“A magyar utánpótlásnak mindenben fejlődnie kell” – Kerekasztal-beszélgetés Sopronban az utánpótlás-nevelésről

A Soproni Nemzetközi Utánpótlás Torna keretében szeptember 12-én pénteken pódiumbeszélgetést tartottak a Hotel Sopron konferenciatermében, amelyen a rendezvény témája a tehetséges játékosok kiválasztása és fejlesztése az utánpótlásban, valamint az utánpótlás-játékosok felnőtt csapatokba való beépítésének problémái nemzetközi összehasonlításban volt. A beszélgetés moderátora Tőrös Balázs (Bazska), míg beszélgetőpartnerei Báder Márton – az MKOSZ elnöke, Harald Stein – a Vasas Kosárlabda Akadémia felső korosztályainak szakmai irányításáért felelős vezetője -, Gapser Potocnik – a Sopron KC vezetőedzője -, Prato Patricio – Stella Azzura -, Michael Rachovitsas – Panathinaikos -, Vladimir Bogojevic – Alba Berlin – voltak.

Farkas Ciprián – Sopron polgármesterének – köszöntése után Tőrös Balázs bemutatta a résztvevőket, majd rá is tért az első kérdésre, mely arról szólt, hogy a szakemberek, illetve a csapatok milyen módszerrel találják meg a tehetségeket.

Tehetségek felfedezése és a klubok működése

Bogojevic elmondta, hogy az Alba Berlin 150 iskolával van kapcsolatban edzői révén, így keresik a 4 milliós városban a tehetségeket. A csapat tervezete szerint így a gyerekek 14 éves korukig a saját környezetükben találkoznak a kosárlabdával, onnan felfele pedig az Alba gondozza a tehetségeket. Minden sportágban segítik a fiatalokat, de természetesen ahogy ő fogalmazott, abból a szempontból “önzőek”, hogy igyekszenek minél több gyermeket a kosárlabda felé terelni.

Rachovitsas vette át ezután a szót, elmondta, hogy Görögországban nemzeti sportág a kosárlabda, mindenhol látják a gyermekek a kosárlabdát és rengeteg lehetőségük van játszani, akár kültéren is. Korai korban nem a tehetségeket keresik, az a céljuk, hogy minél többen megszeressék a sportágat, 12 éves kortól integrálják a játékosokat a programjukba és onnan fejlesztik őket. Kiemelte, hogy probléma a kevés – heti egy-két – testnevelés óra az iskolákban.

Patricio elmondta, hogy örülne, ha hatásuk lehetne az olasz iskolákra, de ez ott máshogy működik, ő is kiemelte, hogy 12 éves korig a játék az élvezetről szól. Ők a Stella Azzuránál rengeteg külföldi fiatallal foglalkoznak, akik a világ minden tájáról érkezik hozzájuk. Saját iskolájuk és termeik vannak, valamint szívesen vesznek rész nemzetközi tornákon, amilyen a soproni is. Igyekeznek a külföldi játékosaik által ötvözni a kosárlabda-kultúrákat.

Potocnik Szlovéniáról beszélt, elmondta, hogy ez egy kis ország fele annyian élnek ott, mint Berlinben. Sok sportág népszerű, a merítés nem nagy, így nagy kihívást jelent a kosárlabda felé terelni a fiatalokat. Mindenki számít, a csapatok és a szövetség keményen dolgozik azon, hogy sikeresek legyenek. Többnyire a klubok az iskolákkal együttműködve folytatják a munkát, igyekeznek megszólítani a gyerekeket és megmutatni a sportot.

Stein megosztotta, hogy a Vasas környezetében keresi a tehetségeket, de vannak tehetségek akik már a programot ismerve csatlakoznak a csapathoz. Próbálják kihozni a maximumot a rendelkezésre álló forrásaikból, mindenben a maximumra törekednek, hogy a gyerekek megkapják azokat a dolgokat, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy sikeresek legyenek.

