A férfi Hepp-kupa döntője volt a csonka szezon legsimább fináléja

Bár a koronavírus miatt csonka lett a 2019/20-as évad, s bajnokokat nem hirdettek, négy trófea azért csak “elkelt”. A női és a kerekesszékes Magyar Kupa, valamint a női és a férfi Hepp-kupa. A csonka évad legsimább fináléja a férfi Hepp-kupáé volt: a Budafok 25 ponttal verte a Veszprémet. A diadal kapcsán a Budafoki KK elnökével, utánpótlás szakmai vezetőjével és első csapatának másodedzőjével, Ferencz Gáborral beszélgetett a hunbasket.hu.

(X) Fogadj a Premier League legjobb mérkőzéseire kockázatmentesen 20 000 forintig!

– Gratulálunk a Hepp-kupa megnyeréséhez! Volt némi változás a keretben, milyen célokkal indult neki a Budafok a szezonnak?

– Ami jelentős változás volt, az Tursics Krisztián távozása, valamint Kovács Soma érkezése, továbbá az, hogy a Mészáros-ikrek váltották egymást csapatunknál, Csaba elment Újpestre, Egerből pedig Bence érkezett. Szerkezetben és stílusban is változtatnunk kellett, hiszen Krisztián, aki irányítóként egyik vezére volt tavaly a csapatnak, az NKE-Csata női együttese vezetőedzői tisztének – egyébként kiváló – betöltése mellett már nem tudott volna olyan mértékben segíteni nekünk, ahogy szerettünk volna, így más stílusú irányítóval vágtunk neki a szezonnak. A legtöbbször az a Puszta Dávid szervezte a csapat játékát, akinek nem ez az eredeti posztja, de remekül bevált irányítóként, jó ritmust adott a csapatnak. A szezon előtt nem gondoltuk volna, hogy vele egyes poszton ilyen hatékonyak lehetünk, s kérdéses volt, hogy az új fiúkkal milyen “kémiájú” társaság áll össze. Az előző évad tapasztalatait leszűrve valamennyit szerettünk volna előrelépni: a bajnokságban a legjobb nyolc, a Hepp-kupában pedig a négyesdöntőbe bejutni.

– Ez utóbbi sorozat, amelynek kapcsán végülis most beszélgetünk, elég pikáns és izgalmas meccsel kezdődött…

– Így van! Azzal az NB II-es Dunaharasztival játszottunk, ahová Krisztián igazolt. Dobott is nekünk huszonnyolc pontot, öt triplával, s mellette Trepák Zoltán személyében korábbi válogatott kosarasa is van a Dunaharasztinak, Krisztián mellett a másik nyári “nagy fogásuk”, Bihari Máté pedig hosszú éveken át volt meghatározó játékos az NB I B-ben – amúgy ő is kosarazott Budafokon. Én sajnos családi okok miatt nem voltam jelen azon a találkozón. Ahogy hallottam, ellenfelünk amellett, hogy a sok, ezen a szinten nagyon tapasztalt játékosával felszabadultan, s jól játszott, nagyon fel is szívta magát. Ebből aztán egy színvonalas, végig szoros csata lett, amelyet nagy nehezen, öt ponttal megnyertünk. Megjegyzem, az egész sorozatban ez volt a legszorosabb meccsünk.

– A Józsefváros elleni találkozónál nem szerepel végeredmény…

– A két csapat bemelegített, s készült a meccsre, de a játékvezetők sajnos hivatalos orvos hiányában nem engedték lejátszani…

– Az Újpest együttesén tizenegy pontos győzelemmel jutottak túl…

– Ez is elég nehéz mérkőzés volt. Az NB II-es, NB I B zöld csoportos csapatok általában felszabadultan, veszítenivaló nélkül játszhatnak a Hepp-kupában a piros csoportosok ellen. Ezen a meccsen is így volt, ráadásul mi nem játszottunk igazán jól. Ennek ellenére végig kézben tartottuk a mérkőzést, s bár voltak hullámvölgyeink, egy pillanatra sem éreztük azt, hogy elveszíthetjük.

