:
:
Völgyi Péter csapata már az U 18-as Európa-bajnokságon csodát tett, és a két eddig lejátszott mérkőzés alapján úgy tűnik,az U 19-es világbajnokság sem kell szégyenkeznünk.
Az USA elleni utolsó mérkőzés előtt, az MKOSZ helyszíni riportja következik:
Egy győzelem a rettentő kellemetlen, időnként kifejezetten tiszteletlen Korea ellen, majd egy inkább bosszantó vereség a döntőre nagy esélyes Ausztráliával szemben – ez a magyar lányok mérlege Bangkokban, az U19-es világbajnokságon az első két játéknapot követően. A friss Európa-bajnoki ezüstérmes egy fárasztó repülőút után szűk egy hete érkezett Thaiföldre, meglehetősen fáradtan. Ebből az állapotból kellett kimozdítania Kiss Angelikáékat Völgyi Péternek és segítőinek, Iványi Dalmának és Tullner Krisztiánnak.
Kétszer is csúcsformába hozni egy csapatot ilyen rövid idő alatt nem kis feladat, ráadásul a magyar lányok az U19-es vébére talán a legfiatalabb kerettel érkeztek, a 18 évesek csapatában ketten, Dombai Réka és Keita Aya még a tizenhetedik évüket sem töltötték be. Ez pedig nem kis fizikai hátrány, aminek első jeleit az ausztrálok ellen a lányok is megtapasztalhatták. A torna abszolút favoritja, USA lesz a következő, immár utolsó csoportellenfél kedden (magyar idő szerint reggel 7 órakor), úgyhogy a lehető legjobbkor jött egy kis pihenő. Szabadnapot kapott ugyanis a világbajnokság 16 csapata hétfőre, s ezt ki így, ki úgy töltötte. A magyar lányok a szervezők által ajánlott történelmi sétát választották Ayuttayába, Thaiföld, vagy ahogyan régi nevén hívták, Sziám egykori fővárosába.
A magyar csapattal tartott egy Bangkokban élő magyar hölgy, Marcsi is, aki thai férje után a Thongklam vezetéknevet használja. Szóval, Marcsi amolyan pótanyaként a magyar csapat mellett van egész nap, ha kell, tolmácsol, szurkol, helyi gyümölcsöket hoz a kertjéből, pénzt vált a lányoknak, s persze idegenvezetőként minden szépet és jót megmutat ebből a különleges városból, na meg a thai kultúrából.
Thaiföld európai életfelfogással nem mindig követhető ország, ugyanakkor tele van békével, nyugalommal, hagyományokkal, illetve szabályokkal. Ilyen szabály az is, hogy Marcsi nem vezethette a csoportot egyedül Ayuttayába, ott kellett lenni egy thai állampolgárnak is. Ott is volt egy kedves, idősebb idegenvezető asszonyság, aki erős thai akcentusának köszönhetően szinte teljesen érthetetlenül beszélt angolul, ám annál lelkesebben tanította thai nyelven számolni lányainkat. Nos, maradjunk annyiban, hogy láttunk már sikeresebb nyelvtanfolyamokat is.
Ayuttaya még romjaiban is csodálatos városát az 1700-as évek közepén foglalták el és gyújtották föl a burmaiak, az egykori Sziám nagy ellenségei. Ayuttaya hihetetlen gazdagságáról legendák szólnak a mai napig, az egykoron egymilliós város valóban az akkori Ázsia egyik kiemelkedő központja volt. Hatalmas mennyiségű aranyat és drágakövet rejtettek a templomok és paloták, ezek mind Burmába kerültek, a várost pedig porig égették a hódítók. Így aztán az akkori thai király kicsit messzebb Burmától felépítette a mai Bangkok helyén az új fővárost.
Szóval Ayuttaya romjai között múlatták az időt lányaink, s monszun ide, monszun oda, ragyogó napsütés kísérte végig a csapatot. Na meg jónéhány lelkes árus, akik percről-percre csökkenő áron próbáltak túladni kézzel faragott elefántjaikon. Fantasztikus érzékkel szúrták ki, hogy ki a csapatvezető, így leginkább Fűzy András nyomában loholtak folyamatosan. A döbbenetes áresés ellenére sem sikerült őt meggyőzni, így árus barátaink feladták a harcot. A bazársoron aztán a korrekt árak, na meg a kellemes hűvös miatt jó időt eltöltött a csapat, nagy sikert aratott például a szemre gusztustalanul ragacsos tésztából készülő, vattacukorral töltött helyi palacsinta. A Marcsi által vett zöld micsoda pillanatok alatt elfogyott, de bármennyire is ízlett, annyira elborzasztó látvány nyújtottak a könyékig tésztában turkáló árusok, hogy még egyszer már senki nem vásárolt belőle. Talán jobb lett volna, ha nem látjuk ezt a kis “konyhatitkot”.
>Filmtörténeti helyszínt is találtunk Ayuttayában, itt forgatták ugyanis 1989-ben Jean-Claude Van Damme főszereplésével a Kickboxer című filmet. A 18 éves lányoknak persze ez túl sokat nem mondott, de a magyar edzőtrió egy fotó erejéig megállt ott, ahol Van Damme edzett a romok tövében. A belga színész híres rúgásához legközelebb álló mozdulatot talán Tullner Krisztiánnak sikerült produkálnia.
A szabadnap az persze nem azért szabadnap, hogy teljes egészében mindenki azt csinál, amit szeretne. A Fiba ugyanis workshopot szervezett a csapatoknak, ahol egykori kiváló játékosok mesélnek a fiataloknak a menedzserekkel való kapcsolattartásról, arról, hogy miként kell az első profi éveiket megtervezniük. A hasznos segédlet persze már egy késő délutánba nyúló programpont, akkorra fejben a magyar csapat már az USA elleni csoportmeccsre koncentrál. A felkészülés ezúttal elsősorban videózásból áll majd, mivel a hajnali edzésidőpontot a déli kezdés miatt is lemondta a szakmai stáb.
>Ha nem robbantanak papírformát Dombai Rékáék, akkor a nyolc közé jutásért a Japán – Kolumbia meccs győztesével csapunk majd össze szerdán, de annyira még kár előre szaladni, hiszen a világ legjobbjával játszani mindig nagy élmény és óriási kihívás. Márpedig ez a csapat éppen ezeket szereti igazán!
Szólj hozzá!