Connect with us
Hirdetés

A palánkon túl

Azért nem volt kezdő a Körmend ellen, mert síelés közben átment a léc a saját ujján

A PVSK-legenda Ottó Csaba félévi prémiuma ugrott, sőt félő volt, hogy amputálni is kell.



:

:

HIRDETÉS

Az idén száz éves Pécsi VSK korábbi kiválósága, Ottó Csaba is ünnepel ezen az héten. A klub hivatalos honlapja hatvanadik születésnapja alkalmából készített beszélgetést a helyi legendával.

– A születésnapomat elsősorban pihenéssel szeretném tölteni, most ugyanis egy kicsit meg fogunk fáradni a haverokkal. De nem kell azért aggódni, nagy baj nem lesz – mondta széles mosoly kíséretében Ottó Csaba, aki aztán azt is elmondta a portálnak, hogyan is látja szeretett sportágát.

– Nekem meglehetősen sajátos nézőpontom van. Az tény, hogy manapság rengeteg pénz áramlik a sportágba, azonban azt gondolom, még így sem elég ahhoz, hogy felzárkózzunk a nemzetközi élmezőnyhöz.

Az ok szerintem abban keresendő, hogy nagyon kevés fiatal magyar tehetség kap esélyt a bizonyításra. A mi időnkben, amikor ott volt a csapatban egy Zoran Majranovics, ő volt „A” légiós. Mi, a többiek pedig egy korosztály, mind-mind fiatal, saját nevelésű játékos. Manapság van egy csapatban 4-5, néha 6 légiós is. Ha beválik, beválik, ha nem, akkor nem. Nekem nem tetszik ez az irány. Ezért is szimpatikus Csirke Feri munkája, aki azért a lehetőségekhez képest igyekszik játszatni a magyarokat is.

Ottó Csaba (8-as mezben) – fotó: pvsk-panthers.hu

Már nem játszik, megmaradt neki a síelés. Az egy régi szerelem, volt, hogy még meccsről is lemaradt miatta játékos korában.

– Anno kezdő lettem volna egy Körmend elleni derbin, de előtte síelés közben átment a lécem a saját ujjamon, félő volt, hogy amputálni is kell. Nem tudtam játszani, ugrott is félévnyi prémiumom – mesélte, most már nevetve a régi történetet.

– Már az öregfiúkban sem játszom jó ideje. A térdem sem a régi már, és az igazat megvallva a játékvezetőket is nehezebben toleráltam már. Úgy voltam vele, hogy ha egy „öregember” veszi a fáradtságot, és levetkőzik, akkor hagyják már játszani. Szóval maradt a szurkolás. De az is csak mindent beleadva. Van is olyan barátom, aki már nem szeret velem meccsre járni, mert bizony még a nézőtéren ülve is kizártam olykor a palánk alól. Könyökkel. De, ezt én felvállalom. Én drukkolok! Játékosként is ilyen voltam. Volt egy Dombóvár elleni meccsünk, ahol már vagy harminc ponttal vezettünk. Az ellenfél egyetlen másodpercig nem vezetett a meccsen. Kivéve a legvégét, mert időn túli kosárral megnyerte a meccset, Na, én utána egy évig azzal a vereséggel álmodtam.
De azért akadtak szép emlékek is. Nem is egy.

– Az ellenpélda a főiskolás és egyetemi bajnokságon szerzett aranyérmünk – mesélte Ottó Csaba. – Az egy örök emlék, 6-7 válogatott játékos játszott az ellenfélnél, mégis nyertünk. A legszebb emlékem egy felkészülési tornához fűződik.

Akkoriban igazolt Drazsen Petrovics a Cibonába. Mi Zágrábban játszottunk egy tornán, ahol a hazaiak második csapatával játszottunk, de úgy, hogy náluk hatan játszottak vissza az első csapatból. És nyertünk 32 ponttal. Ma belegondolva is hihetetlen.

Persze jellemző, hogy ezekről a szép emlékekről nem álmodtam utána. De az biztos, hogy a mai napig nagyon jó visszagondolni rá. Az egy olyan meccs volt, ami valószínűleg egyetlen egyszer adatik meg egy ember életében.

2 hozzászólás

2
Szólj hozzá!

Kérlek regisztrálj / jelentkezz be a hozzászóláshoz
2 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
2 Comment authors
LuffanatMásikVégétFújdMeg Recent comment authors
Luffanat
Olvasó

Micsoda csapat volt ez a PVSK…! Mindenki tudott hárompontost dobni, mikor azt bevezették, be sem mentek a vonalon belülre. Volt alkalmam egyszer még ifistaként ellenük játszani a Füszért kupán. Reggel nyolckor a menetrend miatt. Ezek a bárból jöttek talán egyenesen, alig tudták nyitva tartani a szemüket. Gondoltuk, hogy majd megszorongatjuk őket, de úgy mentek át rajtunk, mintha ott sem lettünk volna. Talán harminccal kaphattunk ki… Érdemes lenne azért a teljes csapatot felsorolni, nagy játékosok voltak ott. Én nem merem, mert már nem emlékszem mindenki nevére pontosan.

MásikVégétFújdMeg
Olvasó

A Csirke Feri-féle jó példát kár volt felemlegetni, most azóta mindenki a bb1-en ezen RÖHÖG.

HIRDETÉS


Hirdetés
Hirdetés

Legfrissebb

Hirdetés

Hírek

Hirdetés

Facebook