– Következett az a meccs, amellyel a csapat elérhette, s el is érte a célt. A végeredmény alapján ez a MEAFC elleni, a sorozatban az első – és egyetlen – hazai összecsapás tűnt a legsimábbnak, és az előzmények itt sem nélkülöztek némi pikantériát…

– Egy héttel a Hepp-kupa mérkőzés előtt, bajnokin fogadtuk a miskolciakat, és hosszabbítás után sikerült legyőzni őket. Az egy hétközi meccs volt, annak a hétnek a végén a pécsi fiatalokkal játszottunk, őket kétszeri hosszabbítás után “gyűrtük le”, tehát három “túlórával” a lábunkban vártuk a MEAFC elleni Hepp-kupa meccset. Annyi előnyünk talán volt, hogy nem utaztunk. Azért a közel harmincpontos különbség messze nem volt reális, a harmadik negyed végén csak négy ponttal “mentünk”. Az viszont minket is meglepett, hogy ilyen előzmények után milyen záró szakaszt produkáltunk, azt huszonöt ponttal nyertük.

– Ezzel a csapat bejutott a négyesdöntőbe, azaz teljesítette a célt. Közben a bajnokságban is parádézott a Budafok, s december 20-a, valamint február 7-e között egy remek, 7-1-es sorozattal feljött a harmadik helyre. Ilyen előzmények után a bajnokságban felvetődött esetleg, hogy merészebb céljai is lehetnek a társaságnak?

– Amellett, hogy igenis felvetődött, hogy jó lenne az első négy között végezni az alapszakaszban, azért tartottunk attól, hogy – ahogy a csapatok többségénél volt a szezon során – nálunk is jön egy hullámvölgy. Tény, hogy a sikerek hatására, ahogy mondani szokás, evés közben megjött az étvágy.

– Minek volt köszönhető ez a remek széria, amelynek során több bravúrosnak mondható győzelmet aratott a gárda?

– Igen, a sorozat a Veszprém elleni remek győzelemmel indult, s közben a két, már említett hosszabbításos siker mellett többek között a TF-et és a BKG-t is legyőztük, akik ellen nem feltétlenül mi számítottunk esélyeseknek. A már korábban említett “kémia” nagyon jó volt, vezetőedzőnk, Károly Máté remekül megtalálta mindenkinek a helyét a csapatban. Volt, aki hat-nyolc perceket játszva vált nyerőemberré, kulcspillanatokban jól védekezve, labdákat szerezve. Úgy láttam, nagy előnyünk volt a riválisokkal szemben, hogy a centerünket, Horváth Marcit leszámítva a meghatározó játékosainkat szinte kivétel nélkül több poszton is lehetett játszani. A már említett Puszta Dávid az összes mezőnyposzton képes volt átlag fölötti teljesítményre, volt aki kettestől négyesig játszott el bármit, egyes-kettes poszton, négyes-ötösben bevethető emberünk is volt. Máté pedig az ellenfelek szerkezetétől függően ügyesen használta ki ezt a keretünkben rejlő lehetőséget. Mindenképpen ki kell még emelnem saját nevelésű fiatal játékosunkat, az egyes és a kettes pozícióban szereplő Lados Eriket. Tizenöt éves kora óta kap fokozatosan egyre nagyobb és nagyobb szerepet a felnőtt együttesben, szerintem az egész piros csoport egyik legjobb fiatalja, s helyettese, Kiss Misi is nagyon hasznos, stabil tagja volt a társaságnak.

– E remek sorozat után következett a Hepp-kupa négyesdöntője Cegléden. A sorsolás a házigazdával, a döntő mezőnyének egyetlen zöld csoportos csapatával hozta össze a Budafokot…

– Nem mondom, hogy örültünk neki, de jó formában utaztunk le, meg akartuk nyerni a sorozatot. A Cegléd a zöld csoportban veretlen volt saját pályáján, ráadásul, ahogy már említettem, a zöld csoportos csapatok a pirosban játszók ellen felszabadultan, nyomás nélkül kosarazhattak. Egy végig kiélezett, szoros meccset játszottunk, s mint a korábbi sikereinknél is, a kritikus szituációkban jobbak, pontosabbak voltunk.