Báder Márton a magyar utánpótlás-keresésről a következőképp nyilatkozott:

Mik a legfontosabb tulajdonságai, a jó nevelőedzőknek?

Bogojevic fontosnak tartotta leszögezni, hogy manapság nehéz a gyerekeket rávenni arra, hogy mozogjanak, korábban az nem volt így. Először sportembernek tanítják a tehetségeiket, igyekeznek az elején nem kosárlabda-specifikusan nevelni őket. 14 éves kor után, fejleszteni kell a szokásokat, Németországban hosszú munkanapjaik vannak a játékosoknak, 6:30-tól kezdődik, iskolától edzésig. 16 éves kortól kezdik a taktikai elemeket, addig inkább az egyéni képességek fejlesztésén van a hangsúly. Szerencsésnek vallja magukat, hogy nagy a merítési lehetőség Németországban ebben a sportágban.

A motiváció, a szocializáció és a mozgás fontossága visszatérő motívum volt a beszélgetőpartnerek között, mindenki képes dobni vagy leütni a labdáz, de egy kosárlabdázó sokkal több ennél. A játékosok gondolkodására hatással lenni nagyon fontos feladat, nem csak a pályán, de azon kívül is. Patricio külön kiemelte, hogy milyen hálás, hogy az ő karrierje idején nem volt social média, mert ez nagy faktor a játékosok életében. Náluk különösen fontos, hogy a fiatalok ne egész nap a telefonjukon lógjanak, mert annyi különböző nemzetiségű tagja van a programnak, hogy a szocializálódás elengedhetetlen a sikerességhez. Nem csak fejlesztenek, de nevelnek is.

Tőrös erre rákötve megkérdezte, hogy az úgynevezett “tough love” (szigorúság, esetenként kiabálás) működik-e még az új generációval, mire Potocnik önkritikusan azt válaszolta, hogy nem gondolja, hogy ő erre a megfelelő ember, mert régóta már csak felnőttekkel foglalkozik. Nagyon fontosnak tartja, hogy megfelelően válasszák meg a klubok az edzőket, mert meg kell szerettetni a játékot a fiatalokkal. Ha ez sikerül, akkor lehet keményebben edzősködni és megtanítani a játékosokat a határaik feszegetésére, hogy akkor is keményen dolgozzanak, amikor fáj valami vagy amikor fáradtak.

Stein kérdése már arra vonatkozott, hogy minek köszönhető, hogy a Vasasnál sokan vannak külföldi szakemberek, mire azt válaszolta, hogy nagy tapasztalattal rendelkező remek emberek, akik a klubnál vannak, ahogy a magyar edzők is, akik elhivatottak és tanulnak egymástól. A tehetség nagyon fontos, de a szenvedély nélkül kevés.

Báder Mártont arról kérdezte Bazska, hogy a szövetség milyen útmutatással van a szakemberek felé:

“Azt gondolom, hogy fontos, hogy jelen legyen a klubnál külföldről érkező tudás, amit a magyar szakemberek tudnak mixelni az övéikkel. Ha a szenvedély nincs meg valakiben, akkor a képzések mit sem érnek. Minden edzőnek vannak elképzelései és a maga tanulási folyamata, külföldi látogatásai, hiszen a kiváló edzők Európa-szerte szívesen osztják meg tapasztalataikat fiatalabb kollégájukkal. Edzéseken, ebédeken tanulhatnak, mindenkinek szüksége van motiváltságra, a szakma minden területén. A világ változik, ahogy tehetséges játékosokat, úgy tehetséges edzőket is nehéz találni, mert nem egyszerű út ez, de akiben megvan a motor, annak tudunk segíteni.”

A kerekasztalnál egyetértés volt azzal kapcsolatban, hogy a szülők nem problémák, de olyan feladat velük foglalkozni, ami komplikált és okoz nehézségeket, részesei a toborzási és a nevelési fázisnak is, ez sokat változott az évek alatt.

