A kétezres évek sikercsapata: a Szolnoki Olaj

Szombaton megkezdődnek az elődöntők a férfi élvonalban, a legjobb négy közé idén az Egis Körmend, a Falco-Vulcano Energia KC Szombathely, a Szolnoki Olaj KK és a Pécsi VSK-Veolia jutott. Mindannyian „söpréssel”, vagyis 3-0-val vették az akadályt az első körben. Hogy erre mikor volt példa utoljára, arról itt írtunk.

Folytatjuk múltidéző sorozatunkat, a Körmend, a Falco és a PVSK után ezúttal a Szolnok büszkeségfalát mutatjuk meg.

Lehet, hogy a Körmend többször jutott négybe, mint a Szolnok, viszont az idén hatvanéves egyesület már nyolcszoros bajnoknak mondhatja magát, ezzel toronymagasan a legsikeresebb az A-csoportos klubok közül. A piros-feketék egyértelműen uralják a kétezres éveket, bár tegyük hozzá, első bajnoki címüket még 1991-ben szerezték.

[totalpoll id=”18793″]

Az idei a tizenkilencedik alkalom a klub története során, hogy az első négy között végez. Amikor ez megtörtént, többségében vagy felért a csúcsra, vagy nem nyert semmilyen érmet (nyolc arany, két ezüst, két bronz és hat negyedik hely).

Az első arany

Méghozzá Rezák László irányításával. A piros-feketék akkor 16 győzelemmel és 6 vereséggel, a Tungsram mögött, a Körmend előtt végeztek az alapszakasz második helyén. A negyeddöntőben a Paksot kapták, és ki is söpörték (3-0). A negyeddöntőben a Körmend következett, idegenben egyszer sem sikerült nyerniük, igaz nem is volt szükségük rá (3-2), a döntőben a ZTE következett, amely az ötödik helyről jutott a fináléba, így a pályaelőny az Olajbányászé volt. 3-1-es összesítéssel történelmet írt a gárda.

Az első ezüst

Két szezonnal később, 1992/93-ban újra döntőbe jutottak, de akkor ezüst jutott (akárcsak a Magyar Kupában). A rájátszásnak a harmadik helyről vágtak neki, a Videoton SC-n és – talán némi meglepetésre – a második helyezett Körmenden is könnyedén léptek túl (mindkétszer 3-0). A döntőben, bár mindháromszor megszorongatták a Tungsram-Honvédot (79-72, 71-67 és 100-89), egyszer sem sikerült nyerniük.

Az első bronz

Újabb két évet kellett várni arra, hogy ismét felálljanak a dobogóra, 1994/1995-ben a harmadik hely jött össze. A harmadik helyről indulva a hatodik Paks várt rájuk a negyeddöntőben, négy mérkőzés kellett a négy közé jutáshoz (3-1). Az elődöntőben csak asszisztálni tudtak a ZTE-hengerhez (0-3), a „kisdöntőn” viszont mindhárom mérkőzést megnyerték a Körmend ellen (3-0).

Vége a Rezák-érának

1997/1998-ban edzőváltás történt, Goran Miljkovics első szezonjában rögtön érmet szerzett, újabb bronz került a vitrinbe. Az Albacomp egyeduralmát éljük ekkor, a Szolnok rosszul jött ki a hármas holtversenyből az alapszakasz végén, így csak az ötödik helyről, pályahátrányból kezdhette a rájátszást. Ennek ellenére is sikerült kiejteni a Paksot, hogy aztán szembetalálják magukat a nagy dolgokra készülő fehérváriakkal. 3-2 lett a vége a későbbi bajnoknak, a bronzért megint a Körmenddel kellett csatázni, a piros-feketék párharcát ezúttal 2-1-re nyerték.

1999/2000-ben – már Zorán Kméziccsel – újra összejött a döntő. A Sztojan Ivkovics, Walke Károly, Gordan Filipovics, Trepák Zoltán, Cziczás László, Szarvas Gábor és Boldizsár Ferenc által fémjelzett együttest megint az Albacomp állította meg a rájátszásban, nagy különbség, hogy ezúttal a legvégén, a döntőben. Az alapszakasz-első találkozott a másodikkal (mindössze egy győzelemnyi volt a különbség a két gárda között a tabellán), 4-2 lett a vége a Fehérvárnak. Mindkét finalista vasi csapatot söpört ki az elődöntőben, Dávid Kornélék a Körmendet, az Olaj a Falcót.

