„A Falco elveszítette egy nagyon jó szezonját, amelynek a végére biztos, hogy feltehettük volna a koronát”

36 éves, csendes, visszahúzódó, szerény, ugyanakkor rendkívül közvetlen és mindig mosolygós. Szrecsko Szekulovics „fedezte fel”, Váradi Kornél távozása után került Szombathelyre. Gasper Okorn „megörökölte”, de a szlovén tréner többször is elmondta, maximálisan megbízik benne, egyértelműen jobbkezeként tekint a magyarul és angolul is kiválóan beszélő szakemberre, aki nemcsak kollégája, hanem jó barátja is lett időközben.

Bár másodedzőként sohasem vágyott arra, hogy fürödjön a rivaldafényben, pillanatok alatt a Falco szurkolók egyik nagy kedvencévé vált, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy dalba foglalták a nevét.

A szombathelyi klub újbóli felemelkedéséből egyértelműen főszerepet vállalt, a sikerek egyik letéteményese: Milos Konakov.

– Hétévesen kezdtem el kosárlabdázni, játékosként a szerb másodosztályig jutottam, és amikor már láttam, hogy ez lesz számomra a maximum, elkezdtem edzőnek tanulni. Ennek már tizenkét éve. Szerbiában fiatal, utánpótlás csapatokkal kezdtem, aztán harmad- és negyedosztályban felnőtt csapatokat is irányítottam, illetve, mielőtt Szombathelyre érkeztem, az ománi válogatott stábjában is dolgoztam egy évig.

– Hogy került kapcsolatba Szrecsko Szekuloviccsal?

– 2017 júliusában Baján voltam egy nyári felkészítő táborban, ott találkoztunk először, egy közös barátunk révén kerültünk kapcsolatba egymással. Szrecsko akkor másodedzőt keresett, elég sokat beszélgettünk, illetve dolgoztunk is együtt a campen. Amikor véget ért a tábor, megkérdezte, hogy lenne-e kedvem együtt dolgozni vele a Falcónál? Egy hónappal később pedig már Szombathelyen voltam… Természetesen a mai napig jó kapcsolatban vagyunk, nyugodtan mondhatom, hogy barátok lettünk.

– Hogy érzi magát Szombathelyen?

– Előzetesen nem sokat tudtam a városról, csak amit az interneten találtam. Azt nagyon hamar leszűrtem, hogy ez a város él-hal a kosárlabdáért, együtt mozognak az emberek a Falcóval. Ez az atmoszféra tényleg leírhatatlan, eszméletlen. A város számomra tökéletes, se nem túl nagy, se nem túl kicsi, jó földrajzi fekvése van, mindent megtalál az ember, amire szüksége van a kis szabadidejében – ez nem sokszor fordul elő. A családom is nagyon szeret ott élni, a fiam idén már Szombathelyen járt óvodába, és már el is kezdett magyarul tanulni.

– Milyen a közös munka Gasper Okornnal?

– Edzőnek lenni a legjobb munka a világon. Gasper egy olyan edző, aki a legapróbb részletekre is odafigyel, szeret minden egyes mozaikkockát összerakni. Ehhez nyilván idő kell. Sokat elemzünk és sokat beszélgetünk, hogy az edzéseken mindent be tudjunk gyakorolni, hogy aztán élesben minden kiválóan működjön. Nagyon szeretek vele dolgozni.

– Milyen volt az elmúlt két és fél éve a Falcónál?

– Mielőtt ide jöttem, sokan mondták, hogy a Falco az egyik legnagyobb csapat Magyarországon, most már én is kijelenthetem, hogy ez tényleg így is van. Rengeteg tapasztalatot szereztem, persze ez nem véletlen, hiszen négyszer is a döntőig jutottunk, egy alkalommal sikerült felérnünk a csúcsra, illetve emellett kétszer szerepeltünk a FIBA Europe Cup-sorozatban, egyszer pedig a Bajnokok Ligájában. Rengeteg jó játékossal, edzővel, válogatott kosarasokkal dolgozhattam együtt.

– Mit szólt ahhoz, hogy idejekorán véget ért a 2019/20-as szezon?

