“A fehérvári szurkolók a legjobbak, vissza kell szereznünk a bizalmukat”

A 25 esztendős bedobó, Luka Markovics három, egyértelműen sikeres, fehérvári szezon után, tavaly szeptemberben szerződött Kaposvárra. Gyorsan alapember lett a somogyi egyletben. Marasztalták, de úgy döntött, visszatér az Albához.

– Örülök, hogy így alakult, a két klub meg tudott állapodni, én is gyorsan megegyeztem az Alba vezetőivel – nyilatkozta Markovics az albakosar.hu-nak. – Úgy gondolom, jó döntés volt a Kaposvári KK-ba igazolni, számítottak rám, igyekeztem jó játékkal meghálálni a bizalmat. Sajnos nem jutottunk a középházba, mi is alul folytattuk, mint a Fehérvár. Nem sokon múlt, a Kecskemét ellen ment el minden, kétszeri hosszabbításban, egy ponttal kikaptunk. Elképesztő pechesek voltunk, én pedig rendkívül csalódott.

Az Albának is egy meccs hiányzott, a két egyesület tehát hasonló utat járt be.

– Természetesen figyeltem a fehérváriak szereplését, szomorú voltam, hogy ez a sikeres, nagy múltú egyesület a 11. helyen zárta a bajnokságot. A Kaposvár is a play off-ba igyekezett, januárig nagyon sok vereséget szenvedtünk, aztán cseréltek 4-5 játékost, elindultunk felfelé, elkaptuk a fonalat, 9 meccset nyertünk zsinórban. Megteremtettük az esélyt, hogy komoly célokért küzdjünk. Az edzővel, Fekete Ádámmal nagyon jól kijöttem, hitt bennem, jó volt a kommunikációja velem és a társakkal. Közel 25 percet kaptam a bizonyításra a meccseken. Még egy évig élt a szerződésem, gondoltam, azt ki is töltöm.

Aztán érkezett az Alba ajánlata.

– Két, másik élcsapat is keresett, de nem sokat gondolkodtam, mit kell választanom. Szerettem Kaposváron kosarazni, a városban imádják a kosárlabdát, mindig telt ház van a meccseken, a szurkolók a gyengébb szereplés ellenére sem fordultak el tőlünk.

Kaposváron időközben átadták az új csarnokot, amelyben Markovics már vendégként lép pályára.

– Májusban volt az avató, amikor mi már befejeztük a szezont. Nagyon szép az új, kaposvári létesítmény, modern aréna, egyszer voltam benne, az átadás előtt. Az Albával majd többször megfordulok benne. Azonban amikor hívott a Fehérvár, nem sokat gondolkodtam. Szabadkán születtem, aztán Szolnokon játszottam egy évet, Pakson másfelet, majd 2015 nyarán érkeztem Fehérvárra. Ez az én városom, itt szeretek élni és sportolni. Amikor az Olajhoz kerültem, 18 éves voltam, döntően az U20-as csapatban számoltak velem, bár szóhoz jutottam a felnőtteknél is, 5-10 percet kaptam a meccseken. Bajnoki és kupaezüstöt szereztünk, ugyanis mindkét fináléban kikaptunk az Albától. A 2013-as fehérvári együttes jobb volt, mint az Olaj. Az Atomerőműben több bizalmat kaptam, bajnoki és kupabronz volt a mérleg, majd elfogadtam a Fehérvár ajánlatát. Minden szempontból kedvezőbb volt, mint a tolnaiak által kínált lehetőség. Továbbá szempont volt, hogy indultunk a FIBA Europe Cup sorozaton. Ez számomra lényeges, egy évvel korábban az ASE gárdájával az Eurochallenge sorozaton szerepeltünk.

Most viszont nem lesz lehetősége kitekinteni a nemzetközi porondra.

– Ez igaz. Azon dolgozunk majd, hogy visszatérjünk, ehhez persze az kell, hogy a bajnokságban ott legyünk az élmezőnyben. Nyilván nagyon jó lenne dobogóra lépni. Remélem, meghatározó együttese leszünk a bajnokságnak. Az itt töltött három idényem során mindig szereztem érmet. 2016 nyarán második helyen zártunk az Olaj KK mögött, az alföldiek 3-1-es összesítéssel lettek bajnokok, jobbak voltak nálunk. Egy évvel később a győri kupadöntőben legyőztük őket, a Falcót pedig a bajnoki fináléban. Tavaly nyáron bronzérmet szereztünk, ez is megfelelt a realitásoknak. A klub szempontjából egyértelműen a 2016-2017-es, két sikerrel záruló szezon volt a legjobb, nekem nem annyira, nem kaptam annyi lehetőséget, amennyit szerettem volna. A győzelmeket annak köszönhettük, hogy nagyon jó szellemű társaság jött össze, kiváló volt a hangulat a pályán, az öltözőben, a drukkerekkel, ez rengeteget jelent. A 2017-18-as idény nagyon rosszul alakult számomra, a vállammal bajlódtam, novembertől egyetlen meccset sem játszottam. Korábban nem voltam sérülékeny, akkor azonban több mint fél évet kénytelen voltam kihagyni. Miután nem javult az állapotom, műtét, majd hosszas rehabilitáció következett. Azóta minden a legnagyobb rendben.

Az Alba kerete folyamatos változásban van, de így is akad olyan, akivel anno együtt szerepelt.

– Csorvási Milánnal egy évet játszottam, örülök, hogy ő is visszatért. A fiatalok közül a Takács ikrekkel gyakran edzettünk, de mérkőzésen nem voltunk együtt a parketten. Remélem, visszatér a korábbi, remek hangulat a csarnokba, sokan lesznek a meccseken és biztatnak bennünket. A fehérvári szurkolók a legjobbak, vissza kell szereznünk a bizalmukat. Várom a szezonkezdést, jó lesz új magamra ölteni az Alba kék-fehér szerelését.

fotó: Zsu