Connect with us
Hirdetés

Magyar válogatott

2022-es férfi Európa-bajnokság: első csoportellenfelünk, Bosznia-Hercegovina

Már egy hónap sincs a rajtig.



:

:

Európa-bajnoki felvezető sorozatunk első felében a magyar férfi válogatott és az Európa-bajnokság kapcsolatáról, illetve az idei Eb-re vezető útról olvashattatok. A cikksorozat “B oldalán” azon csapatok történelme, idáig vezető útja és jelenlegi kerete kerül terítékre, amelyekkel egy csoportban leszünk az idei kontinenstornán a B jelű hatosban. Elsőként első ellenfelünkről, Bosznia-Hercegovináról lesz szó, amely két nagy sztárral készül az Európa-bajnokságra, ám nem csak Dzanan Musára és Jusuf Nurkicra kell odafigyelnünk.

Az első “önálló” Eb sikere és a rendszeres részvétel

Bosznia-Hercegovina országként is igen fiatal, hiszen nagyon sokáig Jugoszlávia része volt, így természetesen a kosárlabdatornákon is jugoszláv színekben játszottak a Bosznia területén született játékosok. 1992-ben nyerte el függetlenségét az állam, így az 1993-as Eb volt az első, amelyen részt vehetett az önálló Bosznia-Hercegovina, és rögtön máig legnagyobb sikerét érte el. Az első csoportkörben is egy meccset nyert a gárda (Svédország ellen), majd a másodikban is (Lettországot múlta felül), ezzel a két győzelemmel viszont be is jutott a negyeddöntőbe, és végül a nyolcadik helyen végzett. Ezt az eredményt azóta sem tudta megismételni a bosnyák kosárlabda, bár ebben a lebonyolítási rendszer változásának is van szerepe.

1995-ben nem jutott ki a gárda a kontinenstornára, 1997-ben viszont újra meccset nyert – megint Lettországot verte az alsóág utolsó találkozóján, így 15. lett. Ezt követően nem játszottak már a csoportból kiesők, így 1999-ben, 2001-ben, 2003-ban és 2005-ben is 0-3-mal zárta az Európa-bajnokságot Bosznia – ez 2001-ben 13. helyet ért, a másik három alkalommal 15-et. Két kihagyott Eb következett, majd három újabb részvétel, némi pechhel karöltve. 2011-ben 2-3-mal zárta a csoportját a bosnyák válogatott, nem jutott tovább, így 19. lett, 2013-ban viszont 3-2-vel sem került tovább a csoportkörből – akkoriban még csoportonként hatból hárman mentek tovább, és a négy darab 3-2-vel végző csapat közül a bosnyákok húzták a rövidebbet, így újra 13-ok lettek. 2015-ben 1-4-gyel végeztek a csoportban, majd a 2017-es tornára nem jutottak ki.

Olimpiára, világbajnokságra még nem tudták kvalifikálni magukat, 30 éves fennállásuk során viszont ez lesz a tizedik Európa-bajnokságuk.

Sima kijutás csoporgyőzelemmel

A bosnyákok simán, már-már meglepően könnyedén jutottak ki az idei Eb-re. Még a koronavírus elterjedése előtt, 2020. februárjában Lettországban kezdték a selejtező sorozatot, méghozzá egy 62-61-es idegenbeli sikerrel – 53-46-os hátrányból kezdték az utolsó negyedet, futottak egy 14-0-t, majd kaptak egy 8-0-t, és végül Adin Vrabac duplájával győztek. A nagy hajrá Görögország ellen, hazai pályán is megvolt, de azon a találkozón 70-65-re kikaptak. Jött a COVID és rendeztek is egy buborékot novemberben, Szarajevóban. Elsőre beállították történetük legnagyobb arányú győzelmét, amikor 39 ponttal verték Bulgáriát (88-49) – korábban Ciprust múlták felül kétszer is ugyanennyivel, még 2001-ben és 2002-ben. A szarajevói buborék második bosnyák mérkőzésén pedig nagyobb izgalmak nélkül verték Lettországot (79-73), amivel el is dőlt a sorsuk – ők 3-1-gyel álltak, a bolgárok és a lettek pedig 1-3-mal, de utóbbi két válogatott még játszott egymás ellen, így már csak az egyik tudta volna egyáltalán beérni Boszniát.

A 2021. februári buborékra Rigában került sor a H csoportban, és itt sem talált legyőzőre a bosnyák gárda. Előbb nagy győzelmet arattak a görögök felett (69-84), majd Bulgária sem jelentett nekik gondot másodjára sem (61-80), így 5-1-gyel nemcsak kijutottak az Európa-bajnokságra, hanem azt is elmondhatták magukról, hogy csoportelsőként végeztek.