Edzések és mérkőzések száma

A Vasasnál heti egy vagy két mérkőzést játszanak a játékosok, 11 hónapon keresztül edzenek egy évben, júliusban van szünet, de ezalatt is kapnak elvégzendő feladatokat a játékosok, annak érdekében, hogy hozzászokjanak ahhoz, hogy nem állhatnak le teljesen. A edzések száma értelemszerűen korosztály és menetrend függő, általában öt csapat- és két-három egyéni szerepel a programban. Céljuk az, hogy a csapataik minél több minőségi mérkőzéseken vegyenek részt, nem a győzelmek száma a legfontosabb, hanem a folyamatos fejlődés.

Potocnik is beszélt a csapatok szintjéből adódó differenciákról, a magasabban jegyzett együttesek négyszer edzenek délelőtt, ötször délután, ez a klubon múlik. A játékosok hétvégente három mérkőzést játszhatnak ha több korosztályban érdekeltek, de a szövetség egy évben 65 összecsapásra limitálta a fiatalok maximális terhelését.

Az olaszok mivel az iskolán belül edzenek, többször vesznek részt foglalkozáson, igaz mivel sok esetben játékosok csak egy bőrönddel érkeznek Rómába, nagyon elhivatottak, néha már nekik kell visszafogni őket. Figyelnek, hogy ne terheljenek túl senkit, de sok tornán vesznek részt.

A görögök csak délutánonként edzenek, általában két órát, plusz valamennyi fizikális felkészüléssel, van egy meccsük és egy szabadnapjuk. 50-55 mérkőzésen szerepelnek összesen, 11 hónapig edzenek. Az Alba 10-12 alkalommal, 45-55 mérkőzéssel.

Báder Márton a magyar rendszerről:

Az 55-60 mérkőzést soknak tartom, mert nem mindegy, milyen ellenfelek ellen lép pályára egy csapat. ha túl nagyok a különbségek, akkor lehet hogy a 60-ból 30 felesleges, ebben az esetben az edzés sokkal hasznosabb. Mindig érdekes kérdés, hogy mennyi az ideális mennyiség, mert nyáron a kulcsjátékosok a nemzeti csapatban is szerepelnek, láttam már rossz példát arra, hogy játékosokat túlterheltek. A mi felelősségünk, hogy a játékosokat megóvjuk, nálunk kevesebb találkozó van, emellett a klubok és az edzők felelőssége, hogy a fennmaradó időben minőségi munkát végezzenek.

Tehetségek és játékosok kezelése

A beszélgetőpartnerek eztán kitértek a különleges tehetségekkel való foglalkozásra, az Alba Berlinnél az egyéni képzések mellett sportpszichológus és dietetikus segíti a fejlődést, ahol igyekeznek nagyobb hangsúlyt fektetni azon képességek fejlesztésére, mely az egyénnek a legfontosabb lehet a felnőtt szintre való belépéshez. Beszéltek arról is, hogy a csapaton belüli kémiára milyen hatással vannak ezek a kosarasok és miképp lehet kezelni ezeket a szituációkat. Potocnik kiemelte, hogy a csapat hierarchiája természetesen alakul ki, de az edző feladata, hogy egységgé gyúrja a csapatot és a kiemelkedő játékost a földön tartani. Stein hozzátette, hogy a vezetőnek őszintének kell lennie, számára fontos, hogy a játékosok tudják, hogy az edző döntései nem személyesek, amit nem kell feltétlenül elfogadnia, emberként egyenlőek, de játékosokként nem. A lehetőség mindenkinek adott, edzéseken és mérkőzéseken kell bebizonyítani, hogy hibás volt a döntés, amit az edző meghozott.

