálni őket, szép lassan már jönnek is az eredmények. Jelenleg idehaza még a 9-10. helyen állnak a tabellán, de

száz százalékig biztos vagyok benne, hogy az Albával számolni kell a bajnokságban. Ott lesznek a rájátszásban, és minden csapatnak kellemetlen ellenfelei lesznek.

Együtt néztük meg a tegnapi, bonni mérkőzésüket, azt szerintem ők bukták el, mert az utolsó negyed előtt még tizenöt ponttal vezettek. Megmondom őszintén, én meg is lepődtem, hogy milyen elképesztően magabiztosan játszottak egy német középcsapat ellen. Teljesen reális esélyük volt a győzelemre, sőt a visszavágón szerintem meg is tudják verni őket, és be tudnak jutni a legjobb nyolc közé. Biztos, hogy úgy fognak jönni Szolnokra, hogy megmutassák, ez az eredmény nem a véletlen műve volt. A drukkerek pedig nagyon készülnek, ez mindig egy kiemelt mérkőzés Szolnokon szurkolóknak, játékosoknak, mindenkinek. Ráadásul nekünk ez lesz az első hazai fellépésünk a kupagyőzelem után, úgyhogy biztos, hogy fergeteges hangulat és telt ház lesz, minden adott egy jó rangadóhoz.

„Jó lenne úgy befejezni a szezont, hogy megelőzzem Báder Marcit az aranyak számában” (fotó: MKOSZ/Rébay Viktor)

– A kupagyőzelem után meglesz a bajnoki cím is Szolnokon?
– Mindenkinek ez a célja. A három játékosunk kiesése nagyban befolyásolhatja a végjátékot. Milosevics már nem fog visszatérni ebben a szezonban, Kovács és Airington játékára viszont én reális esélyt látok. Márpedig ha ők visszatérnek, és az új játékosunk be tud épülni, akkor szerintem van esélyünk a címvédésre. Biztos, hogy nagyon nehéz lesz a bajnokság vége, szerintem van három-négy csapat, aki be fog jelentkezni a bajnoki címért.

Jön a légiós-karrier?

– Mi motiválja még Magyarországon? Hiszen mindent megnyert már csapat és egyéni szinten is…

– Jó lenne úgy befejezni a szezont, hogy megelőzzem Báder Marcit az aranyak számában. Volt egy vacsora, ahol már elmondtam viccesen, hogy nekem két célom van: címet védeni, és Báder Marcit utolérni, illetve lehagyni az aranyakban.

Ezért mindent meg fogunk tenni. De viccet félretéve, én nagyon remélem, hogy sikerül duplázni idén is. Nem lesz könnyű, meccsről meccsre fogunk haladni, biztos, hogy még egy parádés bajnoki hajrá elé nézünk, amit a szurkolók is élvezni fognak.

– A végére hagytam a legizgalmasabb kérdést. Mindenki találgat, mindenkit az érdekel, mi lesz Vojvoda Dáviddal a nyáron? Lejár a szerződése Szolnokon, megpróbálja a külföldi karriert?

– Erről még nem nagyon szeretnék beszélni, mert még én sem tudom, hogy mi lesz velem. Az elmúlt öt-hat évben ez velem kapcsolatban mindig felmerült. Most lejár a szerződésem, röviden, tömören annyit mondanék, hogy minden lehetséges, minden benne van a pakliban. Majd meglátjuk, hogy lesz-e olyan ajánlat, amiért érdemes elmennem. Ezzel azonban most nem akarok foglalkozni, majd a szezon végén visszatérhetünk erre a kérdésre.

Címlapfotó: MKOSZ/Rébay Viktor