A palánkon túl
A felesége cukkolta, azóta minden büntetőt bedob
Alekszandrov a szűk rotáció ellenére sem félti a Jászberényt a sorozatterheléstől.
:
:
Hétfőn számoltunk be Nemanja Alekszandrov elképesztő szériájáról. A JP Auto-Jászberényi KSE szerb erőcsatára az eddigi tizenhét forduló során ötvenkettőből ötvenkét büntetőt értékesített.
A BB1.hu most megkereste a 210 centis légióst, hogy megtudjuk, mi a sikerének a titka.
– Őszintén? A feleségem korábban szintén kosárlabdázó volt, nem is akármilyen, 90 % fölött dobta a büntetőket. Bármikor, amikor elrontottam egy büntetőt, ő azonnal rám förmedt, és cukkolt miatta. A hangja annyira beleivódott a fejembe, hogy azóta sokkal jobban koncentrálok a vonalról, mert nem akarom többet hallani a magyarázását. Így kezdődött minden, azóta már igazából rutinból megy – válaszolta a BB1.hu-nak a 2004-ben Adria Ligát nyerő Alekszandrov.
– De ugye tudja, hogy most már elég nagy nyomás van önön, hiszen most már mindenki azt várja, mikor rontja el az első büntetőjét…
– Igen, ezt mondtam én is mindenkinek, hogy eddig nem tulajdonítottak ennek olyan nagy jelentőséget az emberek, nem volt beszédtéma, viszont, most, hogy önök is megírták, már az egész ország tudja, és ezt figyeli. Szóval, ha a következő büntetőnél megszakad a sorozatom, az az önök hibája lesz…
– A sportpályán nem lehet oka a panaszra, de hogy tetszik a civil életben Magyarország, Jászberény?
– Tetszik, nagyon tetszik. Jászberény egy kis város, össze sem hasonlítható Belgráddal, de ez nem is baj, mert a kosárszezon alatt nekem jobb is, ha egy kis városban élek, ahol sokkal jobban lehet koncentrálni. Jártam már korábban Magyarországon, de ilyen hosszú időt még nem töltöttem el önöknél. Ahogy megismertem, és beletanultam a ligába, egy csapásra minden meg is tetszett. Természetesen az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy közel vagyok az otthonomhoz. Amint van egy kis szabadidőm, beülök a kocsiba, és hazamegyek. Kevesebb, mint három óra az út. Egyébként nincs igazán hobbim, Belgrádban a feleségemmel konditerembe szoktunk járni futni, vagy CrossFit edzéseket végezni.
– Játszott már korábban Szerbiában, Szlovéniában, Olaszországban, Belgiumban, Spanyolországban, Németországban, Törökországban és Romániában is. Milyen színvonalú ezekhez képest a magyar bajnokság?
– Tavaly Romániában voltam, onnan vannak a legfrissebb élményeim, a magyar jóval erősebb. Kellemes meglepetés ért, mert ez egy jó bajnokság, ahol bárki megverhet bárkit. Sok nagyszerű játékos van, jó néhányat ismertem is már korábbról. Rakiccsal például sokat beszélgettem, mielőtt aláírtam volna Jászberénybe, hiszen ő már évek óta a magyar bajnokságban pattogtat. Vele egyébként együtt játszottam még fiatalon az utánpótlás válogatottban. A korábbi Barcelona-, AEK-, Partizan-játékos, Milan Gurovics pedig jó barátom, neki volt Nikola Lazics az edzője még a Vojvodinánál. Az ő véleményét is kikértem. Csak pozitív jelzőket mesélt Nikoláról. Nem csalódtam, igaza volt. Ő egy olyan edző, akit nem érdekel, hogy ki kicsoda, ki honnan jött, igyekszik minden játékost nyomás alatt tartani, hogy még jobb legyen. Nagyon jó motivátor. Egy olyan szakember, aki a tipikus szerb-jugoszláv iskolát tanulta. Én ismerem ezt a rendszert, és nekem bejön, talán ezért is ment könnyen az alkalmazkodás.
– Jelenleg harmadikok a tabellán. Mi a siker kulcsa Jászberényben?
– Szerintem nincs semmi titok. Minden meccshez úgy állunk hozzá, hogy meg akarjuk nyerni. Soha senki ellen nem adjuk fel, de nemcsak a meccsen, edzésen sem. Mi ugyanis utálunk veszíteni. Egytől egyig jó mentalitású játékosaink vannak, van egy nagyszerű edzőnk, igazi csapatot alkotunk. Egyelőre úgy néz ki, hogy ez működik, minden passzol, remélem, még sokáig így lesz. Sőt, szeretnénk még ennél is jobbak lenni, mert szerintem képesek vagyunk rá. Hogy ki a legjobb csapat Magyarországon? Nem tudom, de nem is akarok ilyet kijelenteni. Szeretnénk mi lenni az egyik legjobb csapat. Minden meccsünk, amit elveszítettünk, szoros volt, egyedül a pécsi nem, de ott nem volt irányítónk, mert pont akkor sérült meg Nelson, és még nem játszott Pitts, így az nem tükrözte hűen a realitást. Minden mérkőzés nagyon kemény volt, ha nyertünk, akkor is csak pár ponttal tudtunk. A legnehezebb dolgunk talán a Szolnok és a Körmend ellen volt, de a tabella is ezt mutatja.