– Az első pillanatban még meglepett a döntés, mert azt hittem, hogy lesz egy kis szünet, aztán folytatni tudjuk a munkánkat, de most már őszintén azt kell, hogy mondjam, ez volt a legjobb és legkorrektebb döntés, ami születhetett, hiszen jelenleg az a legfontosabb, hogy mindenki biztonságban legyen, és egészséges maradjon. Aztán majd jön egy új szezon, egy új kihívás, egy új esély.

– Azért mégiscsak fájó lehetett, hogy nem tudták megvédeni a címüket. Ráadásul idén akár a hőn áhított Magyar Kupára is lett volna esélyük…

– A Falco egészen extra volt az idei szezonban. Elképesztő menetelésünk volt a Bajnokok Ligájában, ahol csak egy kis szerencse kellett volna ahhoz, hogy újonc létünkre bejussunk a legjobb tizenhat közé. A magyar bajnokságot az elsőtől az utolsó fordulóig vezettük, mindössze három vereségünk volt, erre is csak azt tudom mondani, hogy nagyon jó… Nagyszerű csapatunk volt, mindenki komolyan dolgozott, egységesek voltunk, minden a terveink szerint haladt, és biztos vagyok benne, hogy meg is őriztük volna az első helyünket a play offig. Persze a sportban bármi megtörténhet, de úgy érzem, a Falco elveszítette egy nagyon jó szezonját, amelynek a végére biztos, hogy feltehettük volna a koronát.

– Mivel tölti az idejét Szerbiában? Egyáltalán milyen most a helyzet az önök országában? Meséljen egy kicsit a hétköznapjairól…

– Nem egyszerű a helyzet, a vírus-fertőzöttek száma napról napra nő, az országunkban pedig ezzel egy időben folyamatosan változnak a szabályok. Meghatározták, hogy mikor lehet elhagyni az otthonunkat, és azt is, hogy ki mehet el. Mivel a feleségem jelenleg állapotos, most minden nagyon nehéz nekünk. Már felkészültünk a pici érkezésére, megvettünk mindent, amire szükségünk lehet. A napi rutinom úgy néz ki, hogy sokat játszunk és tanulunk Filip fiammal, este nézünk valami filmet, aztán, amikor mindenki lefekszik aludni, én dolgozom egy kicsit, a kosárlabdával és a Falco új szezonjával foglalkozom. Folyamatosan kattog az agyam, és ötletelek.

– Mi a tervük Okornnal? Mekkora esély van egyben tartani az idei Falcót? Egyáltalán szeretnék?

– Napi kapcsolatban állunk Gasperrel, sokat beszélgetünk, de elég korai lenne most még bármit is mondani a következő szezonról. Jelenleg muszáj várnunk, mert most még sok minden bizonytalan, de aki ismer minket, az tudja, hogy a filozófiánk nem fog sokat változni. Kis változtatások persze mindig vannak, majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

– A következő szezonban még biztosan Gasper Okorn másodedzője lesz. És aztán? Nem szeretné kipróbálni magát vezetőedzőként?

– A következő már a negyedik szezonom lesz a Falcónál, a negyedik másodedzőként Magyarországon. Elégedett vagyok azzal, amit ezek az évek adtak nekem, meglátjuk, mi lesz a Falco terve, de biztos vagyok abban, hogy a jövőben szeretném majd kipróbálni magam vezetőedzőként is. Ha erre egyszer majd a Falcónál lesz esélyem, akkor én leszek a világ legboldogabb embere. De most azért vagyok itt, hogy mindenben segítsek a vezetőedzőnek és a klubnak. Lépésről lépésre haladunk.

– Említette, hogy érkezik a következő Konakov. Mikorra várják a második fiút?

– A tervek szerint április 28-ra van kiírva. Még négy hét, és jön Luka. Nagyon boldog vagyok, mert augusztustól már együtt lehetünk Szombathelyen, és remélhetőleg Filip is folytatni tudja az óvodát. Addig is annyit szeretnék elmondani, mindenki maradjon otthon, maradjon biztonságban, most ez a legfontosabb, ez kell ahhoz, hogy minél hamarabb újra találkozhassunk. Hajrá Falco!

Címlapfotó: Nyugat.hu