Egy hirtelen távozó és egy régi ismerős

Új szövetségi kapitánya van a bosnyákoknak: júniusban nevezték ki az 52 esztendős Adis Beciragicot a csapat élére. Beciragic játékospályafutása első felét Boszniában, a másodikat pedig Törökországban töltötte. A 90-es években végig a válogatott gerincének tagja volt: szerepelt az 1993-as, az 1997-es és az 1999-es Eb-n is, 45 meccsével a hetedik legtöbbször lépett pályára a bosnyák nemzeti csapatban. 2011 óta edzősködik, 2018-ig török földön tette mindezt – van is török állampolgársága az arrafelé Aziz Bekirként ismert szakembernek. Volt iraki szövetségi kapitány 2020-ban, az előző idényben pedig a Golden Eagle Yllit vezette koszovói bajnoki címig és kupagyőzelemig, kiváló idényt tudhat maga mögött.

Vedran Bosnicot váltotta egyébként a kispadon, aki 2018 óta irányította az együttest. Ő juttatta ki a gárdát erre a kontinenstornára, és ő vezette 3-3-as mérlegig a csapatot a világbajnoki selejtezők első csoportkörében is. Volt azonban egy kis nézeteltérése a bosnyák szövetség vezetőivel, illetve volt némi fizetésbeli elmaradás is felé, így június 8-án beadta lemondását – sokkolta is ezzel a szövetség főtitkárát, Amer Cholant. Hogy ez milyen hatással lesz a csapatra, azt előre megmondani nem lehet, mindenesetre Beciragic nem a legnyugodtabb körülmények közé érkezik majd, ennyi biztos.

Két sztár és erős kiegészítők

Két hete írtunk arról, hogy a bosnyákok bő, 18 fős keretet hirdettek a most következő két világbajnoki selejtezőre, valamint az Európa-bajnokságra. Ebben az állományban két, a többiekhez képest kiemelkedő játékos található.

Egyikük a 206 centis és még mindig csak 23 esztendős swingman, Dzanan Musa, aki hatalmas tehetségnek indult, és kezdi beváltani a hozzá fűzött reményeket. Musát a Cedevitában ismerhettük meg, majd 19 éves korában, 2018-ban elvitte a Brooklyn Nets a draft első körének 29. helyén. Kicsit talán korán került át az NBA-be, nem igazán tudta megmutatni tehetségét, és nem is tisztult még le igazán a játéka. Két év után, 2020-ban a Nets egy háromcsapatos csere keretein belül Detroitba küldte, a Pistons pedig kitette keretéből – pályafutása azonban itt került jó útra. Musa az Anadolu Efesnél fejezte be a 2020/21-es idényt, méghozzá Euroliga-győztesként, majd átigazolt Spanyolországba a Río Breogánhoz, amely nagyban neki köszönhetően részt vehetett a kupa nyolcasdöntőjében, és 11. helyen végzett a bajnokságban. Musa kerek 20 pontos átlagával az ACB Liga legjobb pontszerzője és MVP-je lett, így idén nyáron elvitte a Real Madrid, Hanga Ádám csapattársa lesz tehát. Egészen kivételes adottságú pontszerzőről van szó, aki egyre hatékonyabban használja tudását – ezt mutatja, hogy már 38% fölött triplázott, pedig korábban ezzel voltak gondjai.

A másik kiemelkedő játékosa a bosnyákoknak természetesen a 27 esztendős, 211 centis center, Jusuf Nurkic, aki szintén a Cedevitából indult, és szintén az NBA-ben kötött ki. Őt a Denver Nuggets draftolta 2014-ben az első kör 16. helyén, és megbízható magasembernek bizonyult a coloradóiaknál. Nem volt azonban kiemelkedő, ráadásul megérkezett a Nuggetshez idő közben a később két MVP címet is bezsebelő Nikola Jokic, így Nurkicnak nem volt maradása. A 2016/17-es idény cserehatáridejének lejárta előtt került a Portland TrailBlazershez, ahol egy másik szinten kezdett el kosarazni. Öt és fél oregoni szezonjából négyszer is előfordult, hogy 15 pontot és 10 lepattanót átlagolt, tette mindezt 3-4 gólpasszal és 1-2 blokkal karöltve. Volt egy borzalmas síp- és szárkapocscsont törése 2019 márciusában, de abból felépült, és bár volt más baja is azóta (csuklótörés, talpínszalag-húzódás), így rendszeresen hagy ki meccseket, a játéka legalább megközelíti a korábbiakat – idén nyáron 4 évre 70 millió dollárért hosszabbított vele a Blazers.