Báder Márton: A tervezés nagyon fontos, az edzők kiszúrják a tehetségeket, tudatosan kell építeni egy játékos fejlesztését. A mi programunk a nemzeti válogatott, de 10 hónapot a csapattal tölt a játékos. Amikor találunk ilyet, nem szabad csak azért erőltetni egy játékost magas poszton, mert fiatal korában akceleráltabb, mint a többiek. Fontos, hogy ilyen esetben a klub és a szövetség együtt dolgozzon, megtervezzék erő- és állóképességi edzéseket, a megfelelő mennyiségű pihentetést, illetve, hogy mikor melyik korosztályban játszanak. Óvatosnak, figyelmesnek és tudatosnak kell lennünk a jövőjükkel kapcsolatban. Nyilván vannak dolgok, amiket nem lehet kontrollálni, mindig vannak eltűnt tehetségek, de mindent meg kell tennünk, hogy ezeket a helyzeteket elkerüljük.

Az NIL (name, image, and likeness – ez kifejezés leginkább az amerikai egyetemi sportban vált ismertté, ahol a sportolók a saját nevük, arcképük és megjelenésük felhasználásával jövedelmet szerezhetnek.) által nyújtott új lehetőségekkel folytatódott a diskurzus, ahol a beszélgetés folyamán először megosztottá vált a társaság, míg az Alba és Róma képviselője remek lehetőségként beszélt erről, addig Gasper Potocnik kritikusan, szerinte ugyanis Szlovéniában több a rossz, mint a jó példa, tudna sorolni kosarasokat, akik gyengébb játékosként tértek haza az USA-ból.

A felnőtt csapatokba való megérkezés

Bogojevic elmondta, hogy szerencsésnek érzi magát, mert az Alba Berlin egy olyan csapat, mely bár Euroligás, de saját vízióját nem adta fel. A jelenlegi felnőtt keretben négy sajátnevelésű játékos szerepel, amire nagyon büszkék. Talán emiatt végeztek tavaly az utolsó helyen az EL-ben, de mint utánpótlás-edző, ő ezért dolgozik. Nagy a különbség a szintlépés között, amit nagyban befolyásol, hogy a csapatnak milyen céljai vannak, hisz abban, hogy a tehetség utat tör magának, ők emellett türelmesebbek, mint máshol.

Rachovitsas szerint az ember 18 évesen azt gondolja, hogy övé a világ, de ez csak tapasztalattal változik meg. Valóban nagy a különbség, hiszen egyik évben még saját korosztályában versenyez a fiatal, majd rutinos 30-32 éves profik ellen, de be kell őket dobni a vízbe, hogy kiderüljön ki tud úszni.

Patricio csatlakozott az előttük szólókhoz, itt az út vége, ahol az Akadémia munkája véget ér. A legfontosabb, hogy a játékosok fejlődjenek, néha a klubok túlságosan az eredmény tolják a fókuszba, de meg kell találni az egyensúlyt.

Potocnik úgy fogalmazott, hogy a megfelelő idő kiválasztása nagyon fontos, terv nélkül nem lehet ezt csinálni, kivételes tehetségek esetét leszámítva. A két szint, ahogy azt elmondták előttem nagyon más, Szlovéniában igyekszünk másodosztályú csapatokkal együttműködni, ahol van lehetőségük van pályára lépni a fiataloknak a felnőttek között. Amikor Ljubljanában dolgoztam én megkaptam egy ilyen csapatot, miközben az utánpótlás csapatot is vezettem. Megnyertük a másodosztályt néhány rutinos játékossal kiegészítve, ma már van olyan aki az NBA-ben játszik. Próbálunk egy hidat építeni, ami tartalmazza az utánpótlás csapatot, a második vonalas felnőtt együttest és az első csapatot, amire német példával Stein is rácsatlakozott, egy három éves tervvel, amikor német csapata fiatalok nevelésével ért el eredményeket, majd mikor ezek a játékosok nyilvánvalóan nem maradtak, folytatták a modellt.

Báder Mártont arról kérdezte Bazska, hogy a szövetség milyen módszerekkel ösztönzi a csapatokat a magyar játékosok  bevetésére.