– A fináléban egy nagyon mély hullámvölgyből edzőváltás után kilábalni látszó Veszprém várt a csapatra. A végeredmény ismert: 89-64-re nyert az együttes, huszonöt pontos budafoki siker lett a vége… Jól sejtjük, hogy erre azért a szakvezetés sem számított?

– Bármennyire is mély gödörben volt a Veszprém, azért a kerete alapján a második vonal egyik top csapata. A keretükben akkortájt történtek változások, voltak távozók, érkezők. A Hepp-kupa négyesdöntőjében még az amerikai hátvédjük játszott, a lett center később érkezett hozzájuk. Nagyjából kiegyenlítetteknek éreztük az esélyeket. A bemelegítésnél a srácok szemében látva az elszántságot azt biztosra vettük, hogy alárendelt szerepet nem fogunk játszani. Abban, hogy ezt így éreztük, az is közrejátszott, hogy szurkolóink szép számmal jöttek el Ceglédre buzdítani a srácokat. Ezzel együtt azonban arra, amit a második negyed közepétől játszottak a fiúk, valóban nem számítottunk. Szinte minden klappolt: akarat, gyorsaság, pontosság. Hihetetlen, de időnként örömjátékot mutattunk be. Külön öröm volt számunkra, hogy utolsó kosarunkat – remélem, elnézi a kifejezést – veterán centerünk, “Pici”, az 1977-es születésű Tóth Szabolcs szerezte.

– A Hepp-kupa utáni időszak már nem sikerült olyan jól, három vereséggel zárta a csonka szezont a Budafok. Ha korábban szó esett arról, hogy evés közben jött meg az étvágy, akkor a Hepp-kupa megnyerésével jóllakottá vált a társaság?

– Nem hinném, hogy ez lett volna a fő ok. Volt ebben egy objektív tényező: Lados Erik megsérült egy edzésen, operálni is kellett, rá nem számíthattunk a következő meccseken, azért a hiánya nagy érvágás volt. Már említettem, hogy tartottunk tőle, hogy nálunk is jön egy hullámvölgy. Nos, ez sajnos a Hepp-kupa után ért el minket. Szerintem fejben kicsit elfáradtunk a nagy menetelésben, a hosszabbításos meccsek és a Hepp-kupa döntője után. Visszaestünk az ötödik helyre, három nehéz meccsünk maradt el az alapszakaszból, számolgattunk, dolgoztunk, s reméltük, hogy kilábalunk a gödörből. Nagy körbeverések voltak, azt gondolom, a bajnokságban is elértük volna a célt, a nyolc közé jutást.

– Összességében sikeres évadot zártak. Mi van most a fiúkkal, milyenek most a kilátások a jövőre nézve?

– A szezon beszüntetése kapcsán egy dolog miatt nagyon szomorú vagyok. U20-as csapatunk élen állt a piros csoportban, legjobb budapesti csapatként többek között a Honvéd, a MAFC és a Vasas akadémiai együttesei előtt. Kíváncsi lettem volna, mire lettünk volna képesek az országos nyolcasdöntőben a legjobb NB I-es csapatok korosztályos együttesei ellen. Leginkább a srácokat sajnálom, nagyon megdolgoztak ezért a lehetőségért, jövőre már nem lesz erre módja a társaságnak. Az évadot így lezártnak nyilvánítottuk, viszont ha már lesz rá mód, egy közös rendezvénnyel, bankettel szeretnénk közösen megünnepelni a sikert. Ami a jövőt illeti, nálunk teljesen bizonytalan, milyen anyagi lehetőségekkel tudjuk elkezdeni a következő évadot. Több verzióra is van forgatókönyvünk. Ha ennek kapcsán kívánságom lehetne, az az lenne, hogy sikerüljön egyben tartani a mostani társaság gerincét.

Fotó: hunbasket.hu