– Az ellenlábasok azt várják, mikor durran már ki a jászberényi lufi. Elég szűkös rotációval játszanak, ami a heti egy meccsnél még belefér, de hogy bírják majd a sorozatterhelést?
– Erről még túl korai lenne beszélni, majd meglátjuk. De azzal azért legyen tisztában mindenki, hogy a keretünkből jó néhányan – Pantelics, Rakics és én is – játszottunk már pályafutásunk korábbi időszakában heti két meccset Európában. Egyrészről biztos, hogy kemény lesz majd a februárban kezdődő időszak, de tapasztalt játékosaink vannak, akik nemzetközi kupában is edződtek, szóval nem lesz újdonság számunkra a sorozatterhelés. Nem féltem a társaságot.
– Kívülről úgy tűnik, nagyon jó a játékkapcsolata centertársával, Djordje Panteliccsel. A pályán kívül is ilyen jól megértik egymást?
– Abszolút. Túlzás nélkül állíthatom, hogy minden időnket együtt töltjük, talán ez is segít minket abban, hogy olyan jól megértjük egymást a pályán. Németországban már játszottam ellene, szóval nem volt teljesen ismeretlen a számomra. Igaz közelebbről csak itt ismertük meg egymást, most már nagyon jó barátok vagyunk.
– Melyik volt a jobb? Ellene játszani, vagy vele?
– Vele. Még szép!
– Mi lehet a reális célja a Jászberénynek a magyar bajnokságban és a Magyar Kupában?
– Ezt nehéz megmondani, hiszen ehhez is egy kicsit korán vagyunk, de az biztos, hogy olyan csapatunk van, amelyből valakik mindig elő tudnak lépni főszereplővé. Akár pontok tekintetében, akár máshogy segítve a csapatot. Kiszámíthatatlanok vagyunk, mert mindig más a vezér. Az ellenfeleinknek azért is van nehéz dolguk velünk, mert nem tudják, kire készüljenek. Talán ez az igazi fegyverünk.
– A hétvégén a Pécset fogadják. Mikor rontja el az első büntetőjét?
– Ó, ez aljas volt, ilyet ne is kérdezzen! Remélem, már nem hibázok a szezon végéig. Megpróbálok maximálisan koncentrálni. Muszáj lesz, már csak a feleségem miatt is…
Nyilván relativ ez a kisváros szó mi Fehérváriak ugyan 100ezren vagyunk de nem sikerül kialakitani egy normális kemény magot Körmenden él vagy 10ezer ember és mégis milyen jó hangulat van minden meccsükön.Persze nálunk ez csak a kossára igaz az RBD ott van a top 5-ben a Magyar focitáborok között.
Kedveském, a Vide(k)oton még bajnokként is alig hagyta el a 3000-s nézőszámátlagot. (vagy lehet, el sem hagyta) Egész szezonban van annyi nézőjük, mint a német, spanyol, olasz, stb. bajnokságok csapatainak egy-egy fordulójában! Magyar “focival” ne mérgezzük már itt a levegőt, Kedveském!
Értem hogy mindenkit provokálsz meg beszólogatsz vagy talán viccelni probálsz?Modernen kifejezve inkább “diszlájkokat” kapsz papikám.Egyébként sajos az a 3ezres nézőszám nem számit rossz átlagnak ma Magyarországon…
Nem kérdeztetek rá a cuki cseresznyés tetkójára. 🙁 🙁
Állítólag nem eszik semmilyen állati eredetű ételt. Lehet ehhez van köze. De ha ennyire érdekel, miért nem kérdezed meg tőle?
Sajna őt lekésted már, mert felesége van…?
A teringettét, akkor erről lemaradtam! 🙁 Azt a rézfánfütyülőjét neki! 🙁
Nem is tudtam, hogy ilyen komoly pedigrével érkezett. Tényleg jó játékos.
És gratulálok a BB1-nek, mert ezek az új riportcikkek igazán jók és érdekesek! 🙂
Megerősítette ez az interjú, amit írtam hétfőn : jó ember, kiváló játékos. És amilyen higgadt, hidegvérű, nem lennék meglepve, ha nem hibázna szezon végéig.
Ha már közel van az otthona, és jól is érzi magát itt, maradjon még egy-két évet köztünk! ?Öröm hallani/olvasni, hogy légiósainknak bejön a kisvárosi feeling. ?
Brutális jó játékos, én már most aláíratnám vele a jövő szezont a helyetekben, mielőtt valamelyik zsugás vinné….
Köszi, valóban így van! Mi szurkolók csak bizakodunk.?
Mindezeket csak udvariasságból nyilatkozta ám, csillagom! 🙁
Te már csak tudod 🙂