“Az elmúlt időszakban sok vitát vetett fel a légiósok száma, valamint a fiatalszabályok, ami a női bajnokságban megmaradt. A női szakágunk nagyon sikeres, az eredmények remekek, vannak problémák azért az utánpótlásban, amiket nem akarunk elrejteni, de az eredmények nagyszerűek. A válogatott játékosaink a lehető legjobb korban vannak, a csapat nagy része még 4-5 évig kerettag lehet. Bejutottunk a vb-selejtezőre és az Eb-n is jól szerepeltünk. A férfiaknál öt légiósunk volt és egy U23-as magyar az első félidőben, ez változott most négy légiósra. A szabályváltoztatást a válogatott ihlette, szeretnénk ha a magyar játékosok fejlődnének. Tudom, hogy nem mindenki ért ezzel egyet, nincs ezzel baj, de esélyt kell adnunk a magyaroknak. Ezeken kívül a vezetők saját preferenciájuk szerint alakíthatják a kereteket. Azt gondolom 2-3 csapat megy egy szezonban a bajnoki címért, 3-4, amelyik a kiesés ellen küzd, de a többi csapat azt gondolom tud kísérletezni, tudom, hogy ez kívülről egyszerűbb, de én is vezettem magyar csapatot, ahol egy légióssal kezdtük a szezont, hárommal fejeztük be és bennmaradtunk, szóval lehetséges, persze nem lesz mindig így. Fontos, hogy legyenek előre vezető viták, mi most ezt az utat választottuk és hiszünk benne. A válogatottnál van 2-3 kulcsjátékos, akinek ez lesz az utolsó Eb-selejtezője, viszont utána fiatalítanunk kell, ami nem könnyű, együtt kell dolgoznunk a klubokkal”

Ezután Bazska személyre szabott kérdésekkel készült, a két legfontosabb magyar szempontból Gasper Potocniknak és Báder Mártonnak hangzott el.

Mik azoknak a magyar fiatal játékosok legnagyobb gyengéi vagy legnagyobb hiányosságai, akik az első osztályba akarnak betörni?

G.P.: Kemény kérdés, mindenből egy kicsi hiányzik, de legfőképp szerintem az utánpótlásképzésnek kell fejlődnie. Fizikálisan, mentálisan, játéktudásban magasabb szintet kell elérni ahhoz, hogy többen legyenek erre képesek. Vannak jó példák, az én csapatomban is több akik megállják a helyüket, de az a cél, hogy sok ilyen legyen. Az ilyen tornák mint ez a soproni ezért is fontos, a játékosok már korán találkoznak nemzetközi mérkőzéseken kortársaikkal. Sok munka vár még az én játékosaimra is, de van lehetőségük. Hogy mi a legnagyobb gond, azt nem tudom, de ha magasabb szintet akarunk elérni, akkor a hiányosságokon javítani kell.

Ha szinte mindenben követjük a nemzetközi példát, akkor hol csúszik félre a dolog az utánpótlásban?

B.M.: Jó kérdés. Amit Gasper mondott, azzal teljesen egyetértek, korábban hallottuk, hogy fizikálisan vagyunk keveset, nem értek egyet. A magyar utánpótlásnak mindenben fejlődnie kell. Amikor én 20 évesen kikerültem külföldre, akkor minden gyorsabb, nehezebb és keményebb volt, nem azért, mert nagyobbak lettek volna nálam. A kosárlabda egy egyszerű játék. A kulcs, hogy milyen intenzitással és sebességgel végzed a gyakorlatokat. Voltak rossz tapasztalataim, edzőképzéseken láttam edzőket, akik abban különböztek a külföldi szakemberektől, hogy mit vártak el a játékosoktól, milyen sebességben várták el, hogyan kommunikálnak. Ezt akarjuk megtanulni, le vagyunk maradva hozzájuk képest, remek eredményeik vannak. Az ilyen tornák erre remek esélyt adnak nekünk erre.