2000/2001-ben és 2001/2002-ben is négy közé jutottak a Tisza-partiak, mindkétszer negyedikek lettek. Előbb az alapszakasz hatodik-, majd a negyedik helyéről indulva kerültek össze az elődöntőben a Pakssal, a tolnaiak mindkétszer felmutatták a stop táblát.

Pór Péter lett az újabb sikerkovács

Az első bajnoki címük után tizenhat év telt el, 2006/2007-ben Pór Péter visszavezette a szolnokiakat a halhatatlanok táborába, megvan a második arany! A Kelley-Hollins hátvédpáros ellenállhatatlan volt, de a mezőny jó része nem tudott mit kezdeni a Sabaliauskas-Jurkunas litván duóval sem, és akkor ott volt még a palánk alatt Pavel Frana. Akkoriban olyan magyarok alkották a keretüket, mint Cziczás László és Molnár András, illetve a fiatal Harazin Tamás és Cseh György. Az alapszakasz-elsőség után egyszer botlottak Nyíregyházán (3-1), Pécsen már kétszer is (3-2), a sérülések miatt tartalékos Körmenden azonban könyörtelenül átmentek (3-0).

Ezt követően háromszezonnyi visszalépés következett, igaz abból kétszer is négy közé jutottak. Hiába maradt együtt a keret jó része, címvédőként, 2007/2008-ban az alapszakasz hatodik helyén végeztek. Kiejtették ugyan a harmadik Pécset (3-2), a hátrébb rangsorolt Körmenddel szemben viszont a pályaelőnyük ellenére is kiestek (2-3), és még az Albacomp elleni bronzcsata sem jött össze.

NBA-játékos, Kelley, Alekszics, Fodor, Váradi és Báder egy csapatban – érem nélkül

2009/2010-ben is negyedikek lettek. Darius Rice személyében nagynevű, NBA-t is megjárt amerikait igazoltak, de megfordult a csapatban Winsome Frazier is, akiről sérülés miatt mondtak le. Thomas Kelley, Dragan Alekszics és Ousmane Barro mellett Fodor Márton, Váradi Kornél, sőt később már Báder Márton is a csapat tagja volt. A negyedik helyről indulva az Albacompot kiejtették 3-2-re, a későbbi bajnok ZTE viszont kisöpörte őket az elődöntőben. A bronzcsatát a MJUS-Fortress Körmend nyerte, 2-1-re.

Pór Péter, az utóbbi évtized legeredményesebb magyar kosárlabdaedzője (fotó: MTI/Bugány János)

A zászlóshajó szerep

Innentől viszont már nem nagyon volt megállás. Az elmúlt nyolc évből hét döntő következett zsinórban, amiből hatot meg is nyertek. Uralták a mezőnyt, nem véletlenül illették őket a magyar kosárlabda zászlóshajója jelzővel. Még úgy is, hogy közben az edzők jöttek-mentek szép számmal. Sikert sikerre halmoztak, ABA-ligás szereplések mellett a 2011/2012-es és a 2013-14-es szezonban az elmúlt évtized legnagyobb nemzetközi sikerét is elérték, bejutva az EuroChallenge Final Fourjába. 2012/2013-ban becsúszott egy ezüstérem, a Dzunics-féle (Moore, Smith, Wood, Hollins, Jarrod Jones légiósokkal felálló) Albacomp 3-2-re megtréfálta őket a fináléban. Utána viszont újabb három arany következett, a 2016/2017-es szezon kilóg a sormintából, akkor még négybe sem jutottak, mindössze a csalódást keltő ötödik hellyel kellett beérniük.

Kendrick Perry buzzer beaterét nem feledik sem Szolnokon, sem Szombathelyen. Ki ezért, ki azért (fotó: Nyugat.hu)

Tavaly visszahelyezték magukat a trónra, éppen a ma esti ellenfél, a Falco ellen szerezték meg a Magyar Kupa mellett a bajnoki aranyérmet is. Nem akármilyen döntő volt, 3-1-re nyert Dragan Alekszics együttese, az utolsó mérkőzésen, Szombathelyen 1.8 másodperc volt hátra, amikor Kendrick Perry-hez került a labda… A többit már mindenki ismeri…

Címlapfotó: Nyugat.hu