Az ő helyük (sérülést nem számolva) egészen biztos a 12-es keretben, és azt is biztosra vehetjük, hogy kettejükre fog épülni ez a bosnyák csapat… de nem csak rájuk. Ott van ugyanis honosítottként az a John Roberson is a keretben, aki a 2014/15-ös idényt Pakson, az Atomerőmű SE csapatánál kezdte, de decemberben szerződést bontottak vele. Roberson ezt követően megfordult többek között az Elan Chalonnál is, amelyet 2017-ben francia bajnoki címig vezetett – abban az évben ő lett a francia All-Star gála MVP-je, és egy FIBA Europe Cup meccsen 39 pontot dobott, amivel (ugyan társbérletben már, de) mind a mai napig rekorder. Azóta láthattuk őt az ASVEL-nél, Oroszországban, Ausztráliában, megfordult a Galatasaray-nál, az Estudiantesnél, az előző idényt pedig a SIG Strasbourgnál töltötte – a következő szezont a Manisa BB-nél kezdi a török élvonalban. Kifejezetten magas szinten kosárlabdázott az elmúlt 7 évben, Musáék mellett rá is nagyon oda kell figyelni.

A magasemberek Nurkicon kívül is érdekesek a bosnyák válogatottban. A 22 éves, 207 centi magas Kenan Kamenjas például 2020/21-ben az Adria Liga 2 MVP-je és legjobb lepattanózója volt, a mögöttünk hagyott szezonban pedig az ABA Liga első vonalában szedte a legtöbb lepattanót, és bekerült a bajnokság első ötösébe is… nem véletlen, hogy a Buducsnoszt elvitte a következő szezonra. Kamenjas mellett a másik fiatal Luka Garza lehet, ha bekerült az utazókeretbe. A 23 éves, 210 centis NCAA-kiválóságot 2020-ban és 2021-ben is az Év Egyetemi Játékosának választotta az USA-ban a Sporting News – utoljára egy bizonyos Michael Jordannek sikerült ez egymást követő években. Garza atletikus képességei nem voltak elég jók az NBA-hez: csak a második kör 52. helyén vitte el tavaly a Detroit, és bár volt két 20/10-es meccse is, nem hívták le a csapatopcióját a most következő idényre – legutóbb a Portland nyári ligás csapatánál lehetett őt látni, egyelőre nem tudni, hol folytatja.

Kamenjas és Garza a fiatalságot, Emir Sulejmanovic és Miralem Halilovic pedig a rutint jelentik a magasembereknél. Sulejmanovic 27 éves, 206 centis erőcsatár, akit 18 évesen elvitt a Barcelona. Az a kaland végül nem jött össze neki, de az elmúlt 5 évet így is a spanyol első osztályban töltötte, két éve a Lenovo Tenerife játékosa – igaz, csak kiegészítőember, de csapatával Bajnokok Ligáját nyert idén. A válogatott kapitánya, Halilovic 31 éves, 208 centis, ő pedig Franciaországban húzta le az elmúlt fél évtizedet – két évet töltött az Orleáns-nal a másodosztályban, majd felkerült velük az élvonalba. Sulejmanovic-csal ellentétben ő sokkal nagyobb feladatkört lát el klubcsapatánál, volt 17.6 pontos, 7.9 pattanós idénye is a Pro A-ban – a következő idényben a Nanterre 92-nél fog kosarazni. Ők öten (Nurkic, Kamenjas, Garza, Sulejmanovic és Halilovic) alkothatják majd az aktív rotációt – közülük Garza még nem volt válogatott, Nurkic az ismert körülmények miatt mostanában nem segíthette övéit, a másik három viszont állandó szereplő.

Mellettük még három igazi magasember van a 18 fős bő keretben. Ismet Sejfic neve ismerős lehet a magyar szurkolóknak, hiszen 2016/17-ben Pécsett, egy évre rá pedig Jászberényben játszott. Az előző éveket Montenegróban töltötte, majd idén nyáron a koszovói bajnok Golden Eagle Yllihez igazolt a 28 éves, 208 centi magas center. Hasonló korú és magasságú Ajdin Penava és Amar Alibegovic is – előbbi a Marshall egyetemnél még NCAA blokk-király is volt, aztán a Baskoniánál próbálkoztak vele, két éve a belga Belfius Mons-Hainaut alkalmazásában áll. Alibegovic annak a Teo Alibegovicnak a fia, aki a szlovén válogatott pontrekordere, Luka Garza pedig az unokatesója. Ő nem vitte olyan sokra Amerikában, mint unokaöccse, Európában viszont előbb a Virtus Romával feljutott az olasz élvonalba, az előző két évben pedig a Virtus Bologna alkalmazta – 2021-ben EuroCupot nyert a gárdával, az előző idényben pedig nem is epizódszereplőként számoltak vele az olaszok egyik kirakatcsapatánál. Az ő keretbe kerülése nem lenne meglepetés – főleg hogy Garzánál sokkal jobban ismeri az európai kosárlabdát, de akár mindketten ott lehetnek a 12-ben. Sejfic vagy Penava szerepléséhez valószínűleg sérülés kell.

Térjünk vissza a periméteren játszókhoz. A 33 éves Roberson a csapat korelnöke és egyben legalacsonyabb játékosa is a maga 180 centijével. Roberson mellett csak a 23 éves Sani Campara az, aki nem éri el a 2 métert – ő 190 centi, és egyáltalán nem biztos a helye a 12-es keretben, az utolsó két vb-selejtezőn nevezve volt, de egyik találkozón sem lépett pályára. Ez pedig meg is határozza a bosnyákok erősségét: fizikálisan nagyon jó adottságú csapattal fognak kiállni – kérdés, hogy Roberson és Musa mellett ki képviseli majd a gyorsaságot és a kreativitást.

A vb-selejtezők alapján két ember helye néz még ki biztosnak – bár új vezetőedző van, a vb-kvalifikációs meccseket így is mérvadónak tekinthetjük, Beciragic valószínűleg nem 2 hónap alatt próbálja meg feltalálni a spanyolviaszt, főleg hogy a bosnyákok elmúlt években hozott eredményei nem is indokolják ezt. A 25 éves, 201 centis Edin Aticot általában kettes-hármas poszton vetik be, de kifejezetten jól lepattanózik, és képes irányítani is – nem ő a legnagyobb pontszerző, de itt nem is arra lesz szükség tőle. 2018-ban már BL-győztes volt az AEK Athénnel, aztán két évet töltött a Mega Bemaxban, egyet az Igokeánál, legutóbb pedig a Buducsnoszt játékosa volt. Az egy évvel fiatalabb és egy centivel kisebb Amar Gegic a Cibonánál kezdett kibontakozni az elmúlt két évben, horvát bajnoki címre vezette csapatát idén tavasszal. Ő ponterősebb kosaras még a gyengébb triplamutatója ellenére is, kreativitásra viszont mindkettejüktől lehet készülni.

A többieknek egyértelműen kiegészítő feladataik vannak mellettük. Aleksandar Lazic és Adan Vrabac esélye tűnik a legjobbnak a 12-re a többiek közül – ők rendszeresen játszanak a válogatottban. Mindketten 205 centis kiscsatárok, Lazic 26, Vrabac 28 éves. Előbbi Adria Ligás csapatoknál töltötte az elmúlt öt évet, a legutóbbi kettőt a Mornar Barnál, és a Buducsnoszthoz igazolt. Utóbbival próbálkozott a Partizan és a Lenovo Tenerife is, az előző idényben pedig Ausztriában kosarazott – most a belga Belfius Mons-Hainaut kosarasa lesz. Képesek megvillanni, Lazic 14 pontja például nagyon kellett a bolgárok 76-73-as legyőzéséhez a legutóbbi vb-selejtezőn (az Eb-selejtezőknél pedig írtunk már Vrabac győztes kosaráráról a lettek ellen), de náluk komolyabb faktor az összes magasember és az eddig említett hátvédek is. A 24 éves Rijad Avdic a német harmadosztályban hozott 11.7 pontot és 7.1 pattanót a WWU Baskets Münsternél, a 28 éves erőcsatár, Haris Delalic otthon szórja a pontokat a bosnyák bajnokságban, a 27 éves Jure Zubac pedig a szlovák első osztályban produkált kitűnő szezont (16.4 pont, 9.7 pattanó) – bármelyikük keretbe kerülése meglepetés lenne.

Egyelőre persze nem ismerjük Beciragic edző gondolatait, és hogy kit akar betenni a 12 fős utazócsapatba, de természetesen a bosnyákokkal kapcsolatos híreket és vb-selejtezős szereplésüket is követni fogjuk augusztus hónap folyamán, ahogy a többi csoportellenfelünkét is.

Forrás: MKOSZ

Hozzászólások

Szólj hozzá!

Kérlek regisztrálj / jelentkezz be a hozzászóláshoz

Legfrissebb

Hírek

Facebook

